Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-234

i>34. országos ülés iMi augusztus 31-én, csütörtökön. 21 Még érdekesebb megvilágítást nyert a koalicziónak a hadsereggel szemben gyakorolt politikája, ka a zárszámadásokat veszszük tekintetbe és pedig 1904-et és azután a koaliczió két utolsó évét. 1904-ben volt az összes tényleges kiadás a hadseregre, haditengerészetre, stb. 391,134.449 K; méltóztatnak megbocsátani, ha a filléreket nem mondom. (Derültség.) Az 1908-ik évben volt 495,950.127 K; a filléreket ismét elhagyom. (Derültség balfelöl és felkiáltások •. Ismét elengedi a filléreket?) 1909-ben pedig volt 623,718.087 K, a fillérek nélkül. Felkiáltások jobbfelöl: Hohó, most nem nevetnek!) Vagyis ha az 1904-ik évvel összehasonlítjuk a legutolsó esztendőt 1909-et, ha összehasonlítjuk a 391 millió K-át a 623 millióval, akkor méltóztatnak látni, hogy csekély 230 millió K volt az, a mennyivel 1909-ben a koaliczió többet adott a közös hadseregnek, mint a szabadelvű kormány 1904-ben. Bakonyi Samu : És ha nem tette volna meg, önök sem tették volna meg? Ábrahám Dezső: Rosszhiszemű csoportosítás(Zaj.) Anta! Géza: Ezekről a dolgokról alkalomadtán behatóbban is beszélhetünk. Én csak annyit kívánok megjegyezni, hogy a mikor a hadseregre fordított pénzáldozatok normális arányban maradnak a többi szükségletekre fordított pénzáldozatokkal, akkor exorbitans, a nemzetet létalapjában megingató követelésekről szó sem lehet. Már pedig a jelen esetben ez az arányszám megmarad, ugy hogy a hadseregre sem a többi nemzeteket, sem saját szükségleteinket figyelembevéve, nem fordítunk magasabb összegeket, mint egyéb szükségleteinkre. Hátra van, t. ház, hogy a beszédem végére halasztott kérdésről szóljak, (Halljuk! Halljuk!) t. i. ennek a véderőről szóló törvényjavaslatnak a választói jogi reformmal kapcsolatos kezeléséről. (Halljak! Halljuk!) Itt azt hiszem, hogy ismét három argumentumot emiithetek fel. Az egyik argumentum az, (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl. Mozgás a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) hogy ez a parlament nem jogosult a véderőtörvényjavaslat tárgyalására. A másik argumentum az, hogy a paktumot kell végrehajtani és a harmadik az, hogy meg kell mindenképen oldani a választói reform kérdését és majd az uj parlament fog azután e tekintetben végérvényesen dönteni. A három argumentum nagyon rokon ugyan egymással, de hogy mégis külön tárgyalom, az annak a nagy tiszteletnek a kifolyása, a melylyel az ellenzék érveivel szemben viseltetem. (Helyeslés jobbfelöl.) A mi az első kérdést illeti, hogy vájjon jogosult-e ez a mostani parlament ennek a kérdésnek tárgyalására, itt felhozzák azt, hogy ez a parlament törvénytelen utón jött létre. T. ház, a mikor van nekünk egy curiai bíráskodásról szóló törvényünk, ..... (Mozgás és zaj a ssélsöbaloldalon. Helyeslés a jobboldalon. Zaj. Elnök csenget.) Darvai Fülöp: Mit háborognak ? Tessék hát visszaadni a háznak a bíráskodást! Antal Géza: . . , a legfelsőbb bíróságunk iránti köteles tiszteletből ezzel az argumentummal bővebben foglalkozni nem szándékozom, a mi azonban a kérdés lényegét illeti, méltóztassék megengedni, hogy ismét egy klasszikus czitátumot idézzek gróf Apponyi Albert szavaiból. (Mozgás a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Nagyon fogok örülni, ha ez a czitátum az önök tetszését is meg fogja nyerni. Gróf Apponyi Albert 1903 Julius 22-én a következőket mondta (olvassa) : »Ha mi a választási rendszer fogyatékosságait • nem abból a szempontból hozzuk fel, hogy annak reformját kívánjuk, a miben egyetértek az urakkal, hanem abból a szempontból, hogy itt egy képviselőháznak a jogczimét kifogásoljuk, akkor beláthatatlan, megoldhatatlan, soha meg nem szűnő bizonytalanságok elé megyünk. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) És én hozzáteszem, hogy ez a felfogás minden a világon, csak nem magyar. (Élénk mozgás és felkiáltások a jobboldalon: Ahá! Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) Mert a magyar jogtörténelmi felfogás a pozitív jogon alapul és nem . (Halljuk! Halljuk!) az u. n. emberi jogoknak tisztán szubjektív álomképein és odajutunk a végén, hogy azt az érvet használjuk mi itten jóhiszemüleg, a melylyel a román nemzeti párt az erdélyi uniónak törvényességét megtámadta!* (Elénk helyeslés és éljenzések a jobboldalon. Felkiáltások jobbfelöl: Most tapsoljanak! Derültség a jobboldalon.) A második, t. ház, hogy mi hajtsuk végre a paktumban a koaliczió által vállalt kötelességet. (Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl,) Elnök: Csendet kérek! Antal Géza: Erre méltóztassanak megengedni, hogy egy ellenkérdéssel feleljek. Megjegyzem, hogy tőlem minden czélzás távol áll, csak a polgári életből vett képpel akarom ezt a kérdést illusztrálni. Mit szólnának ahhoz, hogyha egy vagyonbukott, hitelét vesztett kereskedő attól az utódtól, a ki azt az üzletet újra megnyitotta, azt követelné, hogy az ő tartozásait fizesse ki? (Hosszantartó élénk tetszés, derültség és taps a jobboldalon. Mozgás a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) Bakonyi Samu: Ez a tilos átruházás folyománya. Antal Géza: T. ház! A harmadik és legfontosabb a választói reformnak kapcsolatba hozása a véderővel olykéjien, hogy először (Zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl. Elnök csenget.) alkottassák meg az uj választói törvény s csak azután az ennek alapján összeülő parlament döntsön a véderő-javaslatok felett. (Zaj. Halljuk ! Halljuk!)