Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-255

262 255. országos ülés 1911 s laszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Következik a határozathozatal. Az interpelláló képviselő ur tudomásul vette a minister ur válaszát, azt hiszem tehát, kijelent­hetem, hogy a t. ház is tudomásul veszi a minis­ter ur válaszát. (Helyeslés.) Most következik Polónyi Dezső képviselő ur­nak sürgősnek jelzett interpellácziója. (Hall­juk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Polónyi Dezső: T. ház! (Haüjuk! a szélső­baloldalon.) Lovászy Márton : Hol a ministerelnök? Polónyi Dezső: Mezőssy Béla t. képviselő­társam a tegnapi nap folyamán sürgős interpellá­cziót terjesztett elő a ministerelnök úrhoz azon hirlapi támadások tárgyában, a melyek a Pesti Hírlapban Tomasics bán személye ellen jelentek meg. (Zaj a jobboldalon.) Eitner Zsigmond: Várd meg, a mig ki­mennek ! Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Polónyi Dezső: Felszólalásában hangsúlyozta és külön kiemelte, hogy indokolásában távol kivan maradni minden politikai vonatkozástól, és azt kizárólag személyes természetű momentumokkal kívánja indokolni. Előre bocsátom, hogy a magam részéről pedig ezzel éppen ellentétben, minthogy ez a kérdés Mezőssy Béla t. képviselőtársunk által nézetem szerint a parlament méltóságának leg­megfelelőbb módon teljes elintézést nyert, (Igaz ! Ugy van I balfelől) én viszont távol kívánok ma­radni minden személyes vonatkozású momentu­moktól, és interpellácziómat politikai természetű dolgokkal kívánom indokolni. (Halljuk ! Halljuk ! bal f dől.) Mégis kénytelen vagyok Mezőssy Béla t. kép­viselőtársunk interpellácziójának mintegy kiegé­szítéséül ahhoz néhány megjegyzést fűzni, illetve a következőkre röviden rámutatni. (Halljuk ! Hall­juk ! balfelől.) ö t. i. a kérdést akként állította be, hogy nézete szerint az egyedül helyes dolog, ha a bán sajtóbiróság előtt keres minél előbb megfelelő elégtételt. Ez teljesen helyes és korrekt, azonban méltóztassanak nekem megengedni, hogy disztink­eziót tegyek a közt, vájjon hogy áll ez a kérdés a politikai felelősség szempontjából, és hogy áll a tulajdonképeni bűnvádi eljárás megmdithatásának szempontjából ? A politikai felelősség szempontjából ugyanis kétségtelen, hogy a ministerelnök urnak módjában van Zágrábból közvetlenül, ha tetszik táviratilag, jwntos adatokat beszerezni. A Pesti Hirlap köz­leményeiben prezidiális rendeletekre, személyekre történik hivatkozás, és olyan bankoknak igazgató­sági tagságára, melyeknek czégjegyzése a czég­jegyzési hivatalban benne kell hogy legyen. Bizo­nyos tehát az, hogy a mennyiben a ministerelnök ur az állított tények valódiságáról meggyőződést kivan szerezni, ugy módjában áll neki, sőt nézetem szerint kötelessége is (Igaz! Ugy van! balfelől.) táviratilag egyszerűen kérdést intézni, vájjon zeptember 27-én, szerdán. való e az, hogy Tomasics bánnak a neve azon czég­jegyzésekben benne van, avagy való-e az, hogy azon hivatkozott rendeletek kiadattak. Ez volna a po­litikai felelősség szempontjából. A mi pedig a bűnvádi eljárás megindítását illeti, erre vonatkozólag teljes tisztelettel kel utal­nom az erre vonatkozó törvényes rendelkezésekre. A büntetőtörvénykönyv 270. §-ának 2. pontja szerint hivatalból van helye bűnvádi eljárás meg­indításának, ha a közhivatalnok ellen hivatali kötelességére vonatkozólag állittatott oly tény, mely valódisága esetén bűnvádi vagy fegyelmi eljá­rást vonna maga után. Kétségtelen, hogy a Pesti Hirlap állításai oly tényállításokat tartalmaznak, melyek valódiságuk esetén vagy a fegyelmi eljá­rás megindítását vonnák maguk után, vagy a bán személyét közmegvetésnek tennék ki. Kétségtelen az is, hogy a .bán magyar közjogi méltóság, köz­hivatalnok, és mint ilyen a 270. §. 2. pontjának kategóriája alá esik. Már most a 22-ik számú curiai teljesülési határozat kimondja azt, hogy ilyen esetben — közbevetőleg kell megjegyeznem, hogy teljesen azonos indokolással, mint a melyre Mezőssy t. kép­viselőtársunk alludált — nem csupán az illető közhivatalnok személye, hanem egyenlő fokban egy jogos közérdek ; az állami közigazgatásnak az illető közhivatalnokok feddhetetlenségétől és jellem­tisztaságától, valamint buzgalmuktól, de ezek alapján egyúttal a polgárok bizalmától feltéte­lezett érdeke is megsértetik. Ez alapon kimondta a Curia a 22. teljesülési határozatban, hogy ilyen alkalmakkor hivatalból, de feltétlenül felhatal­mazás alapján van helye bűnvádi eljárásnak, a második pontban pedig, a mi lényeges és a miért tulaj donkép ezt a kérdést előhoztam, hogy ezt a felhatalmazást mind maga a sértett közhivatal­nok, mind az ő felettes hatósága megadhatja. Már most, t. képviselőház, az 1868-iki törvény ­czikk 51. §-a értelmében a bán a magyar minister­elnök ellenjegyzése mellett neveztetik ki, bizo­nyos tehát, hogy a ministerelnök ur jogosítva van, sőt a jelen esetben nézetem szerint, kötelessége (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) a bűnvádi eljárásra szükséges felhatalmazást megadni. A királyi ügyészségnek kötelessége, a bűnvádi per­rendtartás értelmében, hivatalból eljárni. Egyetlen­egy momentum hiányzik ahhoz, hogy ez az eljárás megindittassék, és ez a ministerelnök ur személyes ténykedésétől függ. (Igaz! Ugy van! a szélső­baloldalon.) így áll tehát a kérdés nézetem szerint, és igy az semmikép el nem odázható, mert a mennyiben ez megtörténnék, annak teljes erkölcsi és politikai súlya a ministerelnök úrra hárul vissza. (Igaz! Ugy van! a baloldalon. Felkiáltások a szélsőbal­oldalon : Kár hogy nincs itt! Ilyenre nem ad választ ! Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Meg kell jegyeznem erre vonatkozólag, hogy máris hallottam olyan hangokat, sőt a félhivatalos kommünikék reá is mutattak arra a valószínű védekezési módra, hogy a horvátországi-törvény

Next

/
Thumbnails
Contents