Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.
Ülésnapok - 1910-234
234. országos ülés 1911 augusztus 31-én, csütörtökön. 10 óvása szempontjából, hanem tisztán és egyedül a czélszerüség tekintetében.« Ugyanezt az álláspontot képviselte gróf Andrássy Gyula programmbeszédében, a melyet Nagymihályon 1910. május 23-án tartott, melylyel teljesen egyetértek. Azt mondotta (Olvassa) : »A magyar nemzeti jelleget a közös hadseregben ugy lehet a legbiztosabban kielégíteni, ha a haladás nem a parlamenti kényszer, nem a pártok akcziója és nyomása, hanem a kormány rendes kapaczitácziója, előkészítő befolyása segélyével történik meg.« (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Hogy ez az egyetlen helyes eljárás, hogy csak ezzel lehet meggyőzni azokat a felsőbb katonai köröket is és esetleg magát 0 felségét is arról, hogy bizonyos nemzeti szellemnek — a t. ellenzék nyelvjárását használom — a hadseregbe való bevonása a hadsereg harczkészségét emeli, azt mutatja az a kétségbevonhatatlan tény, hogy a másik utón nem lehetett semmit sem kivinni, mutatja magának a koalicziónak története. Gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam beszédében azt mondja . . . Egy hang (a szélsőbaloldalon) : Idézet! Antal Géza: Igen, ismét idézet, még pedig klasszikus idézet. (Derültség balfelöl.) Darvai Fülöp: Azon nincs mit nevetni. Autentikus! Antal Géza: Gróf Apponyi Albert a következőket mondja, (olvassa): A parlamenti többség ezen a téren tehetetlenebbnek mutatkozott, mint az obstruáló kisebbség, mert megállapítható, hogy mig a kisebbségnek obstrukcziója a többséget oda szorította, hogy legalább a kilenezes-bizottság programmjának létesítésében megmutassa azt a belátását és akaratát, hogy a nemzet érdekében itt valamit tenni kell, addig a többségre jutott gyülekezete és koalicziója azoknak a férfiaknak, a kik a katonai téren a nemzetnek az 1867-i kiegyezés alapján megvalósítható jogait — ebben van a tévedés — érvényesíteni akarták, nem tudott más eredményt elérni, mint azt, hogy olyan állapotok állottak be, a melyeket, ha alkotmányválságnak nevezek, túlságosan nem színezek.« Mikor tehát az uralkodó jogával szemben, a melyet a nemzet ruházott arra az uralkodóra, most a koaliczió követelt olyan jogokat, a melyeket a nemzet harminczhét esztendőn nem is érintett, akkor nemhogy valami vívmányt ért volna el, hanem olyan állapotok következtek be, a melyek ezt az országot alkotmányválságba vezették. (Ugy van! jobbfelöl.) És ha gróf Apponyi Albert ugyanebben a beszédében az osztrák köröket vádolja azzal, hogy tisztán közjogi és hatalmi érdekek azok, a mik megakadályozzák ezeknek a mi nemzeti törekvéseinknek megvalósítását, nem gondolja, hogy megfordítva ugyanez a helyzet, hogy itt ismét közjogi törekvések azok, a melyek odaát lehetetlenné teszik ezeknek a nemzeti törekvéseknek érvényesítését? Ha kikapcsoljuk ezt a kérdést abból a körből, a melybe nem való, a jog köréből és beleviszszük abba a körbe, a melybe való, a czélszerüség körébe: azt hiszem, hogy sokkal hamarább fogunk eredményt és czólt érni. (Ugy van! Ugy van ! jobbfelöl.) Itt van a kezemben egy névtelen Írónak igen alapos munkája. (Felkiáltások balfelöl: Ebből is idéz ?) Nem, ezt csak figyelmükbe ajánlom t. képviselőtársaimnak. A czime: »Nóhány őszinte sző a katonai kérdésekben.* Igazi magyar érzéssel van megírva, a fennálló szerződés iránti teljes jogtisztelettel és egyúttal a harczkészség fokozása szempontjából, esetleg a nemzeti szellemnek ugv a mint már a felső katonai körök is elismerik, a hadseregbe való bevonásával gondolja ezt a kérdést a legkönnyebben megoldani. Az a hang, a mely azon a könyvön átvonul, igazi hazafias szellemtől van áthatva, • a mely számot vet az összes körülményekkel, a mely nem jogok kicsikarásával, nem presszióval — a mit Apponyi Albert gróf a függetlenségi pártkörben is ismételten kárhoztatott, — hanem az egyszerű meggyőzés fegyvereivel óhajt e tekintetben előbbre menni. Kapcsolatban ezzel t. képviselőház, a nemzeti szellemről és általában a hadsereg szelleméről is nagyon sok szó esik. Altalánosságban Förster Aurél t. képviselőtársam volt az, a ki a hadsereg szellemét, a nemzeti szellemmel való vonatkozása nélkül, bizonyos bécsi élczeknek a közrebocsátásával, nem mondhatom, hogy szándékosan, de mégis diszkreditálni és kisebbíteni törekedett. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Nem ez volt a czélja! 0 a bécsi felgást akarta jellemezni ! Zaj. Halljuk! Halljuk ! jobbfelől.) Hagyjuk mi ezt a bécsi felfogást a bécsieknek és ne r hozzuk ide be a magyar parlamentbe. (Élénk helyeslés a, jobboldalon. Zaj. Elnök csenget.) Lovászy Márton: Mégsem járja, olyat fogni rá, a mit nem mondott! Antal Géza: Ezzel szemben legyen szabad nekem egy elsőrangú katonai Írónak, a porosz Gädke-nek nyilatkozatát idéznem, a ki talán kompetensebb a hadsereg szellemének megítélésére, mint azoknak a bécsi élczeknek a gyártói. Ez a katonai szaktekintély az osztrák-magyar hadseregről igy nyilatkozott (Olvassa): »I)as Heer des einzigen Verbündeten, auf den wir voraussichtlich in allén schweren Verhältnissen mit Sicherheit werden zählen können, das Heer Osterreich-Ungarns reiht sich den beiden erstgenannten Militärstaaten würdig. In Ausbildung und Disziplin behauptet es einen hervorragenden Platz, das Soldatenmaterial ist ausgezeichnet und das Offizierscorps nimmt es mit jedem ancleren an Treue, Begeisterung, wissenschaftlicher und kriegerischer Durckbiídung auf. Besonders bewurderungswürdig sind 3*
