Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.
Ülésnapok - 1910-255
255. országos ülés 1911 szeptember 27-én, szerdán, 251 Eitfier Zsigmond : Bécsi munka az, a melyet csinálnak. (Zaj. Elnök csenget.) Ráth Endre: Vájjon mi akadálya lehetett annak, hogy Sümegi Vilmosnak 1910 Julius 23-án előterjesztett interpelláoziójára — holott akkor még nem volt obstrukczió, mert az obstrukczió Julius 13-án kezdődött — választ nem adtak, és az élelmiszerhamisitások dolgában gyökeres kormányintézkedést nem tettek ? (Zaj a ház minden oldalán. Elnök csenget. Felkiáltások a baloldalon : Pártkonferenczia van! Várd meg, míg befejezik !) En a ministerelnök ur elejéhez szándékozom beszélni, megvárom tehát, nxig erre fordul. (Zaj.) Elnök : Méltóztassék folytatni! (Felkiáltások a baloldalon : Tüntetőleg hátra fordult I) Nincs joguk a képviselő uraknak, egyes képviselő urak magatartását kritizálni mindaddig, inig a tárgyalási rend megzavarva nincs. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Gr. Batthyány Pá!: De nem járja, hogy a ministerelnök ur odaáll. Ráth Endre: Itt van Huszár Károly interpellácziója a mezőgazdasági munkásbiztositás reformja tárgyában. A kérdés fontosságát senki sem tagadhatja. Pető Sándor, ugy tudom : a kormány pártjának egyik tagja, a ítusdrágaság ügyében interpellált. Hock János : Azóta forradalom volt Bécsben ! Ráth Endre: Éppen azt akarom mondani, hogy Bécsben forradalom volt e kérdésben ; mi magunk, a kik talán nem tartozunk a legalsóbb néprétegek közé, mindnyájan érezzük, hogy milyen keserves küzdelmet folytatunk a husdrágaság kérdésében. És mindezideig megnyugtató választ nem kaptunk. Itt volt Batthány Tivadar gróf interpellácziója a ministerelnökhöz az általános drágaság kérdésében, Proszly Elemér interpellácziója a gyógy j)edagógiai tanárok státusrendezése tárgyában; Simon Elemér, a munkapárt tagja, a Lajta határfolyónak egy osztrák érdekcsoport által szándékolt elvezetése tárgyában interpellált: ez eminenter nemzeti érdek, vájjon miért nem kaphatunk ezekben a kérdésekben választ? Itt volt, t. képviselőház, Posgay Miklósnak — mindnyájan ismerjük a kérdést — a budapesti összes vasúti és hajóállomásokon árusítandó fogyasztási adóbárczák tárgyában előterjesztett interpellácziója. Itt van, t. ház, szerénységem által a vágóhíd—ráczkevei h. é. vasút tárgyában előterjesztett interpelláczió, a melyben voltam bátor kifejteni, hogy mekkora jelentőséggel bir ez Budapest székesfővárosnak élelmezésére, továbbá a hivatalnok- és munkásosztálynak a lakáskérdésére. Kovács János tisztelt képviselőtársam az ingyenes népoktatási törvény végrehajtása és a tandij pótló állami segély azonnali kiutalása tárgyában, Sümegi Vilmos t. képviselőtársam pedig az idegen ásványvizek kiszorítása iránt terjesztett elő interpellácziót. Az egész ház ostentative helyeselte ezt az interpellácziót, ünnepelte Sümegi Vilmost, (Zaj és derültség a jobboldalon.) sőt átjöttek a túlsó oldalról és gratuláltak. Ma is elmehetünk, t. ház, a vasúti étkezőkocsikba, nem tudjuk keresztülvinni még ma sem, hogy a magyar érkezőkocsikban tisztán magyar ásványvizeket áruljanak, sőt a kassa-oderbergi vasút étkező kocsijaiban nem tudjuk keresztülvinni, hogy magyar sört áruljanak, hanem külföldi exportsöröket árusítanak. (Zaj a jobboldalon. Felkiáltások : A koaliczió alatt másként volt ?) Polónyi Géza : Nemzeti munka ! Ráth Endve: Igazán, eminenter fővárosi érdeket szolgál Pető Sándor és Benedek János t. képviselőtársaimnak az óbudai hid tárgyában előterjesztett interpellácziója. Vagy itt vannak a közúti mizériák, a melyeket Szebeny Antal és Zboray Miklós t. képviselőtársaim előterjesztett interpellácziójukban tettek szóvá. Itt van azután Benedek János képviselőtársamnak az állami tisztviselők lakbérosztályozása tárgyában előterjesztett interpellácziója. Méltóztatnak látni, hogy az ellenzék sürgeti e kérdéseket, a melyekről nagyon valószínű, hogy majd azt fogják mondani : mi akadályozzuk meg ezen kérdések megoldását. (Felkiáltások jobbfelől: Ugy van! Ugy VOM !) Igenis az ellenzék kötelességét teljesiti, mert más módja nincs, mint ezeket a bajokat interpelláczió alakjában szóvá tenni. (Helyeslés balfélől.) Vagy ki vonja kétségbe, t. ház, a bányatörvény sürgősségét és fontosságát, a melyre nézve Egry Béla t. képviselőtársam interpellált ? Úgyszintén az áUami dijnokok, az állami és törvényhatósági hivatal- és napidíjas szolgák státus- és fizetésrendezése tárgyában előterjesztett interpellácziónak fontosságát ? Kétségtelen annak az interpellácziónak a jelentősége is, a melyet a magyar kir. posta műszaki, közigazgatási és számviteli személyzetének fizetési státusrendezése tárgyában Egry Béla t. képviselőtársam terjesztett elő. Itt vannak továbbá az argentínai huskérdés tárgyában, azután a vasutak állandó késései és a waggonok tisztántartása tárgyában előterjesztett interpellácziók. Mindezek fontossága kétségtelen. T. képviselőház ! A háznak féltékenyen kell őrizni úgyszólván egyetlen megmaradt jogát, az interpelláczionális jogot! (Felkiáltások jobbfelöl: És a, szavazási jog ?) összes alkotmánybiztositékaink, a melyekre valamikor olyan büszkék voltunk és a melyeknek csodálatos varázserőt tulajdonítottunk, fájdalom, a kipróbálás alkalmával beigazolódott, hogy azt a czélt, a melyet hivatva lettek volna szolgálni, nem képesek betölteni. így az országnak az ujonczmegtagadási jogát, az adómegtagadás jogát kijátszották, megkerülték, valósággal konfiskálták. Itt van most az interpelláczió kérdése. Feláll egy képviselő, mindig közérdekű dolgokban, vagy legalább nagyrészt olyanokban. (Felkiáltások jobbfelél: Nem mindig !) Egyes sporadikus esetek lehetnek, a mikor az ember gondolkozhatik azon, hogy vájjon az országos nyilvánosság szükséges volt-e az interpelláczió-' 32*
