Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.
Ülésnapok - 1910-255
l }55. országos ülés Í9ÍÍ szeptember $7-én, szerdán. 24Í3 jobbjelől. Felkiáltások a jobboldalon : Egyebet sem tudnak, csak szavazni ! Derültség a jobboldalon.) Gr. Batthyány Pál: Szeretik önök a szavazást! (Zaj.) Elnök (csenget) ; Csendet kérek ! Ráth Endre : . . . hogy a magyar parlamentben halomszámra szerepelnek az elintézetlenül maradt interpelláeziók, ugy azt hiszem, hogy az csak a legszomorúbb vébménynyel lenne Magyarország kormánya iránt. (Ellenmondás jobbjelöl. Igaz! Ugy van! a, baloldalon.) Mert ha igazak ezek a tények, hogy egy büntettél vádolt embert felterjesztettek a Felség elé kitüntetés végett, vagy hogy akadt volna itt főszolgabíró — a mit eleve kijelentek, hogy nem hiszek el, — a ki hivatalos formában bankbetörést követett volna el, (Derültség a jobboldalon.) ha akadnak ilyen emberek, akkor semmiféle ok sincs arra, t. képviselőház, hogy ezek a cselekmények a megfelelő megtorlásban ne részesüljenek. Ha pedig nem igazak, t. képviselőház, mi jogon veszszük mi magunknak, mi jogon veszi a képviselőház magának azt a jogot, hogy direkt néven megnevezve Rákóczy Lajos főszolgabírót, az állandóan a képviselőháznak minden nap, hivatalos formában, megjelenő napirendjén ugy szerepeljen, mint a ki hivatalos formában bankbetörést követett volna el ? (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon. Derülség és zaj jobbjelől.) Nem hiszem el a t. belügyminister urnak, hogy tisztán csak azért nem válaszolt erre a dologra, mert megfeledkezett róla, vagy elkerülte a figyelmét, hogy egy, az ő felsőbbsége alatt álló közeg állandóan, hivatalos formában, egy elkövetett bankbetöréssel vádoltatik. (Derültség jobbjelöl.) Ha »A Nap« közölte volna azt, hogy egy főszolgabíró hivatalos formában bankbetörést követett el, akkor azt már régóta a sajtóbnróág elé állították volna. (Igaz ! Ugy van ! a szélsöbuloldalon.) Nagy Sándor : Akkor authentikus lett volna ! Markhot Aladár: A vádak annyira hülyék, hogy az egész sajtó leezáfolta. Ráth Endre: De a mikor az országgyűlés hivatalos napirendje a nyilvánosság elé terjeszti bárkinek ugyanezt, akkor a legilletékesebb közeg, a belügyminister, nem kel fel és nem védi meg az ő főszolgabiráját ezzel a váddal szemben. (Igaz I Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Vagy igazak ezek a vádak, t. képviselőház, vagy nem, de a ház méltósága minden körülmények között megkívánja, . . . (Folytonos zaj.) Nagy Sándor: Arról az oldalról kár beszélni erről! Farkas Pál: A ház méltósága megköveteli, hogy ne komédiázanak. (Nagy zaj.) Ráth Endre : .;. hogy azzal a képviselővel szemben, a ki egy köztisztséget betöltött egyént ilyen vádakkal illet, hogy azzal szemben a ház eljárjon. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon. Folytonos zaj.) Elnök : Csendet kérek ! KÉPVH. HAPlA 1910 — 1915. XI. KÖTET. Ráth Endre : Hogy az interpellálás joga mily könnyen kezeltetik Magyarországon, . .. (Igaz! Ugy van ! a jobbóldalon.) bocsánatot kérek, én tényekre hivatkozom. (Zaj a szélsőbaloldalon. Felkiáltások jobbjelől: Mi is!.) Ismétlem, hogy az interpellálás joga mily könnyen kezeltetik Magyarországon, erre nézve felhozom elsősorban is azt, hogy nem kirívó dolog-e, hogy hónapok óta . . , Farkas Pál: Szavazunk! (Derültség a jobboldalon. Zaj. Elnök csenget. Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Komoly beszédekkel kár ide jönni. Zaj.) Ráth Endre: Farkas Pál t. képviselőtársamról, a kiről tudjuk mindannyian, hogy alapos tanulmányokat szokott folytatni, feltételeztem volna, hogy közbeszólása előtt meggondolja, hogy az interpellácziókra a válaszokat a napirend letárgyalása után szokták megadni. Ezt tehát az, hogy szavazás, vagy bármi történik itt a házban, nem akadályozza. Mondom, nem kirivó dolog-e, hogy állandóan a napirenden szerepel még mindig a választ váró interpelláeziók között szerencsétlen emlékezetű Áchim András volt képviselőtársunknak és boldogult Ugron Gábor t. képviselőtársunknak az interpellácziója is, a kik annak idején válaszhoz nem jutottak. Valamiképen meg kellene találni annak a módját, hogy végre is holt emberek ne szerepeljenek itt állandóan a képviselőház napirendjén. (Igaz ! Ugy van ! jobbjelől és felkiáltások : Ki kell hagyni!) Ezt annyival inkább is meg lehet tenni, mert pl. Ugron Gábor t. képviselőtársam interpellácziója a kolozsvári Rákóezibillikom ügyére vonatkozott, tehát oly kérdésre, a melyre nézve a t. vallás- és közoktatásügyi minister ur a legnagyobb könnyedséggel már régen válaszolhatott volna. De, t. képviselőház, a választ váró interpelláeziók között szerepel még egy egész csomó olyan, a hol privát értesüléseim szerint intézkedések tényleg történtek is. Nincsen tehát semmivel sem megokolva, hogy azokra miért nem adják meg a választ. Ilyen pl. . .. Polónyi Géza: Kötelessége megadni a ministereknek a választ ! (Nagy zaj és derültség a jobboldalon.) Igenis kötelessége ! (Folytonos zaj.) Nem engedjük konfiskálni a képviselőház jogait, akár tetszik önöknek, akár nem ! Ez visszaélés ! (Folytonos zaj jobbjelől és felkiáltások : Propeller ! Lengyel Zoltán ! Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Mondjanak le ! Folytonos zaj jobbjelől.) Nem lehet bennünket terrorizálni! (Folytonos zaj és közbeszólások jobbés baljelől.) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urakat, hogy a vélemények sürü megnyilatkozása zavarja a tárgyalást. Polónyi Géza: Szent István-rendes vitézek ! Azoktól nem kérünk tanácsot. (Zaj.) Vermes Zoltán : Menjen harcsát fogni! Nagy Sándor: Mit mondott a nagy harcsa ? (Zaj.) Ráth Endre: Az én felszólalásom semmi egyebet sem involvál, mint hogy korrigálják azt, 32