Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-254

244 254-. országos ülés 1911 szeptember 26-án, kedden. jogkörrel, melyet számára hivatalos állása biztosit és nem érdemli meg azt a közbecsülést, melyben épen hivatali állásának súlyánál fogva részesül. (Ugy van! Ugy van! hal jelöl.) Tomasics horvát bán ellen egy előkelő magyar hírlapban, a Pesti Hírlapban oly vádak jelentek meg, melyeknek ha csak egyike vagy másika is a valóságnak megfelel, az esetre a t. horvát bán ur felfogásom szerint egy perczig sem maradhat meg méltóságában. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Hasonló vádakkal terhelten, t. képviselőház, hála Istennek, Magyarországon már egy jóravaló közigazgatási járás vezetője sem maradhatna állásában, mindaddig, míg az ilyen vádakkal szemben önmagát tisztázni és kellő elégtételt szerezni nem akart, vagy nem igyekezett volna. És én azt tartom, hogy specziell a horvát báni állással szemben nekünk kétszeres szigorúsággal kell eljárnunk és kétszeresen szigorúan mérlegelnünk mindazon állításokat, melyek ez állás viselőjével szemben felhozatnak. Tény, hogy Tomasics Miklós nem a horvát közvélemény akaratából, nem népszerűségének folyományaként tölti be magas közjogi állását, hanem tisztán és kizárólag azért, mert erre a polczra őt a magyar kormány odaállította. így tehát minden lesiklás, minden félrelépés, mely esetleg az igaz útról az ő hivatalos működésében megtörténhetik, minden visszaélés, minden önkény nemcsak Tomasics Miklós horvát bánnak a privát ügye, hanem az visszahat az egész magyar kormányra, (Helyeslés balfelől,) és ennek révén visszahat az egész magyar nemzetre is, (Helyeslés a baloldalon.) melynek tulajdonítják azt, hogy az ő nevében és megbízásából ilyen tények Horvátországban előfordulhatnak. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Azért sajnálom, hogy a t. ministerelnök ur nincs jelen, mert hiszen én tudom, hogy ő hosszú időn keresztül Horvátországban hasonló állást töltött be, és pedig nagy és nehéz viszonyok között, olyan időpontban, mikor a politikai szenvedély hullámai nagyon is magasan csapkodtak körülötte. Részemről sohasem tudom helyeselni azon fegyverek egynémelyikét, melyeket a t. ministerelnök ur horvát bán korában igénybe vett; de annyit mégis kénytelen vagyok konstatálni, hogy vele szemben a legádázabb, a legizzóbb politikai viták és küzdelmek hullámai közt is soha senki azt a vádat fel nem emelte, hogy állását és közjogi méltóságát arra használta volna fel, hogy saját magának vagy hozzátartozóinak anyagi előnyöket szerezzen. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Épen ezért szeretném kérdezni gróf Khuen-Héderváry ministerelnök úrtól azt, hogy összeegyeztethetőnek tartja-e a horvát báni állás méltóságával és integritásával, (Igaz! Ugy van ! balfelöl.) hogy ugyanaz az egyén, ki mint a magyar államnak egy magas dignitáriusa, a magyar állami pénztárból e czimen tekintélyes fizetést, működési pótlékot és reprezentaczionális illetményeket huz,— hogy ugyanaz a férfiú ugyanakkor, ugyanezen időpontban, három-négy banknak igazgatótanácsosa, alelnöke és felügyelő-bizottsági tagja és e minőségében körülbelül 30—40, sőt mások szerint 50—60 ezer koronára rugó évi jutalékot is huz. (Mozgás balfelől.) T. képviselőház! Magyarországon abban a tekintetben nem volt soha felfogásbeli különbség, és elsősorban a t. kormánynak két tagja, a jelenlevő t. pénzügymimster ur is és az elhunyt Hieronymi Károly is erkölcsi kötelességnek tartotta magára nézve azt, hogy abban a pillanatban, mihelyt a végrehajtó hatalom egyik vezető állásába jutottak, mindazon üzleti vagy részvénytársasági összeköttetéseiket, a melyeket addig viseltek, tüstént fel ne bontsák. Ezért nem tudom megérteni, hogy miért egyedül a horvát bán kivel szemben az erkölcsi felfogásnak enyhébb mértékével Ítélnek, és miért lehetséges az, hogy a horvát bán nemcsak horvát bán, hanem egyúttal háromnégy pénzintézetnek is fizetett commis-voyageurje. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) A Pesti Hirlap hasábjain elősorolt vádakat én itt egyenként elősorolni nem kívánom. Szenzácziót nem hajhászok, nem keresek különösen politikai leleplezéseket, és a magam részéről a zágrábi lapok azon felfogása ellen, mintha engem és t. elvbarátaimat ennél a kérdésnél politikai czélzat vezetne, a leghatározottabban és a legerősebben tiltakozom. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Én egyszerűen a hivatah tisztesség szempontjából tárgyalom ezt a kérdést, és ugy fogom fel, hogy a tisztesség nem lehet más Horvátországban, mint a mi Magyarország területén. (Ugy van ! balról.) De különösen nem lehet a tisztesség terén fokozat, és nem lehet tisztességes Tomasics t. horvát bánnal mit pl. gróf Khuen-Héderváry Károly mint horvát bán magára nézve olyannak nem talált. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Szemére hányatik a bánnak, ettől eltekintve, hogy üzleti vállalatokkal összeköttetést tart fenn és e czimen tantiémeket fogad el; szemére hányatik a bánnak az is, hogy kinevezéseinél a törvényes formák mellőzésével rokonságát a legdurvább módon protezsálja ; szemére hányatik az is, hogy olyan egyént, a kivel szemben birói utón bűnügyi büntetésre való vádak is konstatáltattak, a bűnügyi Ítélet daczára is később közigazgatási utón hivatalába visszahelyezett. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Lesznek talán később olyanok, a kik ezeket a vádakat egyenként és részletesen tárgyalni fogják. Én ebbe belemenni nem kívánok, csak felállítom a tételt: vagy igazak ezek a vádak, vagy nem. Ha igazak, — és ezt Tomasics Miklós horvát bánnak kell legjobban tudnia, — akkor felfogásom szerint ő reá nézve nincs más lehetőség, mint levonni tettének következményeit és szépen eltűnni a politikai élet színteréről. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ha pedig nem igazak, akkor ebben a helyzetben hallgatnia semmi körülmények közt nem szabad. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) De nem szabad azt sem, a mit egy lapban olvastam, hogy a tisztelt bán ur ezt a kérdést lovagias