Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-254

254. országos ülés 1911 szeptember 26-án, kedden. 245 utón fogja elintézni. (Derültség balfdől.) Teteti ezt is a horvát bán ur, hogyha saját személyét és becsületét sértve látja, de esak akkor, ha ezt a kérdést előzetesen egyedül illetékes bírája előtt, a sajtóbiróság előtt már tisztázta, (Igaz! TJgy van! a- szélsőbaloldalon.) És erre a kötelességére sürgősen kellene kényszeríteni a horvát bánt. Ha önmaga nem érzi ezt a kötelességét, keli hogy rászorítsa erre az útra a magyar kormány, a melynek bizalmi közege. Hiszen nem lehet ezek elől a tények elől struez módjára fejünket egyszerűen a homokba dugni és agyonhallgatni akarni. Hiszen a jó közigazgatás, a tiszta, becsületes adminisztráezió a leghatalmasabb államfentartó és államerősitő kapocs, és nekem erős meggyőződésem az, hogy azok a differencziák, a melyek Magyarországot és Horvátországot egymástól elválasztják, sokkal könnyebben lennének a magj^ar állam integritásának feltétlen megóvásával megoldhatók, ha legalább azt az egyet megteremtenők Horvátországban, hogy ott teljesen pártatlan, korrekt és abszolúte tiszta közigazgatás legyen. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Hiszen Elszászt Németország nem annyira a fegyverek erejével hóditotta meg, mint inkább a közigazgatás hatalmával kapcsolta az anyaországhoz. (Ugy van! balról.) De hogy ez elérhető legyen, az a capite foetet piscis elvénél fogva elsősorban a horvát bánnak semmi egyébnek nem szabad lennie, hanem minden körülmények közt csak horvát bánnak, abszolút vir integernek és kizárólag semmi mással nem foglalkozó, csakis a horvát végrehajtó hatalom vezetésével foglalkozó egyénnek kell lennie, és nem lenne szabad eltűrni, hogy ő a maga hivatali befolyását különböző tantiémek élvezetével egyszerűen értékesitse. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az már csak letagadhatatlan tény, a hivatali rendelet számára is hivatkozik a Pesti Hirlap, a melyből adataimat meritem, hogy a horvát bán rendelettel utasitotta az összes alantas közegeket arra nézve, hogy a hatóságok azon közpénzeket, a melyek kezükben vannak, annál a banknál helyezzék el, a melynél a horvát bán tantiémet élvez. (Mozgás a baloldalon.) Ha Magyarországon hasonló rendeletet bármelyik Isten háta mögött fekvő közigazgatási járás vezetője, egy szolgabiró a legutolsó kupaktanácsnak is kiadna, meg vagyok győződve, a felettes hatóság a legrövidebb utón fegyelmi alá vonná. (Ugy van! balról.) Nem akarok ezúttal a kérdéssel bővebben foglalkozni, (Halljuk! a baloldalon.) és különösen részleteket nem akarok felhozni, azért, mert nem tudom kiválogatni abból az adathalmazból azokat, a melyek a valóságnak tényleg megfelelnek. (Felkiáltások a baloldalon : Mind igaz!) Lehet, s akkor az a legszomorúbb kép. Nem tudom kiválogatni azokból, a melyekben van talán némi szinezés. De épen azért, mert e kérdés elbírálásánál számot tehet, én nem akarom tagadni, talán a politikai rokonszenv vagy ellenszenv kérdése is, s e részletek kiszinezésénél bizonyos fokig közre játszhatik a hírlapi fantázia is, én más megoldást ennél az ügynél nem tudok és csak egy választ fogadok el a t. minister úrtól kielégítőnek, ha t. i. azt fogja mondani, hogy a horvát bán igenis kötelességének ismeri e hírlapi támadásokkal szemben a kellő elégtételt a sajtóbiróság utján megszerezni. (Helyeslés a baloldalon.) Ha ez a válasz a magyar kormány részéről elmarad, vagy a mi felszólalásunk egyszerűen a sokkal kényelmesebb agyonhallgatás tengerébe merittetik, akkor ez azt jelenti, hogy a horvát bánnak túlságosan kifejlődött üzleti érzéke és a magyar kormány felfogása között valami áthidalhatatlan űr nem tátonghat. (Derültség a baloldalon.) Ezt egészen őszintén mélyen sajnálnám, és nem is tételezem fel, hogy ez az eset bekövetkezhetik. (Mozgás a jobboldalon.) Majd meglátjuk, ne méltóztassanak előre leszámítolni a t. ministerelnök urnak még nem hallott válaszát. Kérem, én nagyon fogok örülni rajta, hogyha c feltevésemben csalódom és ez a kérdés a bíróság utján megtalálja a maga rendes és objektív ítélő fórumát. De ha nem ez az esély következnék be, akkor ennek a dolognak a konzekvencziái teljes egészükben a magyar kormány felelősségére hárulnak. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) T. képviselőház ! Van szerencsém a következőkben előterjeszteni interpellácziómat. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Interpelláczióm a következő (olvassa) : »Kérdem a ministerelnököt. hogy nem látja-e a hivatali összeférhetetlenség esetét fenforogni a Tomasics Miklós bán báni állása és több horvát bank igazgatósági tagsága között ?« »Van-e tudomása azon, a bán hivatali tisztességét mélyen sértő hírlapi támadásokról, a melyek őt a végrehajtó hatalom kezelése körül maga és rokonsága érdekébeni visszaélésekkel vádolják ?« »Nem látja-e indokoltnak, hogy Tomasics Miklós bán ezen támadásokért a sajtóbiróság utján elégtételt szerezzen ?« (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök : Az interpelláczió kiadatik a ininisterelnök urnak. Gr. Batthyány Tivadar: Erre sincs válasz ? (Zaj a baloldalon.) Elnök : Több tárgy nem lévén, az ülést bezárom. (A z ülés végződik d. u. 1 óra 50 perczkor.) Hiteimtették: Bikádi Antal s. k, Ciocán János s, k. naplóbiráló-Mgotisági iagolc.