Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-252

222 %52. országos ülés 1911 szeptember 23-án, szombaton. az exezelleneziások, a kiket a kerületi parancsnokságokhoz beosztottak különböző ügyek elintézésére. Ezeknél van egy csomó más generális is ; de ezek már annyira feleslegesek, hogy kár rájuk a szót is vesztegetni. Nagy megtakarítást gyakorolhatnának különösen a katonai magasabb irodákban alkalmazott legénység számának megszorításával. Azután az illetményügyeknél is sokat takarékoskodhatnának. A legtöbb tábornok reprezentaczionális költséget kap. Manapság már lejárt a reprezentáló szalongenerálisok kora. Itt van a tábornokok lótartási illetménye. A tábornokoknak 5—8 lovat kell tartamok. Tudjuk, hogy a legtöbb esetben ezeket nem tartják, hanem a helyett e tápporcziókat nagyon kellemes módon értékesitik és ezáltal csinos kis mellékjövedelemre tesznek szert. A nyugdíjnál elérhető megtakarításokat már fele miitettem. Takarékoskodni kell a felszerelési czikkekkel is. így pl. a gyalogságnál egészen elfogadott kifejezés, hogy vágd súlyba a puskát, nem a tied, hanem a kincstáré ; döngjön tőle a föld, szakadjon a szij. Nem tudom, mi köze a lötyögős puskának és a szakadó szíjnak a harczképességhez. Ez a döngetés tetemes összegeket emészt fel. Takarékoskodni lehetne ott is, hogy ne szerezzük be azon külföldi találmányokat, a melyek már elavultak, úgyszintén, hogy próbáljuk ki lelkiismeretesen az uj találmányokat. így voltunk az uj konyhakocsikkal ; tanakodtak sokáig, próbálgatták, és mégis a mikor megcsinálták, olyanok voltak, hogy a lovak nem tudták elhúzni. Ennek eredménye az, hogy egyenként nagyobb költséggel át kellett azokat alakítani. Azok a hibák, a melyeket itt felsoroltam, bizonyára ismeretesek a honvédelmi minfster ur előtt és az előadó ur előtt is. De helyénvaló volt volna, hogy ugy a minister ur, mint az előadó ur hiven és becsületesen feltárják a véderőnek mai helyzetét és ezek után egy olyan javaslatot nyújtottak volna be, a mely a jelenlegi keretek betartásával panaczeája lett volna ezen összes bajoknak. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Azonban én azt hiszem és ugy látom, hogy a hadsereg harczkészségének, kiképzésének tekintetében nem állunk sokkal jobban a bécsi akarattal szemben, mint a magyar nemzet kívánságai és az ország teherviselő képessége tekintetében. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ugy látom, hogy nem sokat tárgyaltak odafenn Bécsben az igen t. minister úrral, hanem egyszerűen kezébe nyomták a javaslatokat és azt mondták neki: direkczió a magyar képviselőház (Derültség a bal- és szélsőbaloldalon), menj és protezsáld be ügyesen ezt a beteg, nagyon beteg gyermeket. (Elénk tetszés és derültség a bal- és szélsőoldalon. Mozgás jobbfelől.) Vertán Endre : Székelyt megkérdezték ! (Zaj. Elnök csenget.) Gr. Esterházy Mihály: Mert nem egyéb ez a véderő reformjavaslat, mint egy beteg, nagyon beteg alkotás és igazán szüksége van arra, hogy »muszáj<< vezényszóra gondolkodás nélkül szavazzák meg, mert a ki gondolkodni talál felette, csak betegen képes annak megszavazására. (Elénk tetszés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. Mozgás jobbfelől.) Ettől a javaslattól ugy a katonai körök, mint az ország közvéleménye a kétéves szolgálatnak, az altiszti kérdésnek s a létszám viszonyoknak mindkét félre, t. i. a czivil és a katoni félre nézve teljesen kielégítő megoldását várták. Nem hiszem azonban, hogy akár a minister ur, akár az előadó ur azt merje állítani itt ebben a házban, hogy ez a reform csakugyan szanálja az összes bajokat. Ezt a minister ur beszédéből is észrevehettük. Mert a minister ur expozéja csinos szónoklat volt, nagyon okos és megszívlelendő dolgokat mondott a katonai nevelésről és azonkívül a hadsereg ezéljairól, de csak kerülgette a lényeget és átugorva a hibákon, óvakodott a javaslatba igazán belemélyedni. A mivel azonban a honvédelmi minister ur nem foglalkozott, azzal, sőt főleg azzal kötelességünk nekünk foglalkoznunk. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Kötelességünk kimutatni azt. hogy ez a javaslat az eléje tűzött feladatokat egyrészt csak félig-meddig oldja meg, másrészt pedig még rosszabbá teszi a jelenlegi állapotnál. B. Solymossy Ödön előadó : Ezt már nem ! Gr. Esterházy Mihály : így vagyunk mindjárt a kétéves katonai szolgálattal. A kétéves katonai szolgálat világszerte elismert intézmény, . . . B. Solymosy Ödön előadó: Az ujabb időben! Gr. Esterházy Mihály: . . . ellene manapság egyetlenegy művelt, okos katona sem emel kifogást ; a minister ur is ékes szavakban tört mellette lándzsát. Azonban minálunk hiányzanak a kétéves katonai szolgálatnak összes követelményei, premisszái. A hadvezetőség tehát nagy bölcsen gondolt egyet és olyasvalaminek életbeléptetésére határozta el magát, a mi ugyan nem kétéves szolgálat, de szerintük legalább nélkülözheti a kétéves katonai szolgálatnak összes előfeltételeit, olyan 66%-os kétéves katonai szolgálatot akartak életbeléptetni. Pedig a magyarosztrák hadvezetőségnek módjában állott volna, hogy a nyugati országoknak példáiból s egyáltalában a külföldnek példáiból tanuljon. Francziaország és Olaszország eléggé elriasztó, Németország pedig eléggé oktató példával szolgálhat. Nem tettek azonban semmit, pedig megszívlelhették volna egy olasz tiszt mondását, hogy : »Abbiamo creato le armate ma abbiamo strutto le compagnie«. »Hadseregeket teremtettünk, de a századokat tönkretettük.« A hadvezetőség egy tíz évvel ezelőtt tartott ankétet kivéve, semmit sem tett, és most egyszerre akarnak mindent : képzett altiszti kart, kétéves szolgálatot, és külső méreteiben is megnagyobbitott hadsereget, mindent egyszerre akarnak és ez által szem elől tévesztik azt a Németországot, a melyre unosuntalan hivatkoznak. Ha a hadvezetőség néhány évvel ezelőtt az altiszti illetmények és nyugdijak ügyének