Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-252

2ö2. országos ülés 1911 sz rendezésével fokozatosan megteremtette volna, összetoborozta volna a nagyszámú altisztikart, a mely a kétéves szolgálat elengedhetetlen kelléke, akkor ma, eltekintve a pénzügyi és nemzeti oldalától, e javaslatnak bizalommal nézhetnénk eléje, így azonban minden szakember aggodalommal várja a bekövetkezendő zűrzavart és teljes fejetlenséget, mert nem agyrémet festek, ha azt állitom, hogy ha e javaslatot emeljük törvényerőre a jelenlegi vezetőkkel, akkor a helyett a hatalmas és tömör aczélököl helyett, a melyet a monarchia haderejének mutatnia kellene, egy Potemkinhadsereget kapunk. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) A fejetlenség már előreveti árnyékát a javaslat azon részében, a mely a szolgálati idő hosszúságáról és a további kiképzés czéljából egyelőre benntartandó nem hivatásos altisztekről intézkedik. Szabó István t. képviselőtársam nagyon logikusan ecsetelte, mily visszás helyzetet teremt az, hogy a legénység egy részét, circa 2

/

3 részét két évig, másik részét 3—4 évre sorozzuk be, és ezenfelül a javaslat, a mely a honvédségnél még retrográd is, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) a mennyiben ott a kétéves szolgálat behozatala esetén a lovasságnál és a szervezendő tüzérségnél a szolgálati idő három évre emelkedik fel, a védkötelezettséget a legteljesebb mértékben általánossá, de ugyanilyen mértékben egyenlőtlenné fogja tenni. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Tulaj donképen csak törvénybeiktatása és némi kiterjesztése a mostani állajrotnak ez, a mikor tudvalevőleg a második szolgálati év végén a legénység egy részét szabadságolják a gyalogságnál. Azt hiszem, hogy ez az elégületlenség sokkal nagyobb bajoknak lesz okozója, mint a milyen haszna lesz a hadvezetőségnek, a hadseregnek abból, hogy a lovasságnál és a tüzérségnél behozzuk a hároméves szolgálatot. A mi pedig a kiképzés czéljából tovább bentartandó altiszteket illeti, arra nézve az lesz a fejlemény, hogy minden valamirevaló ember óvakodni fog attól, hogy tisztességesen viselje magát, nehogy altiszti iskolába sorozzák és még egy évet legyen kénytelen szolgálni. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Hallottam, hogy a hadvezetőség is tisztában van azzal, hogy ez nagyon kétségbeesett lépés, kétségbeesett sakkhúzás. Nos, mi nem akarunk oly játszmában részt venni, a hol ily kényszerlépések, ily büntetőhuzások vannak. A czélszerüség és okosság mindenek felett való, és a czélszerüség és okosság azt kivánja, hogy egyrészt az egész vonalon megvalósítsuk a kétéves szolgálatot, másrészt, hogy megteremtessék a szükséges nagyszámú képzett altiszti kar. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A javaslat még most sem gondoskodik elég hivatásos altisztről. A tervezett 30.000-nyi hivatásos altiszti kar nem elegendő ; legalább 40.000 emberre volna szükség. De azt hiszem, hogy mi a 14.000-nyi embertöbbletet sem tudjuk megszerezni a mostani mostoha nyugdíj és illetmény-feltételek mellett. Mert ma, mikor 15 évig szolgáló altiszteknek évi 190 korona nyug'piember 23-án, szombaton. 223 dijat fizetünk ; mikor 30 évig szolgáló altiszteknek 299 koronát fizetünk : bizony nagyon kevés kilátás van arra, hogy ezt a többletet meg tudjuk szerezni. Szükségünk van tehát e czélból altisztnevelőintézetekre és e tekintetben követnünk kell Poroszország példáját, hol 7 nagy altisztnevelő-intézet van és 13 egyéb altiszti előkészitő iskola. Ezen iskolák révén toborozta össze Poroszország alapos, becsületes, kitartó munkával azt a hatalmas altiszti kart, melylyel az 1866-iki és 1871-iki háborúkba vonult, és azt hiszem, hogy nagy részben, ha nem legnagyobb részben, épen e kitűnő altiszti karnak köszönheti a győzelmet. (Helyeslés a baloldalon.) Épen ezért teljes joggal mondhatta Bismarck az 1888-iki véderővitában neki közbeszóló képviselőnek, ki azt állította, hogy ha mi fejlesztjük hadseregünket, azt más nemzetek is fejlesztik, a következőket : In der Zifrer sind unsere Feunde ebenso hoch wie wir, aber in der Qualität kőimen sie es uns nicht nachmachen. Und wenn sie auch ihre Armeen vergrössern, so habén sie nicht Offiziere und Unteroffiziere, um die nöthigen Stellen mit ihnen zu besetzen. Wir besitzen ein entsprechendes Unteroffiziersmaterial und darin besteht unsere Uberlegenlieit.« Ugyanitt még felemiithetem azt, hogy Németországban a továbbszolgáló alüsztek nem a katonai irodákban foglalnak helyett, hanem legnagyobbrészük a csapatoknál szolgál, mint pl. Poroszországban, hol a századoknál usque 16 továbbszolgáló altiszt van. De hogy Bajorországban és Szászországban is igy van, bizonyítja az, hogy egy bajor ezredben, mely három zászlóaljból áll, a Niedererstand mellett 192 aktiv altiszt van és ebből 155 kapitulált. A javaslat az altiszti kérdés dolgában csak felemás intézkedést nyújt, annál nagyobb súlyt fektet azonban az uj keretek felállítására. Eltekintve persze a javaslat pénzügyi oldalától, az uj keretekre vonatkozó intézkedésekkel szemben erősen kell kifogásolnunk azt, hogy a honvédséget még mindig vonakodnak komplett hadsereggé tenni. (Igaz! Ugy van ! baljelöl.) Mert muszáj, hát tüzérséget adnak, de a műszaki csapatok még nem szerepelnek a költségvetésben. Ez annál nagyobb hiba, mert Magyarországnak még nincs egyetlenegy műszaki katonai iskolája sem. (Igaz ! Ugy van ! baljelöl.) Mi nem járulhatunk a közös hadsereg extenziv fejlesztéséhez, de ha extenziv fejlesztésre elkerülhetetlenül szükség van, akkor ezt a honvédség javára akarjuk igénybe venni. (Helyeslés a baloldalon.) Mindezek után a javaslatnak az alapeszméiben kidomborodott tendencziával szemben azt vallom és hiszem egy helyes reformácziónak, melynek az az alapeszméje, hogy először a hadsereg számra nézve csak a honvédséghez, a honvéd műszaki csapatokhoz beosztott ujoncztömeggel növekedjék, (Élénk helyeslés balfelől.) és a létszámhiányok az elvezényléseknek a minimumra való redukálásával korrigáltassanak; (Helyeslés balfelől.) másodszor, hogy a kétéves szolgálat az egész vona-