Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-252

252. országos ülés 1911 szeptember 23-án, szombaton. 221 nél körülbelül egyharmad, a honvédségnél pláne egynyolczad vagy 15—20% a tényleges legénység. Hogy ez mily károsan befolyásolja a hadsereg mozgóképességét, akczióképességét és rugalmasságát. Most csakis a tiszti kiképzéssel kapcsolatos dolgokat kívánom, szó tárgyává tenni. (Helyeslés. Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Miután a hadvezetőségnek az volt a tendencziája, hogy mentül nagyobb hadsereget kapjunk, a rendelkezésre álló ujonozokat annyi ezredre, zászlóaljra és szakaszra osztották fel, hogy béke idején egy-egy szakaszra alig jut ember. A közös hadsereg századbékelétszáma 93 ember, a honvédségé csak 55 ember, persze ez is csak papiroson. B. Solymossy Ödön : Azért kell több ujoncz ! (ügy van ! jobb felöl. Derültség a szélsőbaloldalon.) Gr. Esterházy Mihály : Ez a létszám különösen a honvédségnél oly kicsi, hogy a tisztek gyakorlati kiképzését teljesen lehetetlenné teszi. Egy századosnak háború esetén körülbelül harmadfélszáz emberrel kell operálnia. Béke idejében e létszámnak a közös hadseregnél egyharmadával, a honvédségnél egynyolczadával dolgoznak, és igy beáll az a lehetetlen állapot, a melyről nem régen hallottam, hogy az ország egyik városában két honvéd gyalogzászlóaljnak kellett összeállnia, hogy egy harczszerü századot állítson elő, vagy hogy két békelétszámu századdal tudjon oj>erálni. (Felkiáltások jobbfelöl: Ez csak a javaslatot indokolja !) A javaslat ezen nem segít! A túlzásba vitt keretrendszeren kivül a túlzásba vitt elvezénylés még jobban aj3asztja a csapatokat. Elvezénylik a legényeket tisztiszolgának, szakácsnak, pinczérnek, csaposnak és minden egyébnek ; ez történik azzal a legénységgel, a melyet mi véradónak, katonának adunk. így esett meg az a hallatlan eset, hogy a felsővizközi királygyakorlatokra kirendelt honvédezredek egy-egy századában, a mely 110— 120 embert tett ki, csak 20—25 tényleges katona menetelt. Ebben a tekintetben van szükségünk reformra,. B. Hámos Antal: Ezt reformálja az uj véderőtörvény, ezért kell megszavazni. (Zaj a baloldalon.) Gr. Esterházy Mihály: Ez sokkal vitálisaim érdeke a hadvezetőségnek, mint az uj keretek felállítása. Általában véve a gyakorlati tisztképzés érdeke azt kívánja, hogy a mostani rendszer gyökeres megváltoztatásával, de aj ezredek felállítása nélkül, az ezredek zászlóinak létszámát legalább is kétharmadára redukáljuk, és igy bevezessük azt, — ismétlem, uj ezredek felállítása nélkül — a mi a legtökéletesebb formáczió. A hadvezetőségnek ugyan jogában áll lekicsinyelni Napóleont, de én azt hiszem, hogy mégis a nagy imperátornak volt igaza, mikor azt mondotta, hogy a Hadak istene az erősebb zászlóaljaknál található. Ugyanitt felhívom a minister ur figyelmét az ujabban életbeléptetett gazdasági hivatalokra. Ezek a hivatalok, a melyek hivatva vannak arra, hogy a századparancsnokokat felmentsék a legénység illetményeivel, ruhaügyeivel stb, való bajlódás alól, nagyon keservesen működnek. Lehet, hogy ezt csak a kezdet nehézségei okozzák, de szakértőktől azt hallottam, hogy ezek a hivatalok nem a legszerencsésebb alkotások. Nagyon is detail-kérdés, (Halljuk !' Halljuk;!) de mégsem mulaszthatom el annak felemlitését, hogy a honvédség az egyenruha tekintetében is mostohagyermeke a hadvezetőségnek. Ezt az állításomat egy tartalékosokkal és póttartalékosokkal kiegészített honvéd- és közös század összehasonlítása szinte gorombán bizonyítja. A honvédtartalékosok és póttartalékosok úgyszólván rongyokban járnak. Pedig ruha van bőven a raktárakban. Hiszen azok a ruhák, a melyeket most mint ujakat kiadnak, 10, 15, sőt 30 éve feküsznek a raktárakban. Ennek azután az a következése, hogy a ruhák nagyrészt megromlottak, ugy hogy mozgósítás esetén katasztrofális következményekkel járhat, hogy a katonáknak nincs idejük a felfestett varrásokat összevarrni, az elszakadt puskaszijakat és tölténytáskákat megfoltozni. Ezért kívánatosnak, sőt szükségesnek tartom annak időről-időre való megállapítását, hogy mennyi ideig heverhetnek ezek a felszerelési czikkek a raktárban. Nem akarom tovább nyújtani panaszaimat, (Halljuk! Halljuk!) de a minister ur figyelmét bátor vagyok felhívni arra, hogy a beterjesztett reformjavaslatok átdolgozásánál a takarékosságra is figyelemmel legyenek. Egyúttal bátor leszek néhány olyan dolgot a minister ur figyelmébe ajánlani, a melyben a takarékoskodást máról-holnapra egyszerűen meg lehetne valósítani. A katonaságnál általában elv az, hogy a fillérekkel takarékoskodnak, az ezresekkel és a milliókkal jjedig dobálóznak. Elsősorban takarékoskodni lehetne a katonai építkezések dolgában. Közismert dolog, hogy a katonai építészeti hivatalok a legdrágábban építenek. Épen ezért a katonai építkezéseket csakis az erődítmények építésére kellene szorítani, mert ott szakértelem és titoktartás szükséges. Ráth Endre: Csakhogy nem katonai szabókkal kellene építeni! Gr. Esterházy Mihály: Más építkezéseknél czivil építészeket kellene igénybe venni és igy leszállítani az építészeti személyzet létszámát. Meg kellene szüntetni a fölös ellenőrző közegeket; meg kellene szüntetni azt az állapotot, hogy az altiszteknek egy harmadrésze irodai munkát végez ; ezt a számot is redukálni kellene, mivel nálunk sokkal nagyobb számú az irodai személyzet, mint más államokban. A hadsereg-insjjektori állások közül, a melyeknek száma most három, elegendő volna egyet megtartani. Es mire valók azok az altábornagyot, a kik a kerületi parancsnokságokhoz és az összes hadtestparancsnokságokhoz be vannak osztva, csupán abból a czélból, hogy a hadtestparancsnokot helyettesítsék a névaláírásnál ? Ezt a dolgot eddig is sikeresen elvégezték az altábornagyhoz beosztott vezérkari tisztek. Ugyanígy feleslegesek azok