Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.
Ülésnapok - 1910-252
252. országos ülés 1911 szeptember 23-án, szombaton. 219 tétjük, tiszthelyettesekkel, fiatal hadnagyokkal, a kik legfeljebb gorombáskodni tudnak, a nép nyelvén beszélni azonban Iliiül, GS 3. kik különösen a gyalogsági csapatoknál a fegyverforgató és kézügyességet igénylő egyéb gyakorlatokkal a legénység előtt unos-untalan blamálják magukat. (Ugy van ! Ugy van / a haloldalon.) Ezeken a hibákon igenis kell segiteni, de ezeken sem a javaslat szellemében, a mely még több tisztet és tábornokot követel tőlünk, hanem ugy, hogy jóval kevesebb tiszt és jóval több altiszt legyen. A felesleges tiszti állások betöltésével, azt hiszem, az ország jelentékenyebb megterheltetése nélkül kellően szaporithatnók a hivatásos altiszti kart. Kérem az elnök urat, sziveskedjék öt perez szünetet adni. Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Gr. Esterházy Mihály: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk !) A tisztikar agyonszervezésével együtt járó tünet az előléptetések körül fenforgó visszás helyzet. Karriert manap csak az csinálhat, a ki elvégezte a hadiiskolát, és ebben a tekintetben annyira viszik a skrupulozitást, hogy a hol csak lehet, vezérkari kurzust végzett tiszteket tesznek meg törzstiszteknek. Belátom, hogy fontos érdek, hogy nagyobb tömegeket elméletileg is képzett katonák vezessenek; az elméleti képzettséget azonban a gyakorlat rovására az egész vonalon előbbre helyezni oly hibás taktika, a mely már most is számos káros jelenséget mutat fel. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Eltekintve attól, hogy a bécsi hadiiskolának a magyar szellemű és magyar születésű katonatisztek nem épen legszívesebben látott vendégei, eltekintve továbbá attól, hogy a hadi iskolába helyszűke, anyagi körülmények és egyéb okok miatt be nem. jutott csapattisztek munkakedvét, lelkesedését és hires jó szellemét mennyire csökkenti a hadiiskolásoknak minden vonalon való előnybe helyezése ; a gyakorlati élet és a hadgyakorlatok azt mutatják, hogy hosszú csapatszolgálattal szerzett tapasztalatok és emberismeret vajmi sokszor többet ér a gyakorlatilag teljesen tapasztalatlan hadiiskolások taktikai és stratégiai tudományánál, (ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A jelenlegi rendszer, hosszas csapatszolgálattal szerzett emberismeretet és praktikus érzéket minden vonalon hátrányba helyezi az elmélettel szemben. Mindenütt csak a katonai ismereteket, az elvont katonai tudományt favorizálják, pedig az komoly esetben nagyon káros, sőt katasztrofális következményekkel járhat, egy ujabb Sadovára vezethet. A bileki katasztrófa, a gross-mezeritschi fiaskó, a veszprémi gyakorlatok, hol egy átlag 80 főnyi századból 30—3§ volt beteg, s tán a felsővizközi gyakorlatok is, melyekről pontos adataim még nincsenek, szóval az évről-évre megújuló szomorú tapasztalatok, melyekacsapatok agyonfárasztásáról és kidüléséről számolnak be, mind annak a bizonyítékai, hogy a mostani hadiiskolás csapatvezetők és gyakorlat-tervezők nincsenek tisztában a csapatoknak teljesítőképességével. (Igaz! ügy van! balfelöl.) öreg tartalékosokat, kik háború esetén a második vagy harmadik hadirendbe tartoznának, ugy hajszolnak át erdőn, mezőn, hegyen, völgyön, mint a nyulakat. Ennek aztán az lesz a következménye, hogy mielőtt a csapatok az ellenség elé érnek, leveri őket lábukról a fáradtság, a betegség és a rendetlen táplálkozás. (Igaz! Ugy van ! a baloldalon.) Hogy egy hadiiskolát végzett szerencsés katonatiszt milyen óriási előnyben van egy csapatszolgálatot teljesitő tiszttel szemben, arról mindennap az utczán szerezhetünk meggyőződést, ezt mindennap az utczán láthatjuk. Az öreg ezredes nehéz csapatszolgálatban, a fiatal ezredes pedig tankönyvek és Íróasztalok mellett szerezte meg sarzsiját. Hogy a hadiiskolásokat mennyire előnyben részesitik, bizonyitja az, hogy mig egy hadiiskolásnak 22 év, melyből 5—6 évet vendégszerepel a csapatnál, addig a csapatnál szolgáló tisztnek legalább 30 év szükséges az ezredparancsnoki állás elnyerésére, és ez a különbség megvan akkor is, ha a vezérkari tisztet már rég idegessé, betegessé és félig hasznavehetetlenné tette a sok íróasztal melletti munka. Az előléptetések legfurcsább formája az úgynevezett nyugdijban való előlépés. Szinte törvény már minálunk, hogyha valamilyen beteges, öreg katonatisztet, ki már két vagy három esztendeje amúgy is hiába ette az ország kenyerét, nyugdíjba akarnak küldeni, akkor magasabb ranggal küldik őt nyugdíjba. Ennek következménye azután az, hogy a magyar-osztrák monarchiában a kapitányi rangtól felfelé több a nyugdíjazott tiszteknek a száma, mint az aktív élőké. Ennek következménye továbbá az, hogy a magyar-osztrák monarchiában több nyugdíjazott tábornokot tartunk el, mint a nagy német birodalomban és Olaszországban együttvéve. (Mozgás a baloldalon.) Sümegi Vilmos: Szép dolog! Erről nem beszéltek ! Egy hang (jobbfelől) : Ott egészségesebbek! (Derültség és zaj.) Gr. Esterházy Mihály: E nyugdíjas kegyelmes urak száma a monarchiában ma 868 iő. (Zaj a baloldalon.) Eitner Zsigmond: Hallatlan! (Zaj balfelől.) Ráth Endre : És minden hadgyakorlat után 50-nel szaporodnak ! (Derültség balfelől.) Gr. Esterházy Mihály: Eltekintve attól, hogy ; már ez óriási számú nyugalmazott tábornoki kar eltartása minő nagy pénzt fogyaszt, Magyarországnak persze itt még egy külön pechje is van. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Ezek az exczellen: cziások ugyanis nem szívesen tartózkodnak hazánk területén, (Felkiáltások bal/elől: Gráczban!) és 28*
