Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-252

216 252. országos ülés 1911 szeptember 23-án, szombaloú. gróf Andrássy Gyulát kár dicsérni, mint a honvédség megteremtőjét, mert az országot csak egy haszonnélküli, óriási teherrel terhelte meg. Ráth Endre : Tisza István szerint ! Gr. Esterházy Mihály: íme, egy kis jóakarattal és osztrák logikával hová vezethető le Tisza István képviselő urnak államférfiúi kijelentése ! (Tetszés a bal- és szélsőbaloldalon.) Ám ha Tisza István képviselő ur tényleg vallja és hiszi azt, a mit mond, akkor vonja le e kijelentések konzekvencziáit is s a monarchia harczkészségének és egyöntetűségének érdekében terjeszszen a ház elé egy javaslatot a honvédség szolgálati és vezényleti nyelvének németre való átváltoztatása iránt. (Élénk derültség és taps a bal- és szélsőbaloldalon. Felkiáltások jobbfeUl: Nagyszerű ! Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Azt is megszavazzák ! Zaj.) T. képviselőház ! Én nem hiszem, hogy Tisza István képviselő ur erre vállalkoznék. (Mozgás jobb felől.) Nem vállalkoznék erre sem a maga, sem az ország, nem a dinasztia érdekében; sőt, bármily különösen hangozzék is a t. túloldal, előtt, azt sem hiszem, hogy Tisza István képviselő ur és elvtársai igazán, meggyőződésből hivei a közösségnek. (Igaz ! Ugy van ! balfelöl. Ellenmondások, a jobboldalon.) Azt igen, hogy kényszerűségből belenyugszanak ebbe az állapotba, azt akczeptálom. (Ellenmondások a jobboldalon és a középen.) Bakonyi Samu : Ugy is van ! Ez az őszinte beszéd! Gr. Esterházy Mihály: Azt is akczeptálom, hogy a mindenáron való kormányképesség s e réven (Nagy mozgás és zaj a jobboldalon és a középen. Felkiáltások balfelől: Ez az! Elnök csenget.) az egyéni érdekek érvényesülése okáért támogatják a bécsi körök törekvéseit, sőt olybá igyekszenek feltűnni, mintha az e téren való komplekt közösséget, a hadsereg német vezényleti nyelvét és szellemét a legtökéletesebb formácziónak tartanák. Azt azonban lehetetlennek tartom, hogy önök a magyar nemzet érdekeit portáló magyar királyság, a magyar kultúra és a magyar nemzeti élet megvédelmezésére egy tőlünk nyelvben és szellemben idegen, egy névre nézve ugyan közös, de a maga valóságában pusztán osztrák hadsereget tartsanak a legalkalmasabb formácziónak, egy olyan hadsereget, a melyről még az >>Encyklopaedia Britannica«-ban is azt olvassuk, hogy az 1848-iki császári hadseregnek utóda. Az »Encyclopaedia« erre nézve azt mondja, — talán megengedik, hogy angolul olvassam fel (Felkiáltások: Tessék! Olvassa) : »The Austrian system has conserved much of the peculiar tone of the army of 1848, of which English readers .may obtain a good idea from George Meredith's Vittoria. It was, however, a natural result of this that the army lost to somé considerable extent the spirit of the, »nation in arms» of 1809 and 1813. It was employed in dynastic wars, and lthe conscription was of course modified by substitution; thus, when the war of 1859 resulted unfavourably to the Austrians, the army began to lose confidence, precisely as had been the case in 1805. Once more, in 1866, an army animated by the purely professional spirit.« Itt a külföldiek is nyiltan beismerik, hogy nem néphadsereg ez a hadsereg, hanem ez olyan hadsereg, a melyet egészen idegen szellem lelkesit, egészen idegen szellem vezet és egészen idegen szellem buzdit. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Lehet, hogy nagyon optimista vagyok, de azt hiszem, hogy a Tisza István-féle czélszerüségi elméletnek hivei szintén az önálló magyar hadsereget felállítanák, ha lehetne. De mivel hogy nem lehet, önök megalkusznak a körülményekkel. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Lehet, de ne/m szabad !) Győrffy Gyula: Ha szabad ! Sümegi Vilmos: Bécsben nem engedik. Fél a német. (Zaj. Elnök csenget.) Gr. Esterházy Mihály: önök megalkusznak a körülményekkel, táplálják szivükben továbbra is a független, erős Magyarország ideálját, és a saját érdekeik, és mondjuk, talán az ország pillanatnyi szükségleteire való tekintettel csinálnak olyan politikát, a minőt lehet. Ha azonban önökközt és közöttünk csak az a különbség, hogy önök eltitkolják, mi pedig n3'iltan megvalljuk a független magyar hadsereg iránt való vágyakozásunkat, . . . (Mozgás a jobboldalon.) Égy hang (a jobboldalon) : Lehetetlen . . . Ráth Endre : Miért lehetetlen ? Sümegi Vilmos ." Ha a nemzet akarja, minden lehetséges. (Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) Gr. Esterházy Mihály: . . . ha csak az a különbség önök között és közöttünk, hogy önök egyaránt a saját és a haza érdekében kívülről a legteljesebb közösség hivei, mi pedig csak a haza érdekeit tekintve, kivülről-belülről a független magyar hadsereg elérésére vezető törekvések hivei vagyunk, mi jogon, mi czimen gúnyolják, figurázzák ki a mi küzdelmünket, mint obstrukcziót, a mely csak azt akarja elérni, a mit önök nem hirdetnek ugyan, de a mi a szivükbe van irva ? (Nagy mozgás a jobboldalon. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ezt tagadják !) A gúnyolódásra csak azoknak van joguk, a kik meggyőződésük szerint állítják, hogy a magyar nemzetnek nincs jussa a magyar szellemű és magyarnyelvű hadseregre, mert a birodalom érdeke mást kivan. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Viszont azonban azoknak, a kik előtt a birodalmi érdek a mindenekfelett való, a kik tehát nem magyar, hanem birodalmi hazafiak, azoknak a csodabogár hazafiaknak azt mondom, hogy nemcsak a gúnyolódásra, de egyetlen szóhoz sincs jussuk e házban. Liptay Béla: Mutasson rá egyre ! Hol van az a csodabogár hazafi ? Gr. Esterházy Mihály: Nem tudom. Remélem, nincs itt egy sem. Ráth Endre: Ne vegye magára ! (Nagy mozgás. Felkiáltások a jobboldalon : Kik paktálnak a nemzetiségekkel ?)