Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-252

Sá5. országos ülés Í9li szeptember 23-án, szombaton. 217 Justh Gyula: Tisza István paktál a nemzetiségekkel. (Felkiáltások a jobboldalon : Maguk !) Senki más ! Nem igaz ! Justh János: Majd kisül Csanádmegyében, kik adnak többséget . . . Ráth Endre : Hol van itt az, a kit nemzetiségi kerületben választottak ? Justh Gyula: Hány szavazatot kaptunk a nemzetiségektől i (Nagy zaj. Elnök csengd.) Gr. Esterházy Mihály: Mert, t. képviselőház, ez a ház nem a birodalomnak, hanem a magyar nemzet képviselete. (Igaz I Ugy van ! a ház minden oldalán.) Itt nem a birodalmi érdek, de a magyar nemzeti eszme képviselői ülnek. (Igaz ! Ugy van ! a ház minden oldalán.) Es e tekintetben még szűkebbre kell vonnunk Chesterton hires angol iró állítását, . . . Egy hang (a jobboldalon): Az egy sajt. (Mozgás. Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Nagyon szellemes !) Gr. Esterházy Mihály: ... mely szerint a magyar ur lehet osztrák állampolgár, de mindig magyar hazafi marad. Bn szerintem e falakon belül, de a falakon kivül is, magyar ember, csak magyar hazafi és magyar államférfi lehet, (Igaz ! Ugy van! a, ház minden oldalán.) B. PodmaniczSíy Endre : Azok is vagyunk ! Gr. Esterházy Mihály: E javaslatot, a mely tőlünk ismét csak gavallérságot kivan, a nélkül hogy még csak az 1867 : XII. t.-ez.-ben lefektetett jogainkat is érvényesítené, már e második okból sem szavazom meg. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) De nem szavazom meg, t. ház, azért sem, mert nem hozza meg azokat a reformokat, azokat a javitásokat, a melyekre a hadseregnek, az egész véderőnek szüksége volna. Az ideális reform az volna, hogy a kettős monarchia három hadserege kettővé, egy külön magyar és egy külön osztrák nemzeti hadsereggé alakíttatnék át. Ez a reform, a mely ugy sem késhetik soká, és a mely reform ragyogó aranybetükkel vésné a Habsburg-dinasztia nevét a magyar történelem egyik legszebb lapjára, sajnos, ma nem aktuális, és ezért, bármilyen önfeledten foglalkoznánk is vele, el kell tekintenünk tőle, és foglalkoznunk kell azzal, a mi előttünk fekszik : a jelen törvényjavaslattal. Itt újólag azt kell ismételnem, hogy ez a javaslat korántsem hozza meg azt, a mit vártunk tőle, korántsem lépteti életbe azokat a reformokat ugy, a hogy azokat megcsinálni kellene. Igyekeztem tőlem telhetőleg minden sovinizmustól menten, tisztán úgynevezett katonai szempontból vizsgálni a véderő mai állapotát, összehasonlítani a mostani állapotokat a véderőj avaslatokban feltűnő követelésekkel és beigért reformokkal, de, sajnos, arra a következtetésre jutottam, hogy a jól informált magyar közvéleménynek és a jobban, vagy lehet, hogy sokkal rosszabbul informált hadvezetőségnek egészen más okok jutottak tudomására a felől, hogy miért nem áll a haderő azon a nivón, melyen állnia kellene. (Halljuk ! Halljuk !) KEPVH. NiPLÓ. 1910 1915. XI. KÖTET. A honvédelmi minister ur sikeres átreformálást vár a mostan beterjesztett javaslatoktól. Én azonban, sajnos, ki nem tábornoki látcsövön, hanem csak az egyszerű szemlélőnek józan észszel dolgozó felfogásával nézem e javaslatokat, nem találok bennük semminemű garancziát arra nézve, hogy a követelt százmilliók és a követelt óriási ujoncztöbblet tényleg minden kifogás és gáncs nélkül valóvá fogják átalakítani ugy a közös hadsereget, mint az osztrák Landwehrt és a magyar királyi honvédséget. E javaslattal és e javaslatban foglalt pénzügyi terhekkel kapcsolatban bátor vagyok a t. ház figyelmét egy nagyon különös körülményre felhívni. (Halljuk'! Halljuk!) Ez az, hogy a hadvezetőség sokkal kevesebb súlyt fektet arra, hogy a véderőt a mai keretek közt intenzive kiépítse és feljeszsze, mintsem arra, hogy a keretek áthágásával túlzásba vigyék a tökéletlent. Nem fektetnek súlyt arra, hogy egy számra nézve is tekintélyes, szervezetében, kiképzésében és szellemében pedig tökéletes hadsereget nyerjünk, hanem egy olyan ármádiát, mely a papiroson erős, számra nézve óriási nagy, de a mely ármádiában azután, mivel a hibák kiküszöbölésére alig-alig fektettek súlyt, csupán a hadsereg számának nagyobbitására, fokozott mértékben lesznek meg a jelenlegi, kevesebbe kerülő és szerényebb keretek közt mozgó hadseregnek minden bajai, hibái és hiányai. Ettől a javaslattól egyebet is vártam. Persze az üyen reformokhoz energia, munkaszeretet, türelem és — bocsánat a kifejezésért — némi ész is szükséges. (Nagy mozgás és zaj a jobboldalon. Felkiáltások, balfelől: Hát nem kell?) E tulajdonságokat e javaslatban bizony alig-alig találhatjuk meg. A javaslat indokolása különben is oly zavaros, az egyes kellemetlen pontokat ugy átugorják és eltitkolják, hogy igazán nagyon nehéz benne kiigazodni. A tábornoki Íróasztalok — ugy látszik — nincsenek a komoly, czéltudatos munkára, hanem csak a fantazmagóriák termelésére berendezve, és itt teljesen osztom ö felségének, királyunknak azon mondását, mely szerint, ha lépcsőt akarunk tisztítani, azt felülről kell kezdeni. Hogy pedig sok tisztogatni való van ebben a hadseregben, hogy olyan reformokra is szükség van, melyekről ez a javaslat nem gondoskodik, hogy a pénzen, a százmiihókon és az óriási ujoneztöbbleten kivül még egyebet is várunk a bekövetkezendő reformtól, azt bátor leszek néhány példával illusztrálni, (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) A magyar-osztrák haderő legjellegzetesebb sajátsága és egyik legnagyobb hibája az óriási nagyságú tisztikar. En nem akarom azt szóvá tenni, miért volt szükség ezt a nagy tisztikart megteremteni, vagy az eredeti szerény keretek közt mozgó tisztikart ekkorára fejleszteni, csupán arra akarom a t. ház figyelmét felhívni, hogy sem Németországban, sem Francziaországban, sem Oroszországban, de még Japánban sem találunk megközelítőleg oly nagy tisztikart, mint épen a magyar-osztrák monarchiában. Miért nem intézkedik 28