Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-252

252. országos ülés 1911 szeptember 23-án, szombaton. 215 van! Ugy van! a baloldalon.) íme tehát ismét 18 millió, a melynek a véderőj avaslatokban semmi nyomát sem találjuk. És ilyen pont nem egy lesz, hanem tiz "vagy még több ; így tehát egyáltalában nem* tarthatom pesszimisztikusnak Pajzs Gyula t. képviselőtársam azon kiszámítását, hogy a véderő] avaslatok terhei a végleges állapotban, tehát 1921 után Magyarországra nézve legalább is 416 millió korona terhet fognak jelenteni, (Ugy van ! Ugy van ! a hátoldalon.) Mindezek a dolgok, a melyek pedig még inkább oj>timisztikusak, miután az eddigi tapasztalások alajTJán valószinü, hogy a hadvezetőség még követelőbb lesz, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) olyan pénzügyi helyzetet festenek elénk, a melyre csak csendes iszonyattal tekinthetünk. És itt figyelembe kell ajánlanunk az iránytadó bécsi köröknek azt, hogy ha a mi igényeinket nem teljesitik, ha az ország munkabíró képességével nem számolnak, akkor azokkal a technikai nehézségekkel szemben, a melyek megakadályozzák a magyar igények érvényesülését, Magyarországon is technikai akadályok fognak felmerülni. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Láthatjuk, hogy Magyarország fejlődése, gazdasági életünk miképen uzsoráztatik ki jó előre egyesegyedül a hadsereg érdekében. Mintha ebben az országban más intézmény nem is volna, csupán a hadsereg, mintha nem volna sok ezer más fontos feladat, a melyre szintén fokozottabb mértékben kellene áldozni. Vagy azt gondolja talán a t. kormány és a t. többség, hogy ezekre is telleni fog ? Honnan, miből ? Mikor leszállítják minden téren a hozzájárulásukat, leszállítják az utak javítására fordított jiénzeket, midőn nem tudom még, micsoda téren szorítják meg az állami kiadásokat, akkor bizony aligha hisszük azt, hogy a kulturális kiadásokra annyi pénz álljon rendelkezésre, a mennyi azokra igazán szükséges. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) És láthatjuk ezt az idei költségvetésből is. Hiszen a pénzügyminister ur csak a legnagyobb erőlködéssel tudta a szükséges összegeket előteremtem, csupa antiszoeziális adóemeléssel, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) és a mi az ország helyzetét még szomorúbbá teszi, az az a körülmény, hogy a jövő esztendőnek budgetjében már megvan az a hiba, hogy a fokozott adóemelést, az uj adóforrásokat, mind tekintetbe veszik, azonban a kormány programmjában nem találunk semmiféle intézkedést arra nézve, hogy az ország adózóképessége is emeltessék. (Ugy van ! Ugy van! a baloldalon.) A kierőszakolt jövedelemtöbbletet az utolsó fillérig lekötik tisztán improduktív czélokra. (Ugy van ! Ugy van ! balfelöl.) Produktív befektetésekről azonban, a melyek az improduktív kiadások érdekében is kamatoznának, szó sincsen. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) A száz milliókat megkövetelik, de azt az alapot, a mely a mostani terheket is csak nyögve bírja, nem akarják megerősíteni. Ez nem helyes pénzügyi politika, t. ház. (ügy van! Ugy van! balfelöl") Ez a politika, a mely csak ezen véderőj avaslatnak keresztülerőszakolásában kulminál, támadás az ország ellen, (Ugy van! Ugy van ! balfelöl.) egy olyan merénylet, a melyhez mi nemcsak hogy segédkezet nem nyújtunk, hanem a melyet minden erőnkkel, az önfentartás ösztönének teljes elszántságával megakadályozunk. (Éljenzés és taps a baloldalon.) T. ház ! Más országokban az ilyen javaslattal szemben felhozott pénzügyi és legfeljebb még katonai szakszempontok teljesen kimerítik az ellenzék érveit. Mi, t. ház, Ausztriával való különös kapcsolatunkból kifolyólag — sajnos — nem vagyunk ebben a szerencsés helyzetben. Nekünk még egyéb kifogásaink, e javaslattal szemben felmerülő egyéb igényeink is vannak, kifogásaink, a melyeket magyar mivoltunk támaszt e nem magyar szellemű javaslattal szemben, és igényeink, a melyeket ezredéves multunk tisztelete és erőnk nagyobbra hivatottságának érzete bennünk támaszt. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Apponyi Albert gróf, Bakonyi Samu, Andrássy Gyula gróf és Tóth János t. képviselőtársaim az igazság ékesszólásával kifejtették itt az u. n. nemzeti szempontokat és nekem sem elvenni valóm, sem hozzátenni valóm nincs az ő igéikhez. Azt azonban nem mulaszthatom el, t. ház, hogy a Tisza István képviselő ur egyik beszédében foglalt ellenmondásra a mi igazunk érdekében rá ne világítsak. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Tisza István képviselő ur szerint ugyanis az egységes vezényleti és szolgálati nyelv olyan fontos kelléke a monarchia hadereje harczkészségének és egyöntetűségének, hogy arról semmiféle aspiráczió kedvéért nem lehet lemondani. Sümegi Vilmos : Auffenberg ugyanezt mondja ! Gr. Esterházy Mihály: Nem akarom azt szóvá tenni, hogy egy ilyen kijelentés, a mely porig alázza a nemzeti büszkeséget, (ügy van ! baljelöl) milyen visszatetsző egy magyar államférfiú ajkán, csak e kijelentésnek konzekvencziáit akarom levonni. Ha Tisza István képviselő ur kijelentése megfelel az igazságnak, akkor a magyar kir. honvédség, a melynek tudvalevőleg magyar a vezényleti és szolgálati nyelve, a monarchia hadierejének nem támasza, hanem kerékkötője, (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) és ennélfogva a honvédség, a mely háború idején tekintélyes erőt képvisel s melynek szerepe háború idején aligha fog Magyarország határainak védelmében | kimerülni, egyáltalában nem, vagy pedig csak nagyon rosszul teljesiti hivatását, pusztán azért, mivel nem az egységes vezényleti és szolgálati nyelven vezényeltetik. Szóval, ha Tisza István képviselő urnak igaza van, akkor a honvédség a vezényleti nyelve miatt rossz és ennélfogva felesleges intézmény. (Ugy van ! Ugy van! a baloldalon.) Eitner Zsigmond: És ezt Hazai nem utasította vissza ? Gr. Esterházy Mihály: És ezért hiába áldozunk már most is évente 12.500 ujonczot, hiába költünk rá több mint 60 millió koronát, boldogult