Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-252

25V. országos ülés Í9íí szeptember 23-án, szombaton. 213 vonta, ennélfogva az ott felsorolt kérvényekre és feliratra vonatkozólag az elnöki előterjesztést elfogadottnak jelentem ki. (Helyeslés.) Következik a napirend 9. pontja, a véderőről (írom. 276, 356. sz.) szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatása. Szólásra következik ? Zlinszky István jegyző: Gróf Esterházy Mihály! Gr. Esterházy Mihály: T. ház! Elsőben is engedélyt kell kérnem a t. háztól arra, hogyha netán beszédem folyamán a tárgytól eltérnék, sziveskedjék nekem erre az engedélyt már előzetesen megadni. (Felkiáltások : Megadjuk !) T. ház ! Az előadó ur, de még inkább a honvédelmi minister ur, kit sajnálattal nem látok itt, jobb ügyhöz méltó buzgósággal igyekeztek feltárni a véderő jelenlegi hiányosságait pótolni kivánó törvényjavaslatot. Én figyelemmel és elfogulatlanul igyekeztem mindkét beszédet végighallgatni, hogy tudomást szerezzek azon okokról, melyek a t. túloldal előtt oly kivánatossá teszik a nemzetnek ujabb és tetemes áldozatokkal való megterhelését. Sajnos, t. ház, az emiitett két beszéd, daczára a szónok urak minden igyekezetének és daczára annak az elegáns és könnyed hadügyi ecsetkezelésnek, melylyel a honvédelmi minister ur élt, nem tudott engem meggyőzni arról, hogy okvetlenül és azonnal szükség van ujabb ujoncztömegekre és ujabb milliótömegekre. (Helyeslés baljelól.) Nem akarok ironizálni, de tény az, hogy a beterjesztett javaslatok tarthatatlan és elfogadhatatlan voltáról legnyomatékosabban épen a honvédelmi minister ur győzött meg. Hogy ez mikép történt, arra beszédem későbbi folyamán leszek bátor kiterjeszkedni ; egyelőre a véderőjavaslatokés az államháztartás egyensúlya közötti összefüggéssel kivánok foglalkozni. (Halljuk ! Halljuk ! halfelől.) A naczionalizmus szempontjából tekintve, bárhogy is nevezzük azt a közületet, melyben ezen a földön élünk, mindenkép számolnunk kell azon őstörvényekkel, melyek e szervezetek működésének pontosságát és czélszerüségét szabályozzák. (Helyeslés baljelól.) Kétségtelen, hogy a nemzet mint ilyen önmagáért, az állami szervezet jDedig csak a nemzetért van. (Helyeslés a baloldalon.) Más szóval az állami szervezet csak eszköze a nemzeti életnek, mely eszköznek a nemzeti élet czéljaihoz és a fejlődés megszabta követelményekhez kell alkalmazkodnia. (Igaz! Ugy van! Taps a szélsőbaloldalon.) A nemzeti élet törvényei kell, hogy áthassák az állami élet törvényeit, és e törvények közt a legfontosabb az, mely a harmóniát irja elő, (Helyeslés balfelöl.) harmóniát a fejlődésre való tekintettel az államnak összes ténykedései között. A budget nem egyéb, mint az állam ténykedéseinek számszerű kifejezése ; a budget harmóniája pedig a kellő összhang és egyensúly a nemzetnek produktív és inproduktiv ténykedései között. (Helyeslés a baloldalon.) Azt az eszményi czélt tekintve, mely felé az államok in ultima analisi törekednek, produktív ténykedéseknek csak azokat nevezhetjük, melyek ez eszményi czélt szolgálják: a kultúra és a nép jólétének fejlesztését. Minden egyéb ténykedései az államnak improduktív ténykedések. Hogy ez igaz, kitűnik abból is, hogy a legsötétebb, legkulturátlanabb korszakokban sem tekintették a háborút önczélnak, ennélfogva nem tekinthetjük önczélnak a háború elemeit, a katonaságot sem. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A czél a nemzeti kultúra, a nép jóléte, minden egyéb csak eszköz e kettő biztosítására. (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Ebből a kapcsolatból szembekiáltóan nyilvánvaló, hogy mihelyt valamely állam túlságosan sok energiát fektet bele a nemzet czéljainak terhére, az e ezélok biztositására hivatott eszközökbe, túltette magát a nemzeti élet törvényein, megbolygatta azt az egyensúlyt, melynek a nemzet czéljai és az állam intézményei közt lennie kell. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ha valamelyik állam improduktív kiadásai a túlságba mennek, ha hadseregének fentartása oly töméntelenül sok pénzbe kerül és oly sok energiát fogyaszt, hogy ez által a nemzet fejlődése megbénul, akkor az állam a hadseregben birt biztosító intézménynyel — hogy az igen t. honvédelmi minister ur szavaival éljek — biztosítási uzsorát követ el. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Magyarország az állami ténykedések közt való harmónia tekintetében — sajnos — eddig is nagyon rosszul állott. A gazdasági és kulturális élet lendülete, az állami teherviselés egyenlőtlensége és az állami budgetben megnyilvánuló rendszertelenség miatt nagyon is erőtlen. Azonban a jelenlegi javaslat, mely homlokán a véderőreform nagyhangzásu czimét viseli, csak rádupláz a mostani szomorú állapotokra, és mi, a kiknek látását nem homályosította el a hatalom birtoklásának mámora, aggodalommal látjuk közeledni a javaslat nyomában lépkedő jDénzügyi krachot. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Nagyon természetesnek találom, hogy a t. honvédelmi minister ur kételkedik ez állításomban. A honvédelmi minister urnak, mint engedelmes katonának, kötelessége fináncz-optimistának lennie és nem szabad meglátnia azt a mi miatt mi kesergünk, a mi miatt beteg és szenvedő ez az ország, nem szabad meglátnia a nyomorúság miatt kivándorlók százezreit, az iskola és tanítók hiányán utczán és mezőn csatangoló gyermekek százezreit. A t. minister ur nem veheti tudomásul, hogy nincs pénzünk kórházakra, öntöző és hajózási csatornákra, telepítésre, uj egyetemekre és éhbérrel fizetett tisztviselők fizetésrendezésére. A t. minister ur csak azt látja, hogy kisebb perczenttel járulunk hozzá a hadügyi kiadásokhoz, mint más úgyszólván befejezett kultúrájú nemzetek. Azt azonban nem látja, hogy a például felhozott nyugati államokban úgyszólván minden intézmény már kiépíttetett, az állam, az^összes kormányzati ágakban teljesítette