Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-234

234. országos ülés 1911 augusztus 31-én, csütörtökön. la de egy lélegzettel elismeri, hogy nagyobb áldozatokra kell elkészülni a hadseregnél. Ez az egymás mellé állítás nagyon is elárulja, a politikai ujonczot«. (Élénk derültség a jobboldalon.) Kossuth Ferencz mélyen t. képviselőtársam körülbelül egy pár héttel utóbb, 1910 június 5-én azt mondotta : »Látni fogja az ország, hogy az uj párt születése annyit jelent, mint uj, és nagy terhek elvállalását a katonai létszámemelésre nemzeti kárpótlás nélkül.« (Igaz! Vgy van ! a szélsőbaloldalon .) De hát, t. ház, én csak a tényt óhajtom leszegezni és pedig két irányban. Az egyik az, hogy a kormányelnöknek ezt a programmját ismerte az ország. (Ugy van! TJgy van! a jobboldalon.) E körül sorakozott az, a ki a kormány elnököt a maga programmja tekintetében támogatni akarta, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) és ez ellen foglalt állást ki a kormányelnöknek azt a programmját, hogy a véderőt fejleszszük, de junktim nélkül, nem fogadta el. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) De, t. ház, van egy másik szempont is, a mely az ellenzéki vezérférfiaknak ezen nyilatkozataiból kell hogy szemünkbe tűnjék: hogy t. i. ők ugyanakkor, a mikor kijelentették, hogy ujabb nagy áldozatokat akar a kormány, és pedig nemzeti ellenérték nélkül a nemzettől követelni, ugyanakkor elitélték az obstrukcziót, tehát a véderőtörvény ellen való obstrukcziót nem tartották megengedhetőnek, daczára azon nagy áldozatoknak, a melyeket ez a törvény a nemzetre ró. (Elénk tetszés és taps a jobboldalon és a középen.) B. Láng Mihály: Mit szólnak a harcsák ? Ábrahám Dezső: Azok nem rákok, nem mennek visszafelé ! (Zaj. Elnök csenget.) Ertsey Péter : A kik lenyelték a békát, most lenyelték a harcsát! (Derültség jobbról.) Antal Géza: A két első argumentummal végeztem. Szeretem az őszinte, igaz dolgot; ne hozzák tehát fel legalább itt a házban többé sem a nyári parlamenti tárgyalásokat, sem azt, hogy ez nem volt programmba véve. Hadd maradjon meg a ház naplójában megörökítve a ministerelnök azon nyilatkozata, a mely mindennél fényesebben dokumentálja, hogy ez igenis programmba volt véve. (Helyeslés jobbfelől.) És ezzel méltóztassék megengedni, hogy most már az obstrukcziótól egyelőre, a inig a választói reformokról nem lesz szó, bucsut vegyek . . . Ábrahám Dezső: Ez a pápai bucsu ! Posgay Miklós: Pápai áldás ! (Zaj a baloldalon. Halljuk ! Halljuk ! jobbfelöl.) Antal Géza: . .. s magához a szőnyegen levő törvényjavaslathoz szóljak. Az ellenzék némi megnyugtatására s annak a reményemnek élesztésére, hogy ebben talán eltérések vannak közöttünk kötelességem kijelenteni, hogy azzal a szocziológiailag szélesen megalapozott beszéddel, különösen annak egyik passzusával szemben, a melyet Hazai Samu honvédelmi minister ur itt elmondott, a melyben az örök béke hiveit talán kissé szatirikusán veszi, kijelentsem, hogy én magam az általános lefegyverzés mellett vagyok s az a meggyőződésem, hogy az örök béke, ha nem is ma, de el fog következni, (Helyeslés a baloldalon. Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) mert lehetetlen, hogy az emberek a kultúra fejlődésével ne győződjenek meg arról, hogy egymás gyilkolása sem a nemzetek, sem az emberiség kultúrájával össze nem egyeztethető. (Igaz! Ugy van ! balfelől.) (Az elnöki széket Návay Lajos foglalja el.) Ha azonban én most erről itt a honvédelmi minister úrral vitába akarnék bocsátkozni, és ki akarnám mutatni, hogy mindazokat az előnyöket, a melyeket ő a hadsereggel kapcsolatban létesítendőnek és létesithetőnek tart, más utón sokkal könnyebben elérhetnők, ez nem volna egyéb, csak; akadémikus diskusszió, sőt hozzá tehetem, hogy ideológia, és pedig a legszomorúbb értelemben vett ideológia, mert nekem, mint a t. ház szerény tagjának, nem szabad egy perezre sem szemet hunynom azon veszélyek elől, a melyekben ez a nemzet, a magyar nemzet az őt környező és bizony sok tekintetben ellenséges népek között él. T. ház ! Azok, a kik talán saját múltjukból is vissza tudnak rá emlékezni, bizonyára emlékeznek, hogy 25 esztendő alatt kétszer volt ez a nemzet olyan veszélyes helyzetben, a melyből igazán csak egy csoda által menekült rneg : először 1886-ban, a mikor Oroszország teljes erővel fegyverkezett ellenünk, másodszor ezelőtt három esztendővel, a mikor a t. koalicziónak uralma alatt a szerb viszonyok és zavarok alatt már a mozgósítás előtt állottunk. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Ennek is a koaliczió volt az oka '! Zaj.) Dehogy a koaliczió volt az oka, ellenkezőleg, akkor a koaliczió érdemeket szerzett eljárásával. (Zaj a baloldalon. Halljuk ! Halljuk ! jobbfelöl.) Tehát, t. ház, a nemzet legnagyobb érdekeivel szemben koczkázatos könnyelműség volna részemről, a melyért hevülök, én a hadsereg fejlesztését nem akarnám, és épen azért csak egyszerűen kijelentem, hogy üdvözlöm mindazokat és legjobb óhajaim vannak mindazokkal, a kik az általános lefegyverkezéí és az általános béke érdekében munkálkodnak. (Helyeslés.) De a nemzet mai adott viszonyai közt meg kell adnunk az erőt, a mely az ő létfentartására szükséges. (Helyeslés a jobboldalon.) T. képviselőház ! Rátérhetünk most arra a választórjontra, a mely a létszámemelésnek minden kikötés nélküli barátait és támogatóit elválasztja azoktól, a kik bizonyos junktimot állitanak fel a létszámemeléssel kapcsolatosan, vagyis, a mint Tóth János t. képviselőtársam a függetlenségi párt vezérszónoka, a do, ut des álláspontján állanak. Es itt méltóztassék megengedni, hogy foglalkozzam elsősorban is az ész és sziv politikájával, a mint ezt a szembeállítást oly ékesszólóan először gróf Apponyi Albert, majd utóbb a maga beszédében gróf Andrássy Gyula kifejtette. (Halljuk ! Halljuk !) Gróf Andrássy Gyula beszédében én bizonyos illúziót és öncsalódást látok akkor, a mikor azt