Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-246

ptember Iti-án, szombaton. ídŰ 2Í0. országos ülés Wll sze betöltésére, de szakértelmük hiányzott. Meggyőződésem szerint az ilyen állásokra határozottan szakképzett embereket kellene tartam, és a járványkórházak portásául nem egy közönséges alkalmazottat választani, ki olcsó pénzért teljesiti a kapunyitást, hanem olyant, kinek magának legalább az elemi fogalmai megvannak a védekezésről. Látjuk, hogy a Leiner-gyárban mi történt. Világosan megállapítható, hogy ez volt a kolera fészke, és mégis, alig várták az öt nap elteltét, megadták az engedélyt a további üzemre a vezetők. Meg is lett az eredmény, mert mint kétségtelenül be van bizonyitva, ebből kifolyólag ujabb megbetegedés, sőt halálozás történt. Ilyen alkalomkor a pénzt nem kell sajnálni. De dolgozó emberekre, orvosokra és ápolókra és nem sétáló emberekre van szükség. A leggyökeresebb orvoslás lett volna annak a szemétfészeknek a felégetése, elpusztitása, és megmentettük volna egy csomó ember életét, még többnek a lelki nyugalmát. (Helyeslés.) Már a megelőző esztendőben is láttuk, hogy a Duna vonala tekinthető a fertőzés vonalának. Mégis mit látunk ? Ez évben is a megbetegedések legnagyobb százaléka mind a hajószemélyzetből, a Dunapart mentén lakó emberekből kerül ki, s ezen a vonalon mégis a legnagyobb negligencziát, hanyagságot tapasztaljuk. Mert csak igy történhetett, hogy a csatornából a megfertőzött szennyvizek befolyhattak a Dunába onnan, a honnan a kolera fertőzése kiindult. Látjuk, hogy épen attól a naptól kezdve indult meg a fertőzés a Duna mentén jobbról és balról is. De azután ki ne lenne tanuja annak, hogy itt az országház épületének legközvetlenebb közelében még a mai napig is állandóan hordják a Dunából a homokot és a kavicsot az épitkezésekhez és a mig egy-egy koleraesetnél a leghihetetlenebb erőfeszítéseket teszszük meg a továbbterjedés megakadályozására, addig elnézzük, hogy a városon keresztül-kasul hordozzák a járványnyal megfertőzött homoktömegeket, a melyek a jó Isten tudja mennyi veszedelmet rejtenek magukban, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A kolerára vonatkozó rendeletek kiadásában most sem volt hiány, mert egyik rendelet a másikat érte. Azt azonban látjuk, hogy a rendeletek keresztülvitelénél egyáltalában nem fejtik ki azt a kellő szakértelmet és erélyt, előrelátást, a melyre pedig ugy a fővárosnak, mint az országnak megnyugtatása érdekében szükség volna. (Ugy van.' a szélsőbaloldalon.) Ezek után bátor vagyok interpelláezióimat a következőkben előterjeszteni (olvassa) ; Interpelláczió a kolera elleni óvintézkedések tárgyában a belügyminister úrhoz. 1. Van-e tudomása a belügyminister urnak arról, hogy a kolera elleni óvintézkedések tárgyában kiadott rendeleteit nem tartják be. 2. Hajlandó-e ez ügyben a legsürgősebben és erélyesebben eljárni, s a Duna két partján különös óvintézkedéseket tétetni ? Másik interpelláczióm a következőképen hangzik (olvassa) : Interpelláczió az összes, de különösen a Máv. vonalain ujabban állandóvá vált késések és a vagonok épségben és tisztántartása tárgyában a kereskedelemügyi minister úrhoz. 1. Van-e tudomása a minister urnak arról, hogy a vonatok nem tartják be a menetrendszerinti indulási és érkezési időiket ? 2. Van-e tudomása arról, hogy a nagyobb állomások sem veszik figyelembe az utasok számarányát és erre való tekintet nélkül inditják útnak a zsúfolt vonatokat ? 3. Hajlandó-e ez irányban ujabb Vonatok indítása, a menetrendbe való beállitása és a kocsik szaporítása által intézkedni ? 4. S végül tud-e arról, hogy rozoga, hiányos felszerelésű kocsikat indítanak útnak, a melyek. ben nemcsak a mellékhelyiségekben, de a tartózkodásra szánt helyeken és a folyosókon is egj^enesen közveszélyes a felhalmozódott szenny és joiszok és hajlandó-e ezek kiküszöbölése végett a legsürgősebben intézkedni ? (Élénk helyeslés.) Elnök : A képviselő urnak most előterjesztett két interpellácziója közül a vasutakra vonatkozó interpellácziója kiadatik a kereskedelemügj'-i mmisterium vezetésével megbízott pénzügyminister urnak, másik interpellácziója pedig, mely a kolerára vonatkozik, kiadatik a belügyminister urnak. Ki következik ? Szinyei- Merse Félix jegyző: Kun Béla! Kúti Béla: T. képviselőház ! Az állami dijnokok szomorú helyzetét t. képviselőtársaim mindannyian igen jól ismerik ; hisz az állami dijnokok országos egyesülete a ház minden egyes tagjának megküldötte memorandumát. A törvényhatósági dijnokok szomorú helyzetét szintén mindannyian ismerjük saját vármegyéinkből és városainkból, igy én most hosszasabban nem kívánom a részletkérdéseket ismertetni; csupán főbb vonásokban mutatok rá arra a sanyarú állapotra, melyben a dijnokok sínylődnek és a melyet bizonyára mindnyájan pártkülömbség nélkül fájlalunk. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Az egymást felváltó kormányok éveken keresztül mindig jogosnak ismerték el a dijnokok kéréseit és belátták anyagi viszonyaiknak tarthatatlanságát, sőt gróf Tisza István t. képviselőtársam a múlt delegáczió ülésén nyíltan kimondotta, hogy »a napidíjas-kérdés az amúgy sem fényes szocziális viszonyoknak legsötétebb pontját képezk. Ennek ellenére a szegény dijnokok helyzetén a mai napig nem segítettek. A díjnok fizetése itt Budapesten az első évben két korona 60 fillér, az első évtől az ötödik évig 3 K, az 5—10 évig 3 K 50 f, a 10—15. évig 4 K, a 15—20 .évig 4 K 50 f és a 20—25. évig 5 K. Ha azt méltóztatik kérdezni, hogy mi a folytatás, erre csak azt felelhetem, hogy folytatás nincs, mert ha 25 éven túl is szolgálnak a dijnokok, ennél az öt koronánál többet nem kapnak. A vidéken még ennél is kevesebb a díjnok fizetése, mert az első évben két koronát