Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-246

%&. országos ülés 19ÍÍ szeptember i6-án, szombaton. 161 kap, az elsőtől az ötödik évig 2 K 50 fillért, az 5—10. évig 3 K-át, a 10—15. évig 3 K 50 fillért, a 15— 20. évig 4 K-át és a 20—25. évig 4 K 50 fillért. Ebből a kis összegből fedezi a szegény dijnok a lakbérét is, mert napidiján kiviil semmi egyebet sern kap. Megjegyzem, hogy a nőtlen dijnokok és a. családosok ugyanazt a napidíjat kapják és a kik öt, hat vagy több gyermekkel vannak megáldva az Istentől, azok is ebből a csekély fizetésből tartják el családjukat, illetőleg tartanák el, ha tudnák. Az állások aránytalansága is igen nagy. Erre vonatkozólag például felhozom, hogy a pénzügyi hatóságoknál, beleértve a ministeriumot is, 187 irodatiszti és segédtiszti állás van, és ezek mellett körülbelül 1600 napidijas van alkalmazásban. Ezek tehát egyáltalában nem jutnak kinevezéshez ; a kik pedig a pénzügyi szakvizsgát tett dijnokok közül kinevezéshez jutnak, azok is csak csigalépésben részesülnek előmenetelben. A többi tárczánál is az 1873 : II. t.-cz. rendelkezése folytán a vizsgázott dijnokoknak úgyszólván csak 8—10 százaléka jut felsőbb állásba ; ezek is csak 10—15 évi szolgálat után, mert a mikor a kineveztetésbez hozzájutnának, akkor a törvény rendelkezése szerint az igazolványos altisztek elviszik előlük az állásokat, hogy magyarosan mondjam, elverik szegények ejől a harmatot. A mi a szabadságukat illeti, benn van a törvényben, hogy tizennégy napi szabadság engedélyezhető részükre, de ezt leginkább ugy szokták értelmezni a hivatalfőnökök, hogy a szabadságot nem engedélyezik, minek folytán szabadságot a dijnokok egyáltalában nem élveznek. A tizenöt és húsz évet szolgált dijnokok között van nagyon sok olyan, a ki nemcsak hogy évente nem, hanem az idők folyamán egyáltalában nem élvezett szabadságot. A mi a dijnokok nyugdiját illeti, tiz évi szolgálat után 200, húsz évi szolgálat után 400, harmincz évi szolgálat után 500 és negyven évi szolgálat után 600 korona nyugdijuk van. Ez igazán nagyon, de nagyon siralmas és nyomorúságos állapot. A többi szakban működő dijnokok helyzete ép olyan siralmas, mint a pénzügyi szakmán működőké. Nem akarok ellentétet szítani, a mikor a dijnokok helyzetét a szolgákéval hasonlítom össze, mert hisz a szolgák helyzete sem valami rózsás, de mégis felvilágosítás kedvéért elmondom, hogy most az egyéves szolgálattal bíró napi béres hivatalszolgának több az évi fizetése, mint egy tisztviselői munkát végző, nős, családos, és négy évi szolgálattal rendelkező dijnoké. A dijnok-kérdés évek óta felszínen van, a kérdés végleges rendezése azonban egyre késik, noha az 1897 : XXIV. t.-cz. indokolásában ki van mondva nyíltan, hogy »a kincstár azáltal, hogy bizon}ros munkát dijnokok által végeztet, bizonyára nagyszámú és sokkal több költségbe kerülő hivatalnoki állás illetményeit takarítja meg. Nemcsak méltányosnak, de egyúttal jogosnak is látKÉFTH. NAPLÓ. 19.10 —1915. XI, KÖTET. szik tehát, hogy a dijnokok anyagi helyzetének rendezésével megfelelő módon foglalkozzunk.« Ez a foglalkozás sürgős segély alakjában mai napig is késik, noha a dijnokok tisztelgő küldöttségének az igen t. ministerelnök ur, az igazságii gyminister ur és a kereskedelemügyi minister ur a múlt év deczemberében és ennek az évnek márcziusában megígérték, hogy belátva a dijnokok helyzetének tarthatatlanságát, gyökeres és gyors segítséget fognak számukra nyújtani. A t. pénzügyminister ur, akkor, mikor a véderőj avaslatok bizottsági tárgyalásánál felszólalt, azt mondotta, hogy az emelkedő hadügyi költségek az ország teherviselő képességével arányban állanak, az államháztartás egyensúlyát nem bolygatják meg, és a költségvetésbe minden rázkódás nélkül beilleszthetők. Sümegi Vilmos : Igen, ha tovább éheznek a dijnokok és más tisztviselők ! Kún Béla: Ez a ministeri kijelentés igen szépen hangzik, igen rózsás színűnek festi a helyzetet. De én azt hiszem, hogy ennek a pénzügyministeri kijelentésnek rózsaszinüsége mellett ott van a sötét háttér, (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőhaloldalon.) Ez a ministeri kijelentés mindaddig csak frázis, a míg ebben az országban gazdasági, szocziális és kulturális téren nagy elmaradottsággal és megdöbbentő hiányokkal kell megküzdeni, (Ugy van! Ugy van! balfelől.) a míg százezerszámra vannak az iskolázatlan, de iskola hiányában be nem iskolázható tankötelesek, a mig egész nagy embertömegek vándorolnak ki a tengerentúlra, mert itthon megélni nem tudnak, (Ugy van ! Ugy van ! bálfelól.) és a mig azok közül, a kik itthon vannak, a kis exisztencziák küzködni, a dijnokok pedig egyenesen nyomorogni és éhezni kénytelenek, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mert helyzetük javítására — a mint azt pártkülönbség nélkül mindannyian kénytelenek vagyunk belátni — nincsen fedezet abban a híres költségvetésben, a melybe a t. pénzügyminister ur érvelése szerint a hadügyi kiadásokat »minden rázkódás nélkük lehet beilleszteni. Mindaddig, mig a hazai közállapotoknak ilyen kiáltó sebei vannak, a mig ötezer magyar dijnoknak családja nyomorog a mindennapi kenyérért, a létért folytatott nehéz küzdelmében : addig ennek a kiáltó sebnek orvoslása, ennek a szégyenként égető kérdésnek gyökeres megoldása az elsőrendű állami és törvényhozási feladat, nem pedig a katonai moloch telhetetlen gyomrának a tömése. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldalon.) Ezek folytán a következő interpellácziót terjesztem elő : (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa.) 1. Hajlandó-e a t. ministerelnök ur mint a kormány feje és a t. pénzügyminister ur a dijnoki kérdést közmegelégedésre megoldani, az állami dijnokok sanyarú helyzetét orvosolni és segédkezet nyújtani ahhoz, hogy a törvényhatósági dijnokok anyagi sorsa is javittassék és így ezer és ezer család meg legyen mentve a nélkülözéstől és anyagi romlástól ? 21