Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-246

%6. országos ütés Í9H szeptember 16-án, szombaton. 159 1904-ben 2,985.431 ügy, 1906-ban 3,067.050 ügy és 1909-ben 3,329.289 ügy volt. A kir. törvényszékek ügyforgalma is ilyen rohamos módon emelkedett, de nem olvasom fel ezeket az adatokat és az egyéb indokolást, mert hiszen a felsoroltaknál már kiáltóbb és meggyőzőbb érveket, mint a minőket az igazságügyministeri indokolás hoz fel, a magam részéről sem tudnék felsorolni. De szükséges ezt az ügyet különösen azért is felhozni, mert a mi harczunkkal szemben állandóan azt hozzák fel, hogy mi akadályozzuk meg a költségvetésnek keUő időben való megszavazását, holott itt van kiáltó világos példája annak, hogy a mikor hónapokon keresztül a költségvetés már meg van szavazva, a mikor a felhatalmazási törvény is már régen megvan, nem töltik be az állásokat tisztán azért, hogy az interkaláris jövedelmeket időközben megspórolják, (Ugy van! a szélsóbaloldalon.) Ez a 20 albirói és 25 jegyzői állás korántsem fog a jelenlegi siralmas igazságügyi viszonyokon segíteni, de mindenesetre nagy lépés volna előre. Méltóztassék elhinni, hogy az, a ki praxisban kénytelen foglalkozni a biróságok és ügyészségek ügyeivel közelebbről, elszörnyülködik a tapaszta ható dolgokon. A birák és jegyzők óriási munkaanyaga annyira felszaporodik, hogy úgyszólván reggel azt sem tudják, melyik ügyhöz fogjanak, mert hiszen ha egy-kettőt el is végeznek, jön azok helyett száz meg ezer más ügy. Semmivel sem lehet indokolni azt, hogy a mikor egy csomó ember véres-verejtékes munkája után jutalmát az előmenetel révén várja, hogy akkor ezeket az állásokat továbbra is betöltetlenül hagyják. (Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Szomorú világot vet ez pénzügyi viszonyainkra, s arra, hogy miként kezelik a birói, ügyészi és jegyzői személyzet, valamint az igazságügy jogos érdekeit és igényeit. Magam részéről minden további indokolás nélkül az igazságügyminister úrhoz a következő interpellácziót vagyok bátor intézni : »Ha van tudomása az igazságügyminister urnak arról, hogy a f. évi költségvetésben a kir. törvényszékek és járásbíróságok tételeinél szervezett 20 uj albirói és 25 jegyzői állás még nincs betöltve, hajlandó-e ezek betöltése iránt haladéktalanul intézkedni.« Elnök : Az interpelláezió kiadatik az igazságügyminister urnak. Ráth Endre: Még más két interpelláczióm van bejegyezve, és azt hiszem, az én Ígéretemben méltóztatnak bizni, hogy ennél a kettőnél is a legrövidebb időre fogok szoritkozni. (Éljenzés.) Ha méltóztatnak megengedni, a kettőt talán együtt fogom előterjeszteni. (Helyeslés.) Az egyik szól a kereskedelemügyi minister úrhoz, a másik pedig a belügyminister úrhoz, utóbbi a kolera tárgyában, a kereskedelmi minister úrhoz intézendő interpelláczióm pedig a vasúti kocsikon tapasztalható állandó piszok, állandó szenny és rendetlenségek (Helyeslés.)] továbbá ' a mire úgyszólván mindannyian tanuk vagyunk, a vasútnál legújabb időben úgyszólván állandóvá vált késedelmezések tárgyában. Azt hiszem, hogy a legsürgősebb ideje már annak, hogy a kereskedelemügyi minister ur a legerélyesebben és legsürgősebben nyúljon bele ebbe a darázsfészekbe, (Helyeslés balfelől.) mert a mit a vasútnál tapasztalunk, az úgyszólván kiáltó dolog. Az ember sokszor szégyenli, ha egy külföldi emberrel összekerül a vasúti kocsikban, hogy a magyar királyi államvasutaknál, melyeknek szép és kivivott hirnevük volt a múltban, ujabban micsoda nagyfokú sülyedést és hanyatlást találunk. Nagy állomásokon befut a vonat, és nincs senki, a ki ott azt a vonatot igazán fogadná. Azok az állomási tisztviselők agyon vannak zaklatva egyéb dolgaikkal, a vasúti kocsik felülvizsgálata nem lehet az ő dolguk, ugy hogy akárhányszor — személyes tapasztalatomra hivatkozhatom — hiába kerestem azt az állomási elöljárót, a kinek hatáskörébe tartozna a kocsik épségéről és tisztasága felőli intézkedés. Ennek.a következése, hogy tovább senki sem törődik vele. A kiinduló állomásokról, de a közbenső nagy állomásokról is világitás nélkül régi, ósdi mécsesekkel, nem záródó ajtókkal, ablakokkal, piszkosan indulnak el vonatok. Hiába fordul az ember a tisztviselőhöz vagy a kalauzhoz, senki sem akad, a ki gazdája volna ennek a dolognak. Törölgető emberek lótnak-futnak, de a személyzet s a kocsik elégtelensége miatt hasztalan. A külföldi rendszerek mintájára nálunk is alkalmaznak a vasúton tisztogató asszonyokat, kiknek első kötelességük volna a tisztaságra felügyelni. A ki azonban utazott külföldön, az láthatta, hogy az'ott alkalmazottak tényleg dolgoznak is, és öröm nézni, ha beül az ember a vonatba, az ott uralkodó ragyogó tisztaságot. Magam tapasztaltam, hogy ha eldob valaki ott egy kis darab narancshéjat, rögtön ott van az a szigorú asszony és leinti az illetőt. Nálunk, mikor a kolerára való tekintettel í fokozottabb mértékben kellene e kérdésekkel foglalkozni, és az f ellenőrzésnek nagyobbnak és behatóbbnak kellene lennie, akkor látjuk a legnagyobb negligencziát. Piszok a fülkékben, a folyosókon, a mellékhelyiségekről pedig jobb nem beszélni. Sötétek, szennyesek. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Kapcsolatosan a kolerára vonatkozólag is intézek a belügyminister úrhoz interpellácziót. Igazán tiszta szerencse, hogy ez a veszedelmes járvány ezidőszerint nagyobb méreteket még nem öltött, mert ha a megtett óvintézkedéseket nézzük, akkor azt tapasztaljuk, hogy nem ezek mentették meg ugy a székesfővárost, mint az egész országot ez idő szerint a nagyobb veszedelemtől. Csak a legkiáltóbb példákra hivatkozom. Itt van épen a járványkórháznak az esete. (Igaz! Ugy van !) Az a portás, a felesége és egész családja mind olyan emberekből kerültek ki, kik épen hogy csak vállalkoztak ennek a munkának a