Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-243

130 243. országos ülés 191Í szeptember Ti-án, szerdán. Erre mutatott rá a Budapesti Újságírók Egyesülete is egy igen erélyes határozatban, és remek okfejtésű czikkekben erre mutattak rá a budapesti napilapok is csaknem kivétel nélkül. Csak az a sajnálatos és szomorú, hogy a király személyére, a király megsértésére való hivatkozással takarja a kormány és takarják a kormányhoz hű alispán urak egy oly cselekedetüket, melyre t. i. egy újság jövőbeli számainak a nyilvánosság elől való előzetes eltütására nézve a büntető törvénykönyvnek a királysértésről rendelkező részeiben nem találnak paragrafust. (Zaj a jobboldalon.) Mikor tehát a király személyére hivatkozással tiltják be egy újság jövőbeli számainak elárusitását, akkor igenis a király személyét belekeverik a naj)i politikai életnek kortes-izgalmaktól hangos csatározásaiba. (Derültség a jobboldalon.) Ezt cselekszi a ministerelnök ur, ezt cselekszik kedvelt alispánjai (Éljenzés jobbjdől.) és a mögötte hátvédet alkotó t. munkapárt. Muzslay Gyula: Igen! (Derültség a jobboldalon.) Ráth Endre : írják be a naplóba ! Ml'kosevitS Kanut: Azért ül ott az első sorban, hogy beírják? (Zaj a baloldalon.) Eitner Zsigmond : Mit üzentek Zentárói? (Zaj.) Mikosevits Kanut: Tessék, Eitner ur ? (Zaj.) Eitner Zsigmond : Mit üzentek Zentárói ? Elnök : Mikosevits képviselő urat figyelmeztetem, hogy ne szóljon közbe ! (Zaj.) Kun Béla: Tegyük fel, t. képviselőház, hogy az illetékes bíróság fel fogja menteni az inkriminált czikk szerzőjét. Mi következik akkor ? Hogy csinálják vissza, hogy teszik meg nem történtté azokat a lapüldözési rendeleteket, a melyekre vonatkozólag a t. ministerelnök ur és kedvelt alispánjai ma még mentséget a királysértés tényének állítólagos jelenségében keresnek ? Ki téríti meg azt a nagy anyagi kárt, melyet az egyes hatóságok a lap vállalatnak okoznak ? (Felkiáltások jobbjdől: Ahá!) Ilosvay Lajos: Ez fáj? Kun Béla: Ha felmentő ítélet következik be, akkor, igenis, annak a lapvállalatnak joga van ahhoz, hogy a szenvedett kár megtérítését követelje. Mikosevits Kanut: Hiszen azt irja, hogy nincs kár ! Sümegi Vilmos: Tehát olvassa ? Kun Béla: T. képviselőház ! Van ennél egy nagyobb kérdés is. Ki ad elégtételt a megsértett jogrendnek akkor, ha az illetékes bíróság felmenti az inkriminált czikk szerzőjét, ártatlannak mondja ki, miután már a lapot, mint bűnöst, ugyanazon czikk miatt a közigazgatási hatóságok előzetesen a megtorló intézkedések egész sorozatával sújtották ? Mindezekből- az következik, hogy a ministerelnök urnak is illő tiszteletben kellene tartania azt a nagy perjogi alapelvet, hogy senkit illetékes bírósága elől elvonni nem lehet, hogy sajtóügyekben az illetékes bíróság nem lehet a mindenkori kormányhatalom, vagy a közigazgatási hatóság, hanem csupán a független magyar bíróság. ( Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) B. Hámos Antal: A kolportázs megadása diszkreczionális joga a közigazgatási hatóságnak. Vertán Etele : Csak formai tudomásul vétel! Kun Béla:... Mert különben lecsuszamlás történik . . . Egy hang: (a jobboldalon) Már lecsúsztunk ! (Derültség jobbjdől. Zaj.) Ráth Endre : önök igen ! Kun Béla: . . . arról a nagy közszabadsági fundamentumról, a mely nálunk nehéz válságos időkben az alkotmánynak védelmével is összefügg, hogy t. i. gondolatainknak sajtó utján való közlése, a sajtótermékek szabad terjesztése olyan nemzeti közkincs, a melyet nem szolgáltathatunk ki a mindenkori kormányok szeszélyének vagy zsarnokságának prédájául. (Vgy van! a szélsőbaloldalon.) A ministerelnök ur ezzel szemben, azzal védheti magát, hogy hiszen ő nem vonja el illetékes bírósága elől az inkriminált czikk szerzőjét, a kinek, ha igazságát keresi, módja van ezt az illetékes bíróság előtt bebizonyítani. Ez igaz, de a t. miniszterelnök ur és kedvelt alispánjai (Éljenzés a jobboldalon.) ugy cselekszenek, mint a régi időben az inkviziczió alatt, a mikor szintén a bíróság elé állították a vádlottakat, de először levágták a kezüket, lábukat, megégették a nyelvüket... (Derültség a jobboldalon.) Kállay Tamás : Elég ! (Élénk derültség.) Kun Béla .* ... kiszúrták a szemüket. . . Csuzy Pál : Már sok lesz ! (Derültség.) Ne kegyetlenkedjék ugy ! Justh János : Nem nevetség ez ! Kun Béla :. . . azután a végén, ha ártatlannak találták őket, az agyonkinzott élő-halottak ezt a megnyugtató tudatot vonszolhatták magukkal. (Zaj-) ' A Nap czimü újságot is, mint élő organizmust a kezétől, a lábától, de főleg a nyelvétől (Derültség a jobboldalon.) akarják megfosztani, és ha ezt megcselekedte a mimsterelnök ur és ha ebben asszisztáltak neki a kedvelt alispán urak, majd elkövetkezhetik a felmentő bírói Ítélet, következhetik az ártatlanságnak felemelő tudata, és mindezt ugy hivják a t. ministerelnök ur szerint, hogy magyar sajtószabadság ! (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőhaloldalon.) Csermák Ernő : Horvát mintára ! Justh János: Szégyen, gyalázat! Kun Béla : Szomoru és megdöbbentő állapot ez. Ezt a rendszert Ítélte el a budapesti ujságiróegyesület és a vidéki lapok imponáló többsége is, a mikor a ministerelnök úrral homlokegyenest ellenkezőleg kimondotta, hogy igenis, a Nap czimü újság kolportázsának megvonásában merényletet lát a sajtószabadság ellen. (Mozgás és zaj a jobboldalon.)