Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.
Ülésnapok - 1910-242
M2. országos ülés 1911 szeptember 12-én, kedden. 117 ott,a hol a reformnak pénzügyi részéről van szó, a törvényhozással szemben egyáltalában nem tanúsítja azt a köteles őszinteséget és nyíltságot, (Elénk helyeslés a baloldalon.) melyet egyrészt a reformnak messze kiható jelentősége, másrészt pedig a törvényhozásnak komolysága is, minden körülmények között, megkövetel. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Csak mint jellemző esetet kívánom felhozni t. ház, hogy a honvédelmi minister ur az ő táblázatában, a melyet az 1915 után felmerülő közös katonai költségekre vonatkozólag a tervezethez csatolt, az egyszeri és ismétlődő kiadásokat, a melyek 1915 után fognak felmerülni, 57'14 millió koronában mutatja ki és állapítja meg. Ezekre az összegekre vonatkozólag pedig a következőket mondj a (olvassa): »Ezek az összegek« — t. i. az 1915 után felmerülő összegek — föltétlenül szükségesek, hogy a véderőreformmal egybekötött intézkedéseket be lehessen fejezni.* Hát, t. képviselőház akkor, a midőn mi erre a reformra — nem az én kimutatásom szerint, mert ez lényegesen többet tesz ki, hanem a honvédelmi miniszter urnak az összeállítása szerint — elköltünk 754 millió koronát 1915-ig és a midőn arról van szó, hogy 1915 után további 57-1 millió korona kiadásra lesz szükség még azon czélból, hogy ezen reform teljesen befejezhető legyen és tető alá juthasson, akkor, t. képviselőház, a pénzügyminister ur, a kit pedig mindannyian nagyon komoly embernek ismerünk — előáll azzal és azt mondja, hogy ezt az 57 és fél millió koronát azonban a kormány nem vállalja a hadvezetőséggel szemben, 1915 utánra semmiféle garancziát nem vállal, és akkor a pénzügyi bizottság a pénzügyminister urnak ezt a komoly kijelentését mint jövőre szóló garancziát (Derültség a baloldalon.) a legkomolyabban regisztrálja és pénzügyi jelentésében felhozza. (Derültség a baloldalon.) Nem tudom elképzelni, hogy találkozzék ebben az országban csak egyetlenegy lélek is, a mely elhinné, hogy 1915 után a katonai létszámot le fogjuk szállítani. (Helyeslés a baloldalon.) Azt sem hiszem, hogy találkoznék egy lélek, a mely komolyan hinné, hogy 1915 után ezt az 57 millió koronát nem fogjuk megfizetni. Bárcsak ennyit kellene megfizetnünk, (ügy van! a baloldalon.) nagyon szívesen kiegyeznénk. (Ugy van ! ügy van ! a balés a szélsőbaloldalon.) Ezt csak azért voltam bátor felhozni, hogy megokoljam ezzel azt az állításomat, hogy a t. kormány akkor, a midőn a reform költségeinek kimutatását elénk terjeszti, és minket kötelességszerűen tájékoztat e költségek felől, ezt korántsem avval a tendencziával teszi, hogy az országot, a nemzetet, az ellenzéket ugy a hogy kell, ugy a hogy a kormánytól a törvény is megkívánja, ugy a hogy a kormány tudja, a hogy neki azt előre látnia kell, igazán komolyan, igazán őszintén tájékoztassa e költségekről. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. ház! Miután a rendes költségeket letárgyaltam, áttérek most a reform rendkívüli költségeinek tárgyalására. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) A reform rendkívüli költségei 1912-től 1915-ig terjedőig közösen 88 milliót, 1915 után 361 milliót a hajók hátralékos rátája 2574 milliót, összesen tehát 381-8 milliót tesznek ki. Ebből a kvóta szerint Magyarországra 138,170.000 korona esik, a mihez hozzájön a honvédség reformjával járó átmeneti költség 61 millió koronája és a honvédség beruházási költségeképen 54 millió korona, 1912-től kezdődőleg tehát együttesen 253,970.000 korona. Ezeket a költségeket a kormány kölcsönből kívánja, fedezni azért, mert szerinte ezek beruházások, és budgetünket ennek csak 4 %-os kamataival kellene megterhelnünk. így nyilatkozott a pénzügyminister ur is, midőn azt mondotta, hogy ez a 254 millió az eddigi gyakorlat szerint kölcsönből volna fedezhető. De fel kell tételeznem, hogy ez így lesz, mert hiszen Tallián Béla képviselő ur, a kiről felteszem, hogy ismeri a kormány szándékait, beszédében azt mondotta, hogy több mint valószínű, hogy e kiadásokat kölcsönből fogják fedezni, a honvédelmi minister ur pedig direkte kifejtette, hogy ezért a 254 millióért az állam a birtokába jut mindazoknak az ingó és ingatlan értékeknek, a melyeket megvásárol, tehát ennek az összegnek csak a 4%-os kamata, vagyis 10 millió korona volna a budgetbe beállítható. így jutott azután a honvédelmi minister ur ahhoz az eredményhez, hogy 1921-ben Magyarország ezen katonai kiadásai 74 • 5 milliót, plusz 10 millió törlesztési költséget, vagyis azt a bizonyos 4%-os kamatot, összesen tehát 84'5 milliót fognak kitenni. Lehetőleg röviden kívánok ezzel a kérdéssel foglalkozni, (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) de mégsem mellőzhetem, mert hisz nagyfontosságú kérdés az, hogy vájjon szabad-e nekünk ezt a 245 milüó koronát a jövő korra, az utódokra áthárítanunk, (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) vájjon micsoda tételekből áll ez a 254 millió korona, és vájjon nincsenek-e ebben a 254 millió koronában olyan tételek, a melyeket a kormány talán csak épen azért soroz a rendkívüli beruházási költségek közé, hogy ezzel a reform súlyos pénzügyi kihatását takargassa. Ennek a — kereken mondom — 254 milliós beruházási tételnek egyik legnagyobb tétele az a 93,690.000 koronás tétel, a mely a csatahajók beszerzéséből kvóta szerint Magyarországra esik. Az én megg3 r őződésem szerint a csatahajók semmiesetre sem képeznek egy olyan állandó vagyonértéket, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbahldalon.) a melyet nekünk szabad volna csak 4%-os kamataival a reform költségeinek terhére irni. Hiszen ezek a hajók végtére idővel elhasználódnak. Vagy felmerül az a 70 millió koronás fentartási összeg, a melyet Rosenberg Gyula t. előadó ur annak idején felhozott; ha ez felmerül,
