Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.
Ülésnapok - 1910-242
114 242. országos ülés ítíll szeptember 12-én, kedden. költségvetésen kívüli katonai czélokra történt. Ellenben 1911-ben e tétel már 141 százalékát teszi ki az összkiadásoknak. A katonai kiadások tehát 1908-ban 78 százalékkal, 1911-ben pedig 3"4 százalékkal tesznek ki kevesebbet, mint a mennyit összes rendes és rendkívüli, kulturális és szocziális kiadásaink ezekben az években kitettek. (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hantos Elemér: Ezek a számok rosszak! Majd meg fogom czáfolni. Pajzs Gyula: Nagyon fogok örülni, ha t. képviselőtársam veszi magának a fáradságot, hogy ez állításaimat megczáfolja. Végtére is a kétszerkettőről sokat vitatkozni nem lehet; ha meg méltóztatik engem győzni arról, hogy kétszer kettő öt, nem fogok előle elzárkózni. (Derültség a bal- ás a szélsőbaloldalon.) Hantos Elemér: Nem! Csak azt, hogy ez nem négy ! (Zaj. Halljuk ! Halljuk!) Pajzs Gyula : Hátén azt tartom, t. képviselőház, hogy ez az általam most felsorolt statisztika épen nem megnyugtató, (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) és épen nem konkludál oda, a mit a t. honvédelmi minister ur ezzel bizonyítani kívánt, hogy mi állami kiadásaink egy sokkal nagyobb részét költjük kulturális és szocziális czélokra és csak kis töredékét költjük katonai czélokra, hanem ellenkezőleg, azt bizonyítja, hogy már ma, a mikor még csak egy csekély, kis katonai hatalom vagyunk, nem a mivé ezen reform bennünket fejleszteni kivan, már ma is sokkal többet költünk katonai czélokra, mint a mennyit egy közgazdaságilag elhanyagolt államnak ezekre a czélokra költenie szabad. (Igaz ! Ugy van! a, baloldalon.) Ha jiedig a t. honvédelmi minister ur azzal vigasztal bennünket, hogy ez az arány, a mint beszédében mondotta, a jövőben sem fog lényegesen megváltozni, erre azt mondom, t. képviselőház, hogy ez egy nagyon szomorú vigasztalás, mert csak azt fogja megmutatni, hogy azokat az eszközöket, melyeket közgazdaságunk természetes és normális fejlődése a jövőben rendelkezésünkre fog bocsátani, nem arra a czélra fordíthatjuk, hogy elmaradottságunkat pótoljuk, hanem ugyanezen arány szerint, kénytelenek leszünk jövőben is jövedelmeinket a katonai és egyéb kiadásaink között épen ugy megosztani, mint ma. (Igaz! Ugy van ! a bal- és á szélsőhaloldalon.) A honvédelmi minister ur érvelésének fonalát vagyok bátor a következőkben is követni. Ez rávezet engem mindazon témák tárgyalására, melyeket beszédem feladataid tűztem. Rátérek tehát annak a kérdésnek megvilágítására, a mely nézetem szerint kardinális kérdése ennek a reformnak, hogy mennyire megbízhatóak a honvédelmi minister urnak azok a számításai, a melyeket elénk terjesztett és a melyek szerint e katonai reformnak rendes kiadásai 1921-ben a mai kiadásokhoz képest 294 milliót fognak kitenni, vagyis 75'5 millióval többet mint ma. A mint emiitettem, a honvédelmi minister ur számításában azt az egyetlen helyes módszert követi, hogy a katonai kiadásokból nem vonja le, ugy mint a pénzügyminister ur, a közös vámjövedelmeket, a melyek a magyar államnak ép oly normális természetű rendes bevételei, mint egyéb bevételei; (Helyeslés balfelöl.) hogy ezek arra vannak dezignálva, hogy hadügyi költségekre fordittassanak, az ezen mitsem változtat. Méltóztassanak megengedni, hogy röviden skiezczirozzam, miképen jut a honvédelmi minister ur ahhoz az eredményhez, hogy Magyarország katonai rendes kiadásai 1921-ben 2945 millió koronát fognak kitenni. A közös és a tengerészeti kiadásokból Magyarországra eső rész 1911-ben 162'4 millió koronát tesz ki; a honvédség rendes kiadásai 57'6 milliót, ugy hogy a rendes katonai kiadások 220 millió koronára rúgnak. Ehhez a reform tervezete és az ahhoz csatolt j)énzügyi kimutatás szerint a hadsereg és tengerészet rendes kiadásainál Magyarországra eső kvótaszem részben 33.5 millió korona emelkedést kell vennünk ; a honvédség évenként emelkedő kiadásai 1921-ben 41 millió koronát fognak kitenni; e szerint Magyarország összes rendes kiadásai 1921-ben 294'5 millió koronát fognak kitenni, vagyis 74 1 /2 millió koronával többet, mint 1911-ben. T. képviselőház ! Hiszen már ez a 74% millió korona többlet is túlságos emelkedést jelent, mert az Ausztriával való gazdasági közösség szabad mozgásunkat megbénítja. (Igaz! Ugy van! balfelől.) De a ki csak némileg mélyebbre tekint ezeknek a számoknak szédítő tömkelegébe, meg fogja látni, hogy azok az összegek, a melyeket a honvédelmi minister ur javaslatában és annak indokolásában, mint a reform folytán felmerülő költségeket tüntet fel, csak egy töredékét képezik azoknak az összegeknek, a melyeket a reform elkerülhetetlenül szükségessé tesz ; első tekintetre észre fogják venni, hogy az a tájékozás, a melyet a honvédelmi minister ur nekünk ebben az irányban nyújtott, éjjen nem alkalmas arra, hogy elhatározásunkat ebben a nagyfontosságú kérdésben irányítsa. Ezt kívánom bizonyítani a következőkben. Lássuk tehát, miből áll tulaj donképen az a 74% milliós emelkedés, a melyet a honvédelmi minister ur 1921-re előirányoz. Ez áll, a mint előbb mondottam, azon többletből, a melyet a közös hadsereg és a tengerészet részére Magyarország a kvóta alapján fizet s a mely 32% millió koronát tesz ki és a honvédség rendes kiadásainál előálló 41 millió koronából. Már most ebből kiindulva kell keresnem azt, hogy mi van benne ebben a 74% millió koronát kitevő két tételben és mi nincs benne, a minek benne kellene lennie azért, mert ma már számszerűleg ismert tételekről van szó, s a mennyiben számszerűleg ismertek nem volnának is, legalább is nagyon megközelítő valószínűséggel már ma is előirányozhatok lettek volna. Elsősorban nincs benn egy olyan tétel, a mely a magyar katonai budgetet 1916-tól kezdve 251,-0 millió koronával fogja terhelni, pedig ezt a
