Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.
Ülésnapok - 1910-242
2i2. országos ülés 1911 szeptember 12-én, kedden. 115 tételt a minister urnak ismernie kellene, s annál kevésbbé tudom megérteni, hogy ez a tétel az ő számításaiban nem szerepel. A közösügyi bizottság tárgyalásai alkalmával ugyanis a tengerészeti albizottság előadója egy számítást ejtett meg arra nézve, hogy a beszerzendő és beszerzett csatahajók a jövőre nézve milyen összeggel fogják tengerészeti budgetünket terhelni, és akkor ő bizonyos eredményre jutott, a melyet nincs okom visszautasítani, ismerve a tengerészeti bizottság előadójának megbízható egyéniségét és ismerve azt a szoros nexust, a mely őt a mindenkori kormányhoz köti; (Derültség a baloldalon.) és feltételezve azt, hogy ő ezeket a számításait kétségtelenül veriíikáltatta a tengerészeti vezetőséggel is, mert hiszen ilyen tételeket nem lehet egyszerűen lanczirozni, kénytelen vagyok valónak elfogadni azt, a mit a kormány által a referádával megbízott bizalmi egyéniség nekünk mondott. Az előadó ur akkoriban konstatálta, hogy 1916-tól kezdődőleg a csatahajók fentartási költsége évenként 72 millió többlettel fogja a tengerészeti budgetet terhelni, és kiszámította, hogy tehát a tengerészeti költségvetés, a mely ma még a 70 miihót nem éri el, 1916-ban már 145 milllió korona rendes kiadási tételt fog felmutatni. Már most méltóztassék ezt figyelembe venni: a honvédelmi minister ur azon számításaiban, a melyeket itt velünk közölt, 1921-ben ismét csak 70 1 /2 millió koronás összeggel veszi fel a közös tengerészeti budgetet, tehát nem is egészen felével annak az összegnek, a melyet már 1916-ra vonatkozólag a tengerészeti bizottság előadója megállapított. Hát jól van. Én megengedem azt is, hogy túlságosan számított a tengerészeti budget előadója. Hammersberg László : Túlságos alacsonyan ! Pajzs Gyula : Tegyük fel, hogy túlságosan számított. De hát 1916-tól 1921-ig valamibe csak fog kerülni ezeknek a hajóknak fentartása ; a honvédelmi minister ur jjedig 1921-re ugyanazt a kiadási tételt állítja be, mint a mely kiadási tétel már 1916ban, — nem a tengerészeti bizottság előadója szerint felemelt tétel formájában, — de mint az 1916-iki javaslatba felvett tengerészeti kiadási tétel szerepel. Megint sajnálom, hogy nincs itt a honvédelmi minister ur, mert közvetlenül ő hozzá szerettem volna ezt a kérdést intézni, hogy tulaj donképen hogyan képzeli ő azt, hogy a mikor a tengerészeti létszámot 50%-kal fel fogják emelni és a mikor 312 millió korona in veszti czióval csatahajókat építünk, akkor ő azokat a többletkiadásokat, a melyek az 50%-os létszámemelés és a 312 millió koronás inveszticzió folytán felmerültek, mind egy és fél millió korona költségemelkedéssel fogja-e fedezni ? Hát, t. ház, ez tiszta lehetetlenség, ez valósággal kuriózum-számba megy. Én tartozom annyi lojalitással a honvédelmi minister ur iránt, hogy el ne hallgassam azt, hogy ő a reform indokolásának igaz, hogy csak egy szerényke kis zugában, — nem tudom, hogy szándékosan-e vagy nem — de rámutatott arra a lehetetlenségre, a midőn t. i. arról a bizonyos, 1912-től évenként 1 és fél millió koronával emelkedő rendes tengerészeti budget-tételről beszélt és erre vonatkozólag azt mondja (olvassa) : »Ehhez hozzáadva a haditengerészet többszükségletét, az ismétlődő kiadásokból 1912-től 1915-ig a nagyobb szükséglet daczára évenkint csupán egy és félmillió korona*. Hát, t. képviselőház, ezt nem tudom megérteni. A nagyobb szükséglet daczára csupán egy és fél millió korona ! Először, ha nagyobb a szükséglet, hát akkor hogyan fogja azt egy kisebb összeggel fedezni ? És másodszor, ez az egy és fél millió elenyésző csekélyke kis tétel ahhoz képest, a mit a tengerészeti bizottság előadója 70 millió koronában állapított meg, a mikor azt se tudta, hogy a tengerészeti létszám emelése a maihoz képest 50%-os lesz ; de ha tudta a honvédelmi minister ur, hogy tényleg nagyobbak lesznek azok a költségek, akkor miért nem állította be a költségvetésbe ? Hát, t. kéj)viselőház, ha az ember ezt látja, akkor tényleg nem tudja, mit gondoljon ; nem tudja, feltételezze-e azt, hogy a hadvezetőség nem gondolt volna ezen általam itt felhozott dolgokra ? Ha pedig gondolt rá, a mint hogy kellett rá gondolnia, akkor már ezen legelső tételnél meg kell állapitanunk azt, hogy az a költségszámítás, a melyet a honvédelmi minister ur ide a ház elé terjesztett a reform költségeit illetőleg, hézagos, optimista, teljesen alkalmatlan arra, hogy bennünket a véderő-reform költségeire nézve megnyugtasson. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) De, t. képviselőház, ez a 25% millió koronás kifelejtett tétel meggyőződésem szerint még csak a legkisebbiké azoknak a tételeknek, a melyeknek benn kellene lenniök az előirányzatban és a melyek nincsenek benne. Akkor, a mikor a kormány egy tiz évre szóló preliminárét ad a reform költségeiről és ezt adja azzal a direkt szándékkal, hogy a mi aggodalmainkat a reform költségeit illetőleg megnyugtassa, akkor a legkevesebb a mit megkövetelhetünk az, hogy az elénk terjesztett adatok legalább is a valószínűség kritériumával bírjanak. (Ugy van! a hal- és a szélsőbaloldalon.) Hiszen tény az, el kell ismernünk, hogy nem követelhetjük, hogy a kormány tiz évre minden lehetőséget előre lásson, de azt már a kormánynak is tudnia kell, hogy a hadseregnek mindennemű szükséglettel való ellátása a folyton növekedő, feltartóztathatatlan és a jövőben biztosan növekedő drágulás folytán a legközelebbi tiz évben, de a legközelebbi öt évben sem lesz ugyanazokon az egységárakon eszközölhető, mint a mely árak ma érvényben vannak. (Ugy van/ a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem gondolok a hadügyi technika valamely kiváló fejlődésére, a mely a költségeket szaporítja, csak azokra a költségekre gondolok, a melyeknek mathematikai biztonsággal a drágulás folytán emelkedniök kell. (Halljuk! Halljuk ! a bal-és a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) 15*
