Képviselőházi napló, 1910. XI. kötet • 1911. augusztus 31– október 20.

Ülésnapok - 1910-242

112 242. országos ülés 1911 szeptember 12-én, kedden. »Magam részéről két tévedéstől óvom mindazokat, a kik vagy most, vagy utánam a hadsereg kérdésével foglalkozni fognak. Túlzás először is azt gondolni, hogyha esetleg minden pénz visssza folyik Magyarországba, hogy akkor mi a hadseregre költhetünk annyit, a mennyi tetszik, mert a pénz ugy is visszamarad. Ezt felemlítem azért, mert az utóbbi időben mind sűrűbben jelennek meg oly czikkek, a melyek szerint az esetben, ha ez a kérdés mecroldatik, nem kell félni a katonai terhek növekedésétől. Meg kell állapitanom azt, hogy a nemzetgazdaság örök tanúsága szerint a katonaságra költött pénz egy része visszatér ugyan, poteneziáját elveszti, nem áll azonban az az elmélet, a mely ugy az osztrák delegáozióban, mint a hadügyi irodalomban nálunk és Ausztriában támadt fel, hogy ne tekintsük az összeg nagyságát, mert az biztosítási dij, a mely biztositási prémiumot fizetnünk kell azért, hogy minden nagyobb bajtól megmeneküljünk. Ennélfogva mindazon messzemenő következtetések, a melyeket ugy az osztrák körök, mint némely katonai körök e két elméletből levonnak, megdőlnek szerintem, és ezekre sem hadügyi költségvetést, sem annak indokolását alapítani nem lehet.<< T. képviselőház ! Bármennyire aggódva féltsük is nemzetünk közgazdasági jövőjét a véderőreform költségeitől és azok következményeitől, kétségtelen, hogy mély benyomást kell hogy tegyenek mindnyájunkra a honvédelmi ministcr ur azon fejtegetései, a melyekben kimutatta azt, hogy a többi nagyhatalom, és a körülöttünk fekvő szomszéd államok mennyivel nagyobb részét költik az összes költségvetésnek a katonai kiadásokra mint mi, és mennyivel kevesebbet költenek kulturális és szocziális czélokra mint mi. Ez mindenesetre nagyjelentőségű része a kérdésnek, és én azt hiszem, hogy annyival tartozunk ellenőrző kötelességünk komolyságának, hogy e részszcl némileg bővebben foglalkozzunk. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A honvédelmi minister ur azt állitotta, hogy Magyarország összes kiadásaiból 14'1%-otkölt katonai czélokra. További fejtegetéseim szükségessé teszik, hogy ezt a felállítását részletezzem ; tehát méltóztassék figyelembe venni, hogy ez a 14T%-os kulcs tulaj donképen onnan származik, hogy a honvédelmi minister ur az 1911. évi budget kiadási tételeihez hozzáadja még a közös vámjövedelemből Magyarországra eső 62"3 milliós tételt, ugy hogy az összkiadások 1768-8 miihót tennének ki, melyekkel szemben a katonai rendes és rendkívüli kiadások — a honvédelmieket is hozzávéve — 249 millió koronát tesznek 1911-ben, és igy jut ő azután arra az eredményre, hogy ez a 249 millió összkiadásainknak 14l%-át képezi. Ezen 14T%-os kulcsot hasonlítja össze a honvédelmi minister ur egyéb nagyhatalmak és körülöttünk fekvő kisebb államok budgetjével és kiadási tételével, A két legfontosabbikkal, melyek Németországra és Francziaországra vonatkoznak, kívánok részletesebben foglalkozni. (Halljuk ! Halljuk! balfelől.) Azt mondja a honvédelmi minister ur, hogy mi 141 %-ot fordítunk katonai czélokra, 859 %-ot pedig kulturális, szocziális és egyéb kiadásainkra, holott Németország katonai czélokra összkiadásainak 18'8 %-át, kulturális czélokra csak 81'2 %-át, Francziaország pedig — nagyon nevezetes momentum — épenséggel összkiadásainak 32-3 %-át fordítja katonai czélokra és csak 67'7 %-át fordítja kulturális és szocziális czélokra. Igazán frappáns dolog ez, t. képviselőház, és azokra is, kik a katonai költségek tekintetében nem kivannak valami túlliberálisak lenni, mindenesetre némileg kell hogy hasson, ha azt látják, hogy egy kulturnemzet, mint Francziaország, összes kiadásainak 32'3 %-át fordítja katonai czélokra. En nem sajnáltam az időt attól, hogy a kérdésnek ezt a részét statisztikailag megvilágítsam magam előtt és azt találtam, hogy a honvédelmi minister ur által elénk terjesztett ezen statisztika ugy Németországot, mint Francziaországot illetőleg hibás. (Halljuk ! Halljuk! balfelől.) Azt találtam, hogy az az aránykulcs, melyet a honvédelmi minister ur itt nekünk bemutatott, téves, de egyébként is azt kellett megállapítanom, a mit különben már kezdettől fogva tudtam, hogy ennek a három országnak, Németországnak, Francziországnak, továbbá Ausztriának és Magyarországnak a budgetirozási rendszere olyannyira eltérő, (Igaz I Ugy van ! a baloldalon.) hogy még abban az esetben is, ha a honvédelmi minister ur által itt előterjesztett statisztikai adatok tényleg vágnának, sem lehet semmiféle konklúziót ezen összehasonlításokból levonni. (Helyeslés balfelől.) Németország összes katonai kiadásaira a folyó 1911. esztendőben rendes és rendkívüli kiadások czimén 1,379.600.000 márkát költ, ebből a hadseregre 918,199.000 márkát, a tengerészetrc pedig 461,407.000 márkát. Ha ezt a német birodalom, a német szövetségi államok budgetjével arányba hozom, azt találom, hogy Németország összkiadásainak ez az 1379'6 millió, nem, mint a honvédelmi minister ur mondja, 188%-át, hanem csak alig 16%-át teszi ki. Pedig a lehető legnagyobb jóakarattal számítottam ki ezt az összeget is, a mennyiben a hadügyi kiadásokhoz számítottam azt a körülbelül 130 millió márkát kitevő tételt is, a mely még az 1870-es háborúból eredőleg megalapított nagy Pensionsfondnak kiadási tétele és a mely sem a rendes, sem a rendkívüli katonai kiadásokhoz nem volna számitható. Ha ugyanis ezt a tételt levonom, akkor az arányszám még csak nem is 16%-ot, hanem csak 146%-ot eredményezne, a mi a minister ur által emiitett 18-8%-hoz képest igen nagy különbség. (Ugy van ! Ugy van! a baloldalon.) A mi már most az arányszámot illeti, Francziaországnak budgetirozási rendszere égészen más, mint Németországé és egészen más, mint Ausztriáé vagy Magyarországé, mert mind Németország-