Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-204

86 204-. országos ülés 1911 baloldalon. Zaj, Elnök csenget.) mert addig, a mig csak ellenfelek szidják az embert, az nem bir hatással, azt természetesnek tartja mindenki, de a mikor látják, hogy egymást szinte felfalták (Derültség a jobboldalon.) azok, a kik azelőtt közös munkát végeztek, akkor igenis beállott egy reakczió, elfordult a bizalom a koalicziótól. ezt használta föl a többség, ennek következtében győztek, (Mozgás.) de nem azért, mert a katonai programmot a közönség jónak tartja a nagy terhekkel és a német kommandó vállalásával. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nagyon nehéz volna elvárni, nehéz volna elhinni azt, hogy a nemzet ebbeli álláspontját megváltoztatta. Én magamról tudom legjobban, hogy ez milyen nehéz volna. Hiszen én magam azelőtt a másik állásponton voltam, és akkor érreztem egy ellentétet a szivem és eszem közt. Én akkor a szivemet elhallgattattam, az eszem uralkodott, kitettem magamat oly j>olitikáért, a mely rosszul esett nekem. Nem szoktam törődni azzal, hogy eljárásomat helyeslik-e az emberek, vagy kifogásolják. A ki a politikában él, a ki életéből hosszú időt a politikának szentel, az annyira megszokja, hogy kifogásolják minden lépését, hogy idővel teljesen közömbös lesz ez előtte. Ha a lelkiismeretemmel tisztában vagyok, a többivel nem törődöm, (Helyeslés.) járok a magam utján és cselekszem, a mit jónak tartok. (Helyeslés a jobboldalin.) De azért be kell vallanom, hogy akkor, a mikor kemény támadások értek az én akkori álláspontom miatt, ez nem. esett jól, nem esett jól azért, mert a szivem igazat adott azoknak, a kik ostromoltak. (Elénk helyeslés és éljenzés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Tudom, hogy önök közt is sokan ugy vannak, (Elénk ellenmondás a jobboldalon.) sokan akadnak, a kiknek ez nem jól esik. (Mozgás.) Ha mosolyognak, visszavonom, de akkor nagyon csalódtam önökben. (Mozgás.) Kovácsi Kálmán: Sziv és ész nélkül dolgoznak. Gr. Andrássy Gyula: Én azt hittem, hogy igenis nehezére esik mindenkinek és kellemetlen dolog azt a nyelvet, a melyet oly szeretettel ápolunk, a melyet oly nehezen tudunk fentartani, a melyet oly nehezen tudtunk csiszolni, azt a nyelvet épen ott nem érvényesíteni, a hol az ember a hazáért harczol. (ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalion.) Nem lehet, hogy ez jól essék, nem lehet, hogy magyar ember természetével ez összeférjen. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Éjien ezért van az, hogy nem tudom elhinni, hogy, ha egyszer már ily erőt vett ez az áramlat, nem tudom elhinni, hogy ez megváltozzék, nem tudom elhinni, hogy a magyar társadalom, a magyar intelligenczia igazán megbéküljön ezzel az állapottal, nem hiszem, hogy e rendszer mellett állandó békét bárki tudjon teremteni. Én azt hiszem, hogy ez lehetetlen. Az alapban van a hiba, az alapgondolat van elhibázva. , Nem lehet azt kívánni, hogy a nemzet áldozatjulius 22-én, szombaton. készséggel viseltessék olyan hadsereg iránt, melyhez nem áll olyan közel, mint a hogy kellene. Annál nehezebb elhinnem, hogy ez a felfogás megváltozott, mert nehéz, kellemetlen, nyomasztó emlékek fűződnek ehhez a német kommandóhoz, olyan keserves események folytak le ezen küzdelemben, melyek bizonyosan csak fokozták ennek az ódiumát és apasztották azt a rokonszenvet, melyet a nemzet iránta érez. Ha visszaemlékszik a nemzet mindazokra, a mik történtek, ha az ember visszaemlékezik a chlopy-i napiparancsra, arra a Lányi-féle elméletre, melyben az abszolút felségjogokról van szó, ha az ember visszaemlékszik két parlament teljes csődjére, hogy két parlament akaratából egy mákszemnyit sem tudott megvalósítani, ha az ember visszaemlékszik a többség fiaskójára, a mi pedig még önöket is fájdalmasan fogja érinteni, mert valahányszor a többség abszolút jogát fogják követelni a kisebbséggel szemben, mindig azt a választ fogják kapni, hogy mikép van az, hogy mikor mi többség voltunk, semmit sem tudtunk megcsinálni ? (Elénk éljenzés és taps a baloldalon.) Milyen alapon lehet a többségi jog rideg megvalósulását követelni, mikor beláttuk, hogy nincs többségi jog, csak egyfelé, csak lefelé, csak a kisebbség felé ? Ilyen emlékekkel terhelten lehet-e várni, hogy a nemzet gondolkozása, érzése megváltozzék, hogy rokonszenvvel vagy legalább megnyugvással fogadja a jelenlegi állapotot ? Nem hiszem, hogy akadjon olyan politikai művész, olyan szónok, ki erre rábirhatná a nemzetet. Pedig nagy baj épen a hadseregre nézve, ha ez nem történik meg. Én igen jól tudtam, hogy egy választás ezt a küzdelmet el nem dönti. Igen jól tudtam, hogy, ha többsége is lesz annak a programúinak, melyet én megbukottnak tartottam, akkor sem fog eredményt elérni, hisz a választás nálunk, sajnos, nem bir azzal a j>erdöntő hatalommal, mint pl. Angliában. Nálunk a választás egy csata, mely elvégzi a háborút, ha megsemmisiti az ellent, de nem ad birói Ítéletet azért, mert a kisebbség benső lelkében azt tartja, hogy nem szabad a választás. (Zaj.) Ez a nagy baj, ezért beteg a parlament, ezért nem lehet akár egy, akár több választással is eldönteni egy ilyen kérdést. Ha egyszer olyan ellenzék van, mely ilyen küzdelmet folytat, mint a minőt folytatott ez, ha az érzi, hogy a saját közvéleménye — nem a másik pártnak a közvéleménye, de az övé, az ő választói — helyeslik az eljárását, azok fogékonyak az ő jelszava iránt, ha számtalanszor meg számtalanszor, tiz év óta szakadatlanul megigérte, kijelentette, hogy nem engedi, hogy ilyen alapon az ujonczok létszáma emeltessék, akkor előre látható, hogy be kellett annak következnie, a mi előtt most állunk. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) En ezt mind előre megjósoltam minden tényezőnek . . . Zlinszky István : A királynak is ? (Mozgás.) Gr. Andrássy Gyula: mindenkinek megjósoltam, hogy itt a többség megszerzése még nem