Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-204

20í. országos ülés 1911 Julius 22-én, szombaton. 87 a feladat megoldása. (ügy van ! ügy van ! a hal- és a szélsőbaloldalon.) Hisz, a mikor Széll Kálmán t. barátom benyújtotta javaslatát, volt ilyen többsége, mint most gróf Khuen-Héderváry t. barátomnak Elérte az eredményt ? Nem. Ezt tudni lehetett. Tudni kellett, Hogy ezen az utón megint csak a falnak mennek. (Igaz! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) De még az is nagy baj, hogy, ha, tegyük fel, sikerülne keresztülvinni, keresztülerőszakolni ezt a javaslatot, akkor sincs megoldva a katonai kérdés, akkor is ott fog az lebegni a parlament feje felett, (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon,) mert ez nem olyan kérdés, mint pl. a bankkérdés. A bankkérdés egy nagy harczba került, de tiz évig nincs egyetlenegy barátom odaát, kinek eszeágában volna a bankkérdést felvetni, és küzdeni olyan valamiért, a minek a kiküzdése nem lehetséges ; tiz évre a törvény megállapította a szabadalom meghosszabbítását, tehát ez a kérdés ki van küszöbölve, e kérdésben ideig-óráig béke lesz. A hadsereg kérdésénél nem igy van. A hadsereget évről-évre erősiteni kell, hisz kétségtelen, hogy a világon nincs hadsereg, melynek budgetje évrőlévre ne nőjjön. Minden évben újra állást kell foglalnia tehát a magyar közvéleménynek, a magyar politikai világnak a hadsereg kérdésében. Nem lehet ezt letagadni, nem lehet tehát harmóniáról sem beszélni, mert ez a kormány által tervezett utón nem valósitható meg. (Igaz ! ügy van ! a balés a szélsőbaloldalon.) Akkor, a mikor olyan erős áramlat van, mint a mely képes volt tiz évre megakasztani ezt a törvényjavaslatot, még egy erőszakos győzelem sem vezethetne czélhoz, még igy sem juthatna a hadsereg abba a helyzetbe, a mely nagyon is kívánatos. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ha más érv nem volna e javaslat ellen, szerintem teljesen eldönti a kérdést az az egy érv, hogy nem sikerült tiz éven keresztül elfogadtatni ezt a javaslatot. Kérdem : Nem lehetetlen állapot-e nagyhatalmi szempontból az, hogy a monarchia legnehezebb kérdése az ujonczjutalék emelésének kérdése, hogy ez a legnehezebb kérdés, mely a monarchia létét próbára teszi ? Kérdem : lehet-e nagyhatalomról beszélni, hogy ha a hadseregnek fentartása ilyen nehézségekbe ütközik, midőn más országokban a többségek könnyen, sőt bizonyos kedvvel erősitik meg hadseregüket 1 Igy látjuk pl., hogy Angliában maga a kisebbség forszírozza a haditengerészet további megerősítését. Hát hogyan tartsuk fenn a versenyt azokkal az államokkal, melyeknél nem egy csaknem megoldhatatlan feladat a hadsereg megerősítése ? (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ebben az egy tényben nagyobb gyengeségünk rejlik, mint abban, ha az ujonczemelés nem menne keresztül. A háborúban is nagyon megbosszulhatja magát, ha állandóvá válik a politikai küzdelem a hadsereg kérdésében. (Igaz ! ügy van ! balfelőlj Mikor a szerb bonyodalom alkalmával mobilizálás volt, nagyon simán ment minden ; minden magyar rezervista a lehető legjobb szellemben volt az eshetőségekkel szemben. Miért % Nagyrészt azért, mert jó ideig hallgatott e kérdésben a politikai agitáczió, csend és béke volt és csengett mindenkinek a fülébe, hogy ez a hadsereg nem a mienk. De tegyük fel, hogy ilyen mobilizáczió akkor történik, a mikor élére van állítva a dolog. (Igaz! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mennél demokratikusabb lesz választói jogunk, mennél több választó lesz az országban, annál inkább fog kelleni megszervezni az agitácziót lefelé, mert máskép nem lehet a tömegeket irányítani, annál több katona lesz választó. Tegyük fel, hogy ilyen viszonyok közt, mikor minden rezervista választó, dul a harcz a katonai kérdésben, s hogy azt az altisztet behívják egyenesen a zászló alá olyan népgyülésből, a hol hallja szidni a német nyelvet, (Igaz ! ügy van ! balfelől.) hallja szidni a sárga-feketét, hallja szidni a kétfejű sast, s akkor ő abból a légkörből oclahiva, harozoljon ezekért a jelvényekért ? Nem megdöbbentő-e ez ? Nem nagy veszedelem-e ez ? Nem nagyobb veszedelem-e a monarchia harczképességére, mint hogy ha, tegyük fel, bizonyos nehézségek is volnának a nyelvbeli megértés terén 1 Nem sokkal kisebb jelentőségű-e a nyelvkérdés, mint az, hogy ha van egy ilyen harcz, melynek zöme a katonai kérdés felett folyik 1 Pedig van-e itt önök közt egy olyan államférfiú, a ki a királynak merné mondani, hogy ő meg tudja oldani ezt a katonai kérdést ? Meri-e ezt igy mondani ? Nem hiszem, mert az ámítaná. Olyan nincs, nem lehet azt ily hamar megoldani; hosszú küzdelmek kellenek hozzá és talán még akkor sem fog ez menni, és ha egyszer keresztülment a javaslat, akkor a küzdelem folytatódhatik a budgeteknél és akkor sem lesz biztos és szilárd alapokra helyezve a véderő. (Ügy van! balról.) Az eddigieket abban foglalhatom össze, hogy hitem szerint a nagyhatalmi állásnak, a monarchia védőképességének legeminensebb érdeke az, hogy a nemzeti iránynyal paktum köttessék, hogy az kielégíttessék, hogy a hadsereg ne legyen politikai küzdelemnek központja. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Most áttérek azokra az észrevételekre, azokra az argumentumokra, a melyek eddig felhozattak az én álláspontom ellen. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Először is azt mondták, főleg Ausztriában, de itt is, hogy ellenkezik az 1867 : XII-vel az, a mit mi követelünk, hogy én hűtlen lettem a zászlóhoz, melyet követtem. Ezt, igaz, a parlamentben nem hallottam, de a sajtóban annál többet, és ez Ausztriában élénk visszhangra talált. Az, nézetem szerint, teljesen és tökéletesen téves áMspont, mintha az 1867. évi XII. t.-czikknek lenne egy olyan betűje, egy olyan intézkedése, mely ellentétben volna azokkal, a miket mi követelünk. Mit mond az 1867. évi XII, t.-cz. 12. §-a erre vonatkozólag ? Azt, hogy Ö felsége