Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-233

augusztus 30-án, szerdán. 486 233. országos ülés 1911 menyben, hogy nem akad Magyarországnak majd olyan belügyministere, a ki ezzel a törvényes felhatalmazással visszaélve, holmiféle abszurd rendszabályok felállításával akarná lehetetlenné tenni a sajtótermékek szabad terjesztését. (Helyeslés a bál- és a szélsőbaloldalon.) A törvényjavaslat 3. §-ában foglalt kérdéseket maga az élet vetette fel. Tudjuk azt, hogy a magyar kereskedelemügyi ministernek megvan az a joga és élni is szokott azzal, hogy olyan külföldi sajtótermékek ellen, a melyeknek iránya vagy tartalma a magyar állam, a magyar állam érdekeire nézve veszélyes, megvonhassa a postai szállitás kedvezményét. Itt felmerült az aggodalom, hogy oly kormány, a mely a sajtó elfojtását, megrendszabályozását, vagy megfélemlítését tűzte ki czélul, e joggal a belföldi sajtótermékek ellen is élhetne, és azt hiszem, hogy a t. képviselőház minden tagja meg van győződve arról, hogy a mely hírlaptól a postai szállitás, vagy a vasúton való csomagszállítás kedvezménye elvonatik, ugy, hogy az a hírlap kényszerítve van arra, hogy minden egyes példányt zárt borítékban, tíz filléres bélyeggel, küldjön szét, az a hírlap teljesen el van folytva, az többé fenn nem állhat. (Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Ezért véltem szükségesnek e szakasz első részében belefoglalni azt, hogy a jjostán és vasúton megfelelő viteldíj ellenében — mert nem akarnám, hogy ennek kihagyása révén azt a magyarázatot lehessen adni e rendelkezésnek, hogy a sajtótermékeket postán és vasúton ingyen kellene szállítani — tehát megfelelő viteldíj ellenében való szállítást, a birói intézkedés esetét kivéve, meg nem lehet tagadni. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) A szakasz második része szintén oly kérdést szabályoz, a melyet ugyancsak az élet vetett el, jelesen abban a szerződésben, a melyet gróf Batthyány Tivadar t. képviselőtársam valamelyik rnult ülésben felolvasott, két pont foglaltatik, a melyek szerint a kormány jogosítva van attól a társaságtól, amelylyel a szállításra nézve szerződött, követelni, hogy azokat a hírlapokat, vagy nyomtatványokat, a melyeket ő kijelöl, kedvezményesen vagy j3edig ingyen szállítsa. (Mozgás a bal- és a szchőbahldalon). A t. ministerelnök ur szíves volt kijelenteni, hogy ezt az intézkedést erkölcstelennek tartja, és ezért a kormány ezt igénybe sem vette és nem is szándékozik igénybe venni. Ez igen szép és helyes nyilatkozat, én azonban elégnek nem tartom, mert jöhet oly kormány, a mely erkölcsi felfogásával nagyon is megegyeztethetőnek tartja azt, hogy ezeket a kedvezményeket igénybe vegye, ezáltal a sajtó bizonyos részét lanszirozza, annak érdekeit előmozdítsa, a sajtó másik részével szemben pedig, a mely neki talán nem tetszik, épen e réven megtorló intézkedéseket alkalmazzon. Ezért véltem szükségesnek a szakasz második részében azt az intézkedést, hogy egynemű sajtótermékek ugy viteldíj, mint szállítási módozat és a pályaudvarokon való árusítás tekintetében egyforma elbánásban részesitendők. (Élénk helyeslés a balés a szélsőbaloldalon). T. ház ! Ezekbe foglaltam össze azokat, miket a terjesztés szabadságára nézve az életben felmerült visszásságok orvoslása tekintetében szükségesnek tartottam. A törvényjavaslat 4. szakasza már nem függ össze e kérdéssel, mert utasítást tartalmaz az igazságügyminister részére, hogy bizonyos záros határidő, hat hónap alatt, törvényjavaslatot terjeszszen elő a sajtó által elkövetett bűntettek és vétségek megtorlása és azok körül való eljárás szabályozása tárgyában. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Szükségesnek véltem e szakaszt felvenni a közvélemény megnyugtatása czéljából, mert mindnyájan tudatában vagyunk annak, hogy bizony a sajtó részéről számos visszaélés is követtetik el, és annak kinövései burjánoztak fel, .. . Ugron Zoltán: Kezdjük ezzel. Lovászy Márton : . . . másrészt azonban a jelenlegi büntető eljárás keretében nem látjuk biztosítva a sajtó teljes szabadságát, mert az is tartalmaz oly kinövéseket, a melyek a sajtószabadságra nézve határozottan veszedelmesek és annak elfojtására alkalmas. Hogy azonban erre nézve részletes szabályokat ki nem dolgoztam és ebbe a törvényjavaslatba nem foglaltam, annak igen egyszerű taktikai oka van. Jelesül ugy látom, hogy a mi a sajtótermékek terjesztésének kérdését illeti, ebben a tekintetben a nézetek meglehetősen kiforrottak, meglehetősen egyöntetűek és a mi különbségek vagy ellentétek esetleg vannak, azok könnyen kiegyenlíthetők. Egészen másként áll a dolog a kérdés másik részére nézve, a hol már igen eltérőek a nézetek, a hol azoknak összeegyeztetése és kiegyenlítése sokkal nehezebb. Én tehát czélszerünek véltem azt, hogy ha a kérdésnek ezt a részét most ebből a törvényjavaslatból kikapcsolom és egyszerűen arra szorítkozom, hogy záros határidőben biztosítsam a közvéleményt és találjak biztosítékot arra nézve, hogy ez a kérdés egy modern és alaposan kidolgozott törvényjavaslat formájában kerül a képviselőház elé és nyer nyilvános megvitatást, mert ez eljárás által a terjesztés szabadsága törvénybeiktatásának ezt a nagy akadályát elháríthatónak véltem. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Ezekben voltam bátor jelezni törvényjavaslatom czélját és megokolni annak részleteit. Most a t. ház szíves engedelmével csak röviden foglalkozni kívánok azokkal a kifogásokkal, melyek a sajtóban törvényjavaslatom ellen felmerültek. Egyike a legfontosabbaknak e kifogások között az, hogy törvényjavaslatom expressis verbis nem helyezi hatályon kivül azokat a ministeri rendeleteket, melyek^ az 1848: XVIII. t.-czikk 1. §-ával ellentétben áUanak és a melyek a sajtótermékek szabad terjesztését az utczai elárusitás terén az engedélyezési rendszerhez kötvén, annak szabadságát tulaj donképen elkobozták.