Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-233

$33. országos ütés 191Í augusztus 30-án, szerdán. 48? En ezt nem tartottam szükségesnek, mert a jus posterior derogat priori elvénél fogva azt tartom, hogy ha ez a törvényjavaslat elfogadtatik és életbe lép, ezek a ministeri rendeletek önmaguktól elesnek, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Én legalább el nem tudom képzelni azt, hogy, ka e törvényjavaslat törvényerőre emelkedik, bármely kormány visszanyúlhasson ezekre a ministeri rendeletekre, mert ha ezt tenné, egyenesen és kifejezetten beleütköznék az élő törvénybe. Már pedig tapasztalatból tudjuk, hogy bármilyen erőszakos és alkotmányellenes kormány álljon is az ország ügyeinek élén, az mindig törekszik eljárását bizonyos törvényes lepellel borítani és semmitől sem fél annyira, mint a. törvénynek nyilt és bevallott megszegésétől. Én pedig azt hiszem, hogyha ezzel a törvényjavaslattal szemben valamely kormány a sajtónak ezen a módon való elfojtását czélozná, kénytelen volna a törvényt egyenesen és nyíltan megszegni. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Én különben elismerem, hogy ez a javaslat bizony nem kódexszerű, nem öleli fel mindazokat a kérdéseket, melyek függőben vannak és a melyek szerintem is feltétlenül megoldást és szabályozást igényelnek. De én a közvéleménynek azt a felfogását, a melylyel a kódexekhez ragaszkodik, s mindig rendszeres munkálatokat követel, teljesen jogosultnak el nem ismerem, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) mert épen ez által következik be igen sokszor az, hogy az életnek igen sok sebe, mely orvoslást követel, épen a rendszeres munkálatoknak lassúsága folytán nem nyer orvoslást. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Én azt tartom, hogy sokkal helyesebb, ha a törvényhozás alkalmazkodik az élethez, ha ez friss, gyors és eleven és hamar megtalálja az orvoslást azokra a sebekre, a melyek a társadalom testében mutatkoznak és felfakadnak. (Ugy van! a szélsőbáloldalon.) Épen igy felmerült a sajtóban az a kifogás, hogy az általam benyújtott törvényjavaslat nagyon egyszerű és primitív. Engedelmet kérek, ne vegye rossz néven az illető czikkiró tőlem azt, ha én ezt a kifogást dicséretnek veszem, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) mert valóban ráfér a mi törvényhozásunkra egy kis primitivség és egy kis egyszerűség. (Ugy van ! baljelől.) Ha e törvényjavaslat révén el lehet érni azt, hogy először a kolportázs az engedélyezés rendszeréről áttétetik a jognak rendszerére, ha ennek a révén biztosítva van a magyar sajtó a postai és vasúti szállítási kedvezmény elvonása ellen, ha biztosítva van, hogy szállítás közben egyforma elbánásban részesül és ha biztosítva van az, hogy záros határidőn belül egy — a mint mondottam — modern törvényjavaslat készül a büntetőjogi részre nézve, akkor én az eredménynyel teljesen meg vagyok elégedve. (Élénk helyeslés baljelől.) Természetesen ezzel korántsem akarom azt mondani, mintha semmi szin alatt sem ismerném el, hogy ez a törvényjavaslat fogyatékos is lehet. Nagyon is meg vagyok győződve róla, hogy igenis, lehet fogyatékos. De hiszen épen arra valók azok a retorták, a melyeken e törvényjavaslatnak keresztül kell mennie, hogy ennek fogyatékosságait kiegyenlítsék, hibáit kiküszöböljék, hiányait kipótolják. (Ugy van ! Ugy van ! balfelől.) Természetesen magam sem zárkóznám el semmiféle helyes módosítása elől ennek a javaslatnak, feltéve, hogy azok a módosítások az alapelvet nem érintik. (Helyeslés balfelől.) T. képviselőház ! Ezeknek alapján most már azt a kérést vagyok bátor intézni a t. képviselőházhoz és a t. többséghez, (Halljuk! Halljuk.') hogy ezt a kérdést ne tekintsük pártkérdésnek. (Helyeslés balfelől.) Ne tessék azt akadályul venni, hogy erre nézve a kezdeményezés ellenzéki oldalról jött, mert hiszen a törvényalkotás érdeme, vagy legalább az érdem oroszlánrésze mindig a többségé, a mely a maga akaratával a törvény megalkotásához hozzájárult. (Zaj és mozgás jobbfelől.) Rónay Jenő: Hát az obstrukczió ? (Zaj balfelöl.) Justh Gyula: Hát a tisztátalan választások ? (Zaj.) Gr. Batthyány Tivadar: Csak szavazni kell! (Folytonos zaj. Felkiáltások jobbfelöl; Névszerint !) Elnök: Csendet leérek t. képviselő urak! Lovászy Márton: Gondoljak meg azt, hogy a mi nehéz politikai viszonyaink közepette mindig ki vagyunk és ki lehetünk téve annak, hogv egy alkotmányellenes erőszakos kormányzat zúdul reánk, és legyen róla meggyőződve, egészen biztosra veheti azt a t. képviselőház, hogy egy ilyen ko mányzatnak első támadása a sajtót fogja érni. (Ugy van ! Ugy van ! balfelől.) Legelső törekvése az lesz, hogy a sajtó szabad megnyilatkozását elfojtsa. (Ugy van! balfelől.) Akkor azután bekövetkezhetik az, hogy azok, a kik most éles politikai ellentétben és harezban állanak, kénytelenek lesznek az alkotmány védelmére kezet fogni. Ebben az esetben a mi lelkiismeretünk meg lesz nyugtatva, hogy annak idején megtettünk mindent, a mi lehető volt, hogy a nemzetnek ezt a drága kincsét, szabadságunknak ezt az erős támaszát, a sajtószabadságot körülvettük azokkal a biztosítékokkal, a melyeket az idő és a korszellem megkívánt. Én kérem a t. képviselőházat, méltóztassék kimondani, hogy törvényjavaslatomat napirendre tűzi és a házszabályok rendelkezései szerint azt bizottsághoz, még pedig az igazságügyi bizottsághoz utasítja. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. A szónoJcot számosan üdvözlik.) Elnök: A ministerelnök ur kíván nyilatkozni. Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) T. képviselőtársam indítványával kívánok rövidesen foglalkozni és álláspontomat körülirni. (Halljuk! Halljuk !) Ha felszólalásomat azzal kezdem, hogy beszédének utolsó mondataival foglalkozom, azt csak