Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-222

388 222. országos ülés 1911 augusztus 12-én, szombaton. szempontjából megtámadhat a törvényhatóság első tisztviselője, megtámadhat maga a törvényhatóság, de egy, a tanfelügyelőhöz kiadott körrendelet törvényhatóság számára egyáltalában nincs a világon. Meg kell állapitanom azt, hogy a székesfőváros törvényhatóságának levéltárában ennek a körrendeletnek, vagy annak, hogy ez valaha a fővároshoz leérkezett volna, egyáltalában nyoma sincs. Meg kell állapitanom azt is, t. ház, hogy ez a körrendelet, a mely különben a valóságban soha életbe nem lépett — a mire még rátérek — és a mely hivatkozik az 1868 : XXXVIII. t-.czikk 141. S-ára, ezen szakasznak teljes télremagvarázásán alapul. Az 1868: XXXVIII. t.-ezikk "141. §-a t. i. kimondja, hogy a tanitó olyan mellékfoglalkozást, a mely helyben és a tanórákon kivül végezhető, a tanügyi felsőbbség engedélyével végezhet. Hogy mi a tanügyi felsőbbség, azt megmondja az 1876 : XXVIII. t.-czikk és megmondják a további t.-czikkek. Tanügyi felsőbbség alatt semmiesetre sem lehet pusztán a kultuszministert érteni, mert a közigazgatási bizottságokhoz intézett utasításban a közigazgatási bizottság van megjelölve elsősorban tanügyi felsőbbségnek, mely ilyen engedélyek kiadására jogosult, ha ugyan lapnak szerkesztését lehet mellékfoglalkozásnak minősíteni, a fővárosban pedig azt a hatáskört, a melyet vidéken a közigazgatási bizottságok teljesítenek, a székesfőváros tanácsa végzi el. Farkas Pál : Hol van ilyenkor a radikális Justh-párt ? Egy ember sincs jelen ! Vázsonyi Vilmos: Ez a rendelet soha érvénybe sem lépett, soha sem hajtották végre; ma sem kajták végra, mert hiszen e rendelet szerint politikai lapra egyáltalában nem adható engedély. Már pedig a t. képviselő urak ismerhetnek vidéken — azonban valószínűleg nem ellenzéki — lapszerkesztőket, a kik politikai lapot szerkesztenek, de én tudok egy politikai tanügyi lapot, a mely engedélylyel adatik ki, a mely kaucziót tett le és politizálhat, és ez a »Nemzeti Iskola*, a melynek Barta László kispesti tanitó a szerkesztője. ' Ez a lap ministeri engedélylyel politikai jelleggel jelenik meg, a minister urak tehát ezt a rendeletet magukra nézve sem ismerték el soha kötelezőnek, annál kevésbbé követelhetik tehát, hogy azt más ismerje el magára nézve kötelezőnek. A főváros tanítói pedig sohasem ismerték el ezt kötelezőnek magukra nézve, mert ez velük soha felsőbbségek által nem közöltetett. Erre nézve felhozhatok egy preczedenst. Körülbelül hét esztendővel ezelőtt ugyancsak a »Nemzeti Iskolának* akkori szerkesztőjét — a mikor más irányú volt — az akkori minister leiratban kihallgattatni kérte arra nézve, van-e neki engedélye, a melynek alapján lapot szerkeszt és ha nincs engedélye, szándékozik-e engedélyt kérni, mert különben el fog tiltatni a lapszerkesztéstől. Ez a szerkesztő megjelent a tanügyi osztályban; felvettek vele egy jegyzőkönyvet, a mely szerint az első kérdésre, hogy van-e engedélye, kijelentette, hogy nincs, a második kérdésre, hogy szándékozik-e engedélyt kérni, kijelentette, hogy nem szándékozik. Ez az akta felment a ministeriumhoz, de a mai napig még elintézve nincs. Ezek a preczedensek tehát egyáltalában nem szolgálnak annak bizonyítékául, mintha valaha ezt a rendeletet érvényben levőnek tekintették volna. Az igen t. kultuszminister ur abban a rendeletben, a melyet a fővároshoz intézett és a melynek a keleté egy nappal későbbi, mint a Tanítók Országos Szövetségéhez intézett leiraté, a melyben eltiltja a »Tanitó« szerkesztőjét, Werner Jenőt a további szerkesztéstől, egyúttal arra hivja fel a fővárosi tanácsot, azt mondván, hogy (olvassa) : »megdöbbenéssel tapasztalom, hogy épen a fővárosi tanítók azok, a kik ilyen felforgató irányú lapokat szerkesztenek*, hogy közölje a fővárosi tanács a minister úrral az összes szerkesztő polgári- és elemi iskolai tanitók neveit. En nem kételkedem abban, hogy a székesfőváros tanácsa a maga autonómiáját igyekezni fog megóvni, mert hiszen az teljesen lehetetlen helyzet volna, hogy a tanügyi felsőbbségnek, a tanácsnak, vagy a közigazgatási bizottságnak fején keresztül az összes magyar tanitók mellékfoglalkozásának engedélyezését czentrálisan a kultuszminister ur tartsa fenn magának. A tanügyi felsőbbség alatt elsősorban az elsőfokú hatóság értendő; ez az elsőfokú hatóság ad vagy nem ad engedélyt, ez ellen az érdekeltek felfolyamodhatnak, minden közigazgatási rezonnak fejetetejére állítása volna tehát a tanügyi felsőbbség alatt mindjárt a tanügyi legfelsőbbséget, a kultuszministeriumot érteni. (Vgy van! balfelöl.) Azonban, t. ház, mindennek — minthogy alapjában véve ez a rendelet inkább a komikumnak jellegével hat — nem volna jelentősége akkor, ha nem egy bizonyos, határozottan észlelhető szellemnek a kifolyása volna. A mikor azt olvassuk pl., hogy a sopronmegyei tanfelügyelő egy kedves kis levélkét küld széjjel a soproni tanítóegyesület tagjaihoz bizalmas jelszóval, még pedig e«akh egy bizonyos fe'ekezetnsk tagjaihoz, a melyben teljes aláírásával (olvassa) : »Sopron, 1911 június 2. dr. Pacséry Károly királyi tanfelügyelő« azt mondja, hogy (olvassa) : »Megjegyzem, hogy minden egyes katholikus vallású tanitóegyesületi tag nevére külön küldtem felhívást. Jelszavunk : Győzzön a tanítóegyesületben is a katholikus szempont, a melyet az egyesület vezetősége mindenféle cselfogással háttérbe szorít.« Tette ezt egy Simkó Endre nevezetű tanitóegyesületi elnök ellen, a ki először is egy komoly nyilatkozatban a legnagyobb felháborodással tiltakozik az ellen, hogy ő szabadkőmives, tiltakozik az ellen, hogy ő a népiskolák államosításának híve, a mit annál is inkább tehet, mert ő maga egy evangélikus tanítóképzőnek a tanítója. A tanfelügyelő ur tehát széjjel küld felekezeti szempontból bujtogató felhívásokat. És mi történik ezzel a tanfelügyelő úrral 1 Most szeretnék