Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-222

222. országos ülés 1911 augusztus 12-én, szombaton. 379 Az egyiknek tárgya az ingatlanokra vonatkozó törvényellenes késedelmes illetékkiszabás, a másiké a külföldi dohányáruknak szabályellenes visszatartására, illetőleg kezelésére vonatkozik. Első interpelláczióm megtételére alkalmat ad, t. képviselőház az a tény, hogy a pénzügyminíster ur a képviselőház elé terjesztett egy törvényjavaslatot az 1887 : XLV. t.-ezikk 3., 4. és 5. §-ainak módosításáról és kiegészitéséről. Ezen törvényjavaslat, a mint voltam bátor már az előbb jelezni, az ingatlanokra vonatkozó illetékek kérdésével van kapcsolatban és azt czélozza, hogy a legkisebb érték meghatározása körül bizonyos változások legyenek eszközölhetők. Annak a kérdésnek az elbírálásába, hogy a legkisebb érték meghatározása kérdésében ez a törvényjavaslat helyesen intézkedik-e és az ellenzék, illetőleg a képviselőház tagjai inteneziójának megfelelő rendelkezéseket foglal-e magában, most belebocsátkozni nem kívánok. Egy visszaélés késztet azonban interpelláczióm megtételére és ez az, hogy mig ennek a törvényjavaslatnak a kilenczedik szakasza expressis verbis kijelenti, hogy ezen törvény rendelkezései mindazon illetékek megállapitásánál megfelelően alkalmazandók, a melyek a törvény hatálya alatt kerülnek elsőfokú elbírálás alá, ezzel szemben mégis azt látjuk, t. képviselőház, hogy a pénzügyminíster ur a majdan elérendő nagyobb illetékbevételek reményében az összes pénzügyi hatóságokat rendeletileg megkereste, hogy a czél érdekében pl. a hagyatéki eljárásnál, az egész hagyatéki eljárás megállapittassék, hogy a hagyaték után, később, majd több illeték rovathassák ki. Okirattal is rendelkezem. A kisjenői adóhivatal, t. képviselőház, a kir. járásbírósághoz mint hagyatéki bírósághoz 43/1311. szám alatt átiratot intézett, a melyben hivatkozik arra, hogy (olvassa) : »A nagyméltóságú m. kir. pénziigyrűinistermm 146.411/1910. számú magas rendelete értelmében mindazon jogügyletek után, a melyek ingatlanokra vonatkoznak és a melyek illetékkiszabás czéljáből már a folyó évben lesznek bemutatva, a kirovás mindaddig függőben tartandó, mig a képviselőház elé terjesztett s az 1887. évi XLV. t.-czikk 3., 4. és 5. §-ainak módosításáról és kiegészitéséről szóló törvényjavaslat törvényerőre emeltetni fog. Megkeressük tehát, hogy a czim által a folyó évben az illeték kiszabása czéljából eí.en hivatalhoz áttett összes hagyatékok után járó illetékek közlésére egyelőre határozatlan időig, vagyis addig halasztást adni szíveskedjenek, mig a jelzett törvényjavaslat törvényerőre emelkedése után 30 nap el fog telni. Erre vonatkozó értesítését kérjük minél előbb közölni.« Azt hiszem, t. képviselőház, felesleges tovább magyaráznom, hogy ennek a czélja jogtalan haszonnak az elérése, (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) mert mielőtt egy törvény rnég életbelép . . . Egy hang (a szélsőbaloldalon) : Kérdés, hogy meg fogjuk-e még szavazni ? Ráth Endre: . . . különösen, hogyha a mai parlamenti helyzetre gondolunk, határozottan helytelen az ilyen intézkedés, A mai parlamenti viszonyok igen kevés kilátást nyújtanak a t. pénzügyminíster urnak arra, hogy ez a törvényjavaslat lehető rövid időn belül törvényerőre emelkedhessek. ( Közbeszólás a jobboldalon.) Ebben az esetben tehát — és ez a t. képviselőtársamat is érdekelheti — kérdem, hogy van-e szükség arra, hogy esetleg (Zaj. Elnök csenget) a mint Lengyel Zoltán t. képviselőtársam most közbeszólásával jelezte, olyan helyzetek elé állítsuk a hagyatékhoz jutandó embereket, hogy egymás közt való osztozkodásukat megakadályozza azon körülmény, hogy az illeték mérvét előre nem tudhatják azért, mert a t. pénzügyminíster ur nem tud egyéb jogosult adóforrásokat előteremteni, s valósággal útjába áll a kincstár honpolgárainknak és meg nem engedett, sőt egyenesen törvényellenes utón és módon akar bevételi többlethez hozzájutni. A kisjenői járásbíróság, mint hagyatéki, bíróság — kötelességem kijelenteni— hogy értesülésem szerint a törvényhez tartotta magát szigorúan és a 30 napon túl terjedő halasztásba bele nem ment. Ellenben a t. képviselőház elé voltam bátor hozni ezt a kérdést azért, mert az összes hagyatéki bíróságok kaptak ilyen megkereséseket és szükségesnek találom, hogy az igazságügyminister ur rendeleti utón közölje a hagyatéki bíróságokkal, hogy a pénzügyministerium ezen rendelete semmiféle komolyabb méltánylást nem igényel. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezzel kapcsolatban ujabb adattal megerősítve, hogy szomorú pénzügyi helyzetünk közepette minő utakon és módokon igyekszik a kincstár jogosulatlan haszonhoz jutni, bátor vagyok mindjárt másik interpelláczióm tárgyára is rámutatni. Külföldi dohány behozatala tudvalevőleg engedélyi illeték alá esik. Tudjuk, hogy a pénzügyminíster ur az engedélyilleték felemelését szándékolja, azért, hogy a felemelt áru magyar dohányáruk versenyképessége ne csökkentessék. De a mennyire helyes ez az intenczió, annyira nem helyes az, hogy azokat az embereket, a kik jóhiszeműleg a régi tételek alapján csinálva meg számításaikat, nagyobb rendeléseket eszközöltek, most a fővámhivatalnál zaklassák és azon alternatíva elé állítsák, hogy Vagy hajlandók a magasabb díjtételt előre megfizetni, vagy nem szolgáltatják ki az áruikat. Nekem tudomásomra jutott, hogy ha valakinek protekcziója, befolyása van, akkor a dohányárukat nekik kiszolgáltatják. De kérdezem, méltó-e egy államhoz, méltó-e egy kincstárhoz, hogy jövedelmi forrásait ilyen labilis alapokra helyezze ? Méltó-e ez egy olyan országhoz, a mely száz milliókra rugó óriási katonai terheket akar magára vállalni, (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) mert hiszen a túloldal állítása szerint ők a nemzet többségét képviselik s tudják, hogy ez a nemzet akarata. Vájjon tűrhető-e az, hogy ország-világ csúfjára kiderüljön az, hogy ezen nagy katonai parádéhoz milyen kerülő uta48*