Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-221

3G4 221. országos ülés 1911 augusztus ll-én, pénteken. a békeligával, a szoczialistákkal, de hogy az aktuális véderőtörvényhez ekkora feneket miért kell keríteni, azt nem tudom. Egyszerűen megmondhatta volna : Friss Vogel oder stirb ! (Derültség balfelől. Gróf Khuen-Héderváry Károly ministerelnök elhagyja helyét. Felkiáltások a baloldalon-: Ki kell menni! Derültség bálról.) Székely Ferencz igazságügyminister: Kihívták ! Molnár Viktor: Ez megindító viczcz volt, az bizonyos. Förster Aurél : Az egész ellenzék teljesen méltányolja Hazai minister ur nehéz helyzetét. Ez nem uj dolog, s én körülbelül ismerem az ő nehéz helyzetét, de méltányoljuk, mert látjuk rajta, hogy ő tényleg ugy áll itt, mint Luther a wormsi országgyűlésen, hogy : Isten látja lelkemet, nem tehetek mást! (Derültség balfelől: Halljuk ! Halljuk !) T. képviselőház ! Venio nunc ad fortissimum virum — gróf Tisza István képviselő ur beszédjéhez. Gróf Tisza István maga is érzi ennek a törvénynek a súlyát, és ez egész beszédén, annak egész szellemén őszinteséggel keresztülvonul. Hogy megindokolja annak szükségét és a belőle eredő költségeket, kissé nagyon hátra nyúl, vissza a történelembe, mert egészen 1526-nál kezdi. Itt azután egy olyan állítást koczkáztat meg, melyet Magyarországon, hol történelmet tanítanak, egyetlen iskolában sem tanítottak, még az oláh iskolában sem. Ö t. i. azt mondja, hogy 1526 után a nemzeti szerencsétlenség következtében a nemzet látván azt, hogy önmagában nehéz megállnia, önként csatlakozott a német, az osztrák házhoz. A ki a történelmet tudja, az tudja, hogy ott megvettek egy egész csomó embert, (Igaz ! Ugy van ! a baloldalán.) az u. n. a kalandorokat, a sárkányrendet, a Báthoryakat. (Zaj.) Az országnak kilencztizedrésze nem volt azon az állásponton, melyen a Báthoryak voltak. 1526-tól a mai napig a küzdelem mindig ebből a forrásból indult és abban leli magyarázatát és erejét. (Ugy van ! ügy van ! a baloldalon.) Hock János: Podmaniczky nyitrai püspök 40,000 aranyat kapott! Kállay Tamás : Ezt irigyli ? (Derültség jóbbfelől. Zaj.) Förster Aurél : Ez az a metódus, melylyel az osztrák ház akkor Magyarország megszerzésére anyagi eszközöket vett igénybe, s a mely nem 1526-tól datálódik, de még korábbi időből; hiszen tudjuk, hogy már Szent István király uralkodása óta áskálódott és mesterkedett az a Lajtántúli hatalom a trón megszerzésére minden réven, áskálódások, intrikák révén. Nem a nemzet önkéntes csatlakozásáról van tehát itt szó ; hiszen ismerjük már ezt a metódust az Árpád-ház idejéből is. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbal-oldalon.) És ez a metódus, a melyet ez a császári ház a Báthoryakkal folytatott, ez a metódus mindig ugyanaz. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbdolddon.) A képviselőháznak egyik illusztris tagja, a kormánypártnak legkiválóbb belletristáj a egyik történelmi regényében igen szépen megírta, hogy a dinasztiának Magyarországgal szemben követett politikája — eltekintve a divide et impera elvétől, mikor az egyik fajt kijátszotta a másik ellen — mindig az volt: megadni egyeseknek mindent, a mit hiúságban, rangban, donáczióban megadni lehet, de a nemzetnek nem adni soha semmit. (Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez az, t. ministerelnök ur, a mit egy osztrák főherczeg mondott, de más szavakkal, hogy »Ungarn kann man nur mit Korruption regieren«. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Farkas Zoltán: A koaliczió alatt a Lipótrendek ! (Mozgás a baloldalon.) Förster Aurél: Gróf Tisza István t. képviselőtársam nehezményezi — és itt a Justh-pártra czéloz, sőt egyenesen meg is mondja, — hogy a király személyét bevonják a vitatkozásba. Azt hiszem, senki sem szívesen teszi, csak szükség esetén nyúl ehhez. De bocsánatot kérek, az embert elfogja néha a keserűség, ha látja, hogy onnan, a honnan a legtöbb segítséget kellene a nemzetnek várnia és istápolást, onnan gördítik eléje mindig a legnagyobb akadályokat. (Ugy van ! balfelől.) Hogy ehhez jó képet vágjon az egész nemzet, azt követelni nem lehet. Nem lehet pedig akkor, a mikor Európának minden potentátja, összes koronásfői, a kik megértik az idők változását, odasimulnak a nemzet aspiráczióihoz, sőt nemcsak odasimulnak, hanem élére is állnak azoknak. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbáloldalon.) Hiszen a német uralkodó valóságos kereskedelmi ügynöke a német nemzetnek, a ki leutazik egy vasutért, dolgozik, tárgyal; csak a mieink azok, a kik a nemzeti politika helyett mindig a Politik Meines Hauses álláspontján állnak. (Igaz ! Ugy van ! a bál- és a szélsőbaloldalon. Zaj jobbról.) Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: Nono ! Csak lassabban ! Förster Aurél: Pedig hát a nemzeti politika nem is részeg illúziókból áll, a mint azt gróf Tisza István t. képviselő ur azoknak deklarálja. Eszembe jut, hogy a ministerelnök ur elkövetett egy vezérczikket f Élénk derültség a baloldalon.) a Magyar Nemzetben, a melyben azt irja, hogy a függetlenségi pártnak az a kötelessége és szerepe, hogy ápolja a nemzeti érzést és a nemzeti aspirácziókat, őket azonban hagyja dolgozni. (Derültség a baloldalon.) Azt azonban, hogy mely aspirácziókat ápoljuk, nem mondta meg a ministerelnök ur, de mig az egyik vezetőférfia a kormánypártnak részeg illúzióknak nevezi őket, addig a ministerelnök ur azoknak ápolására buzdit, egyúttal azonban ő maga eltakarja ezeket az illúziókat. (Derültség balfelől.) Gróf Tisza István t. képviselő ur beszédében a magyar szolgálati és századnyelvet annyira deklasszifikálja, hogy azt mondja, hogy ez tulajdonképen csak két katonai jelentés kezdetéből áll: »Melde gehorsam«, »Bitte gehorsam.« De engedjen meg nekem gróf Tisza István és a tisztelt turnus, (Elénk derültség.) hát ha ez csakugyan olyan csekélység, érdemes ezért a dinasztiának, a kor-