Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-221

221. országos ülés 1911 augusztus 11-én, pénteken. 363 eszmékkel vádolják. Én nem mondom, hogy ez a nagyhatalmi állás is egy ilyen kedvencz eszme, (Derültség balfelől.) hanem inkább azt mondhatnám, hogy egy nagyon relativ fogalom. Hiszen Ausztriára nézve Goroeakoff herczeg azt mondotta, hogy : »österreich ist ein geographischer Begriff«, Ausztria egy geográfiai fogalom. AusztriaMagyarországot valami nagy hatalomnak nem igen tartották a diplomáczia körében sem. Megmondotta azonban Hazai minister ur, hogy nem egyedül a szurony az, a mi egy nagyhatalmi állás kvalifikáczióját garantirozza, hanem más tényezők azok, a melyek a nemzet erejét mutatják, nevezetesen a kulturális, a vagyoni és a közgazdasági képességek és erők, (Igaz! JJgy van! a szélsőbaloldalon.) a melyek ha harmóniában fejlesztetnének magával a hadsereggel, akkor igenis lehetne mondani, hogy a hadsereg e tényezőkkel együtt bizonyos alapfeltételét képezné a nagyhatalmi állásnak. S akkor meg is adnánk azt, a mi szükséges. De van-e valaki Magyarországon, a ki meri állítani, hogy nem a hadsereg az, a mit egyedül dédelgetnek ? (Igaz ! ügy van ! a hal- és a szélsőbaloldahn.) Gr. Tisza István a maga ismert, szokásos őszinteségével bevallja, hogy igenis, sajnos, nincs erőnk hozzá, hogy ezt megakadályozzuk, ennek meg kell lenni. (Felkiáltások báliétól : Muszáj!) Rosenberg Gyula: Ezt sohasem mondta ! Förster Aurél: Végül a harmadik érv, a melyet a t. munkapárt felhoz, az, hogy más se tud jobbat hozni. Két volt minister nyilatkozhatna, ha nekik az engedély megadatott volna rá. (Zaj.) Sőt gróf Andrássy Gyula egészen őszintén kijelentette, hogy azon bizonyos minimum-posztulátumok rendjén ö felségénél sohasem talált visszautasításra. Igaz, ezek még csak olyan gyanított részek, azonban mindenesetre sokkal több, mint a kilenezesbizottságnak keresztül nem vitt pontjai. (Tetszés a bal- és a szélsőbaloldalon. Mozgás jobbfelöl.) És végre, t. ház a negyedik ok, a melynek alapján követelik ezeknek a törvényjavaslatoknak keresztülvitelét és megszavazását, az, hogy végre ezek a javaslatok és ez a kérdés eltűnjék mint ütköző pont a magyar közélet teréről, s a tisztelt munkapárt vagy az, a ki épen kormányon ksz, a belügyi programm, a belügyi reiormok területére léphessen át. De ebben a tekintetben, ha felteszszük is azt, hogy meg volna az a nizus, hogy ezt a törvényjavaslatot bizonyos kautélák mellett — pláne most, hogy a ministerelnök ur azt mondja, hogy lehet azon változtatni, a mi után epedve vágyunk valamennyien — tegyük fel, elfogadjuk, akkor tájékozatlanul állunk a belügyi reformok tekintetében. Láttuk ugy keresztülcsillanni az adminisztráczió javításának eszméjét, a mely téren tudjuk, hogy az a nizus Ausztria és a dinasztia részéről, hogy folyton követelik és keresztülviszik, hogy minden intézmény ugyanolyan uniformisra szerveztessék, mint a hogy Ausztriában van. (ügy van! Ugy van/ balról.) Körülbelül ugyanezen módon akarnák reformálni a megyei adminisztrácziót is. (Ugy van ! Ugy van ! balról.) A belügyi programúiból, sőt magából a trónbeszédből is egyet mint pozitívumot olvastunk, a mi nagyon szép, t. i. az államnak demokratikus fejlesztését. De ennek a nyomán annyi báró és udvari tanácsos keletkezett, hogy ugy látszik, mintha az udvari tanácsosok valóságos szakszervezetet akarnának csinálni, (Elénk derültség és tetszés balfelől.) mig a báró urak nem tudom, mit fognak csinálni, de mindenesetre konkurrencziát csinálnak a régi arisztokratáknak. (Élénk derültség.) Hock János: Demokratikus kormányzat! (Helyeslés balfelől. Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk I balról.) Ábrahám Dezső: Ez a demokratizálás, hogy lejáratják a czimeket! Förster Aurél." De sem erről, sem a katonai kérdésről a munkapárti felszólalásokból tiszta képet épen nem nyertünk. Engedtessék meg most nekem is, hogy parlamenti szokás szerint az előttem elhangzott beszédekkel ebben a részben, a mennyiben mégis valamelyes tiszta képet alkothatunk magunknak az azokban megnyilvánult felfogásokról — én is foglalkozhassam. (Halljuk! Halljuk! balról.) Igen t. barátom az előadó ur nagyon kedvesen ékes dithirambust zengett itt a katonai életről. Neki igaza van ; a katonai szolgálat művészet, az már nem mesterség, mert ahhoz tudomány kell, és tényleg egyike a legszebb foglalkozásoknak, de vagyonos embernek, passzionátus embernek való. Hanem azt kérdem az én t. barátomtól: ha őt annyira lelkesítette a hadseregben való szolgálat, akkor miért hagyta ott ? (Derültség balfelől.) Kun Béla : Miért vált el sziveszerelmétől ? Förster Aurél : Én nem tudom, nem ártok-e neki vele ; de ha t. barátom olyan nagyon kellemesen szolgált — én azt hiszem, a szolgálatnak csak a szép részét tartotta meg emlékezetében, mert a magyar embernek megvan az a vonása, hogy csak a jót tartja meg emlékezetében, a rosszat elfelejti. T. barátomnak, mint kapitánynak, az a szerencsétlen szolgálati utasítás jött, hogy neki a zalaegerszegi darabont főispánt kellett installálnia, és ezt annyira megunta, hogy rögtön leköszönt. (Élénk derültség. Éljenzés és taps a baloldalon.) A honvédelmi minister ur, a ki nemcsak személyében és tudásában, de kétségtelen, hogy a hogy ezeket a kérdéseket is pertraktálja — mindebben talán egy kis veszedelem is van az ellenzékre — egyike a legkedvesebb embereknek, itt három beszédet tartott. Én figyelemmel kisértem kettőt, de a harmadiknál már ki kellett mennem. (Derültség.) Mert hogy egy honvédelmi minister három beszédben a lehető legnagyobb igazságokat mondja szoeziálpolitikai, etikai és neveléstani kérdésekben. de abszolúte óvakodik közeledni a véderőtörvény reformjához és aüg beszél arról . . . (Ellenmondás jobbfelől.) Bocsánatot kérek, itt van a beszéd előttem, csak épen a végén beszél róla. Ö polemizál 46*