Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-219

219. országos ülés 1911 Barta Ödön : Erről ne beszéljünk ! (Zaj.) Kovács János: Itt választásról nem volt szó. A főszolgabíró, általában pedig a közigazgatási tisztviselők választásánál tudjuk, hogy családi összeköttetések, azonkívül helybeli összeköttetések és ilyenek jönnek számításba (Zaj és felkiáltások jobbfelöl: Ez a baj. !) a helyett, hogy tanulmányait képesítését vennék tekintetbe, mert talán egy elszegényedett uri család sarját teszik meg főszolgabírónak, hogy az is megélhessen szegény. (Mozgás jobbfelől.) De ha már beteszszük, kívánjuk és követeljük meg, hogy legalább annyit tanuljon meg, mint a mennyit egy csendőrőrsvezetőnek meg kell tanulnia. (Helyeslés jobbfelől.) Az a helybeli csendőrőrsvezető, a mikor letartóztatták Székelyt, figyelmeztette is a főszolgabírót, hogy teljesen törvénytelenül jár el. Ezért nem is akarta a letartóztatási parancsot végrehajtani. A csendőrőrsvezető tehát, jobban tudja a törvényt, mint maga a főszolgabíró ur. (Zaj.) Ezenkívül az ottani főszolgabíró urnak hivatali ténykedéseire vonatkozólag még egy esetet vagyok kénytelen felhozni. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Miután ez itt is és a sajtóban is külön tárgyaltatott, azért külön foglalkozom én is vele. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. Folytonos ^•) Elnök (csenget): Csendet kérek t. képviselő urak. Kovács János: Itt van pl. az »Alkotmány« czimű lap 175. száma, a melyben egy czikk jelent meg — különben ezt az összes budapesti lapok is hozták — mely azt mondja : »Mit szabad egy főszolgabírónak 1 A mármarosi rejtelmekbőh stb. és még más ilyen alczimekkel. Nem akarom e czikket felolvasni, mert hosszú, és az idő előrehaladt. (Halljuk! Halljuk!) De miután erről is hiteles adatok és okmányok vannak kezeim közt, kénytelen vagyok megemlékezni erről is, hogy milyen csendélet van ökörmezőn. (Halljuk! balfelől.) Az ottani főszolgabíró, Zombory Emil, kinek a felesége az ökörmezői állami elemi iskolánál tanítónő, ugyancsak annak az iskolának egyszersmind gondnoksági elnöke, holott a törvény kifejezetten kizárja, hogy valaki olyan iskola gondnokságának legyen elnöke vagy tagja, melyben felesége mint tényleges tanitónő működik. Ezt tudja és tudnia kellene a főszolgabírónak, és mégis gondnoksági elnök, daczára annak, hogy felesége tanitónő az elemi iskola első vagy második osztályában. Egy ottani ügyvéd, Illés Samu azzal a kéréssel fordult az állami iskola igazgatójához, Schmidl Hermannhoz, hogy leányának, Illés Ferikének adjon ki egy bizonyítványt arról, hogy ő, ki a máramarosszigeti tanitóképezdében akart vizsgázni, a hittani oktatásban ökörmezőn részesült és ott kitűnően levizsgázott. Schmidl Hermann megtagadta e bizonyítvány kiadását egyszerűen azon oknál fogva, miután zsidó hitoktató az ökörmezői állami iskolánál e^általában nincs és nem is volt, tehát nem alíthatta ki e bizonyítványt, annál kevésbbé, augusztus 9-én, szerdán. 343 j mert Illés Ferike nem is részesülhetett hitoktatásban. Erre vonatkozólag itt van magának az iskolaigazgatónak felterjesztése, melylyel a tanfelügyelőség leiratával szemben élt. Felolvasom (olvassa) : »3593—1909. Tekintetes Schmidl Hermann állami igazgató-tanító urnak ökörmező. Felhívjuk, hogy tegyen jelentést, hogy kicsoda az állami elemi iskolában a hit- és erkölcstani oktatással megbízott izraelita hitoktató, kifogástalan magyar állampolgár-e az illető, az állam nyelvét szóban vagy írásban bírja-e, van-e hazai rabbiképesitése, vagy legalább hazai népiskolai tanítói képesítése, mely utóbbi esetben az anyaközség rabbija által a hittanitásra való képesség is igazolandó. 1909 június 26. Dr. Wekerle s. k., tanfelügy elő.« Erre az igazgató a következő feleletet adta (olvassa) : »Ezen felhívás másolatát oly megjegyzéssel adom ki, hogy ökörmezőn izraelita hitoktató nincs és nem is volt. 1909 Julius hó 12-én. Schmidl Hermann, állami elemi iskolai igazgató.* Ennek daczára kiadatott egy bizonyítvány, mely szerint (olvassa) : »Tanusitom, hogy dr. Illés Samu ügyvéd leányát, Illés Ferikét, tanitónőképezdei I. osztályú magántanulót az izraelita vallástanból megvizsgálván, minden kérdésemre kitűnő feleletet adott, ökörmező, 1911 Julius 1. Teitelbaum, az ökörmezői járási izraelita hitközség főrabbija. . .« Ha az a főrabbi tényleg ott is van, de nincs hitoktatásra feljogosítva, ha tényleg ő irta volna is e bizonyítványt, ez a bizonyítvány akkor sem érvényes. Zombory Emil főszolgabíró ur ezt láttamozásával látta el, ilykép: »Láttam ökörmező, 1911. Julius 9. Zombory Emil ökörmezői főszolgabíró mint az ökörmezői állami elemi iskola gondnoka«. Ez a hivatalos példány, , :

i~i van a főszolgabíró pecsétje. Az az illető főr^üDi, miután a zsidó felekezetnek egy olyan u. n. szeíárfelekezetéhez tartozik, kik hajadonnal egyáltalában szóba sem állhatnak, azon kivül sem magyarul írni és olvasni nem tud, a magyar állam nyelvét egyáltalában nem birja, meg sem vizsgálhatta, azonkívül maga kijelentette, hogy e bizonyítványt soha alá nem irta, hanem hogy ezt a bizonyítványt aláirta a rabbinak a fia. E szerint kiállíttatott egy hamis bizonyítvány és ezáltal megtévesztetett a máramarosszigeti tanítónőképző intézet egy oly bizonyitványnyal, a melyet a főszolgabíró láttamozott. Nyilvánvaló okirathamisitással állunk tehát szemben. Nem akarom tovább ezt a témát folytatni, (Halljuk ! Halljuk !) mert azt hiszem, hogy az előadott komplexusból mindenki láthatja, milyen viszonyok és állapotok lehetnek ökörmezőn, csak arra kérem most a t. belügyminister urat,— miután az igazságügyminister úrhoz már voltam bátor ezt a kérést intézni — hogy akkor, a mikor itt egy állampolgárnak üldöztetése nyilvánvaló, mikor őt ökörmezőről mindenáron ki akarják túrni és mikor nyilvánvaló, hogy az ottani közigazgatási hatóságok, azonkívül a járási orvos stb. ellene összefogván, hajszát indítottak és e hajsza közben a legnagyobb