Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-219

340 219. országos ülés 1911 augusztus 9-én, szerdán. ről nekünk választ nem adott és igy részben az ő beszédében felhozottakat fogom röviden rekapitulálni, részben a kezem között lévő és kizárólag minden tekintetben hiteles adatok alapján (Folytonos zaj a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) fogom a tényeket előadni, a melyeket az ottani helyzet megvilágítására felhozni szükségesnek tartok. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Vissza kell térnem itt arra az időre, midőn Ökörmezőn a gyógyszertár tulajdonosa Medveczky gyógyszerész volt. Akkor még ökörmezőn teljes nyugalom volt; soha a hatóságoknak visszaéléseivel nem találkoztunk és ezek a mindenféle hatósági visszaélések és üldöztetések csak akkor jutottak felszínre, a mikor az ottani gyógyszertárt Medveczky halála után egy Székely nevű provizor vette át. És itt csaknem önkéntelenül is felmerül az a kérdés, hogy nem az ő szereplése okozza-e az ottani közigazgatási és más egyéb hatóságokkal való állandó torzsalkodást. Ha azonban lelkiismeretesen végigtanulmányozzuk az egész ügyet, akkor egészen nyilvánvalóvá lesz előttünk, hogy itt tulajdonképen arról van szó, hogy az ottani helybeli — hogy ugy fejezzem ki magamat — klikk, mindenáron meg akarja vagy meg akarta szerezni az ottani gyógyszertár tulajdonjogát és azért volt szükséges, hogy azt a provizort, a kit az özvegy a gyógyszertárba beállított és a ki időközben annak az özvegy gyógyszerésznének a jegyese lett, abból a járásból kiüldözzék és ezáltal okvetetlenkedéseit és állítólagos, a hatóságok után való állandó kutatásait és fürkészéseit lehetetlenné tegyék. A mikor meghalt a gyógyszerész, mondom, akkor állt be egy Székely Miksa nevű ur gyógy szerész-provizornak és azóta kezdődött az a hajsza, a mely részben Székely ellen, részben maga a gyógyszertár ellen irányult. Erre vonatkozólag csak egy pár esetet fogok felhozni. Történt egy bizonyos esetben, hogy az ottani nagy körzetben — mert tudvalevőleg az ottani járásnak 26 községe van, körülbelü 138.000 lakossal — csak egy járásorvos volt alkalmazva, a ki kénytelen volt járásának más községeiben is kiszállani és ugyanakkor szóbeli utasítást adott annak a gyógyszerésznek, hogy ezen és ezen beteg részére, az előtte való napon rendelt gyógyszert, amennyiben másnap bejönnek érte, ismételje meg és szolgáltassa ki, minthogy arra szükség van. A beteg részéről tényleg jelentkeztek, a gyógyszer meg is ismételtetett és ekkor a járásorvos ellen tettek feljelentést, a mely oda konkludált, hogy orvosi rendelés nélkül szolgáltatta ki a gvógvszeC ©v Öv reket és ezt Székely ellen is felhasználták, hogy ő felhasználta ezt az alkalmat arra, hogy egy orvosszert, a melyet, gondolom, a gyógyszerészeti terminológiában, egykeresztes méregnek szoktak nevezni, kiszolgáltatott a nélkül, hogy arra vonatkozólag reczeptje vagy orvosi rendelete lett volna. A vizsgálat megindittatott, az orvosszert felküldtek az országos vegykisérleti állomáshoz, a mely állomásnak a vezetője, Felletár, azután kiadott egy bizonyítványt, a mely szerint az a szer egyáltalában nem mérges, hanem az egyszerűen egy karamellel barnára festett keserű sóoldat, a melyet kiszolgáltathatott, a nélkül, hogy kihágást követett volna el. A mikor az üldöz-' aek ez a módja nem sikerült, akkor azt mondották, hogy közegészségügyi kihágást követett el a gyógyszerész, mert a kiadott gyógyszerrel használati utasítást is adott, hogy miképen használja azt az illető beteg. Természetesen ezen alaptalan vádjuk is visszafelé sült el, mert a bíróságnak 100/1911. sz. a. kelt Ítélete eldöntötte,

: hogy a gyógyszerészmestereknek, illetőleg a gyógyszerésztudori oklevéllel ellátott gyógyszerészeknek joguk van kiszolgáltatni egyes gyógyszereket és azokhoz használati utasítást is adni, annál is inkább, mert az egyes gyógyszereket már készen kapják, a melyekhez a használati utasítás mellékelve van, hogy miképen kell ezekkel a gyógyszerekkel élni. Ez volt az egyik eset, a melyet Székely ellen felhasználni próbáltak, ő azonban ebből az ügyből teljesen tisztázva került ki. At kell most térnem egy másik esetre is, a mely 1909 tavaszán vette kezdetét, a mikor uj járásorvos neveztetett ki a községbe, dr. Marton Jenő személyében, a ki tervszerűen — és megállapítható, hogy ez tervszerűen történt, — folytatta azt a tevékenységet, hogy a gyógyszertárat és a gyógyszerész ottani exisztencziáját teljesen lehetetlenné tegye. Hogy ez igy van, ezt bebizonyíthatom azzal, hogy holott régebben. 1906-ban, 1907-ben és még 1908-ban is az országos betegápolási alap terhére kiutalt gyógyszerek számlája évenként körülbelül 3—4 ezer K-t tett ki, most az uj járásorvos rezsimé alatt ez annyira alászállott, hogy 1910. második negyedében a kiszolgáltatott gyógyszerek értéke összesen 90 K 49 fillér volt, mindössze 50 orvosi reczeptre, az 1910. év harmadik negyedében 79 K, az 1910. év negyedik negyedében pedig 111 K 30 fillér, tehát 2—3000 K helyett mindössze 220—230 korona, az idén pedig, az 1911. év első negyedében 66 K és második negyedében 18 K. Pedig azt hiszem, hogy sem azon vidék lakosainak vagyonosodása nem növekedett, sem pedig azoknak a száma, a kik nem szorulnak arra, hogy az országos betegápolási alap terhére kapjanak gyógyszert, ilyen rohamos módon nem apad, mert köztudomásúak azok a nyomorúságos viszonyok, a melyekben azon vidék lakosai élnek. Hiszen vannak itt köztünk arról a vidékről való képviselők, a kik az ottani viszonyokat ismerik. Tehát világosan megállapítható, hogy ott, a honnan azelőtt 3—4 ezer korona értékű gyógyszert rendeltek az országos betegápolási alap terhére, most össze-vissza 200—230 koronát tesz ki ez az összeg évenként. Azonkívül bebizonyítható az is, hogy milyen tervszerű eljárást követnek ez ellen a gyógyszertár ejlen. Megjegyzendő, hogy az ökörmezői gyógy-