Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.
Ülésnapok - 1910-219
219. országos ülés 1911 augusztus 9-én, szerdán. 339 esete annak, hogy a telekkönyvi átírások a hírhedt zálogbaadási ügyleteket takarják, a mikor a zálogba adott birtokok tulajdonjoga azoknak a jajára -van bejegyezve, a kik az illető ingatlant csak zálogba vették. Ilyen eset számtalan van és még csak egyet olvasok fel. (Halljuk ! Halljuk !) Igen szép eset ez a Majdánka községi eset, a mely élénk fényt vet arra a módra, melylyel a betétszerkesztő-bizottság a betétszerkesztési munkálatokat ott végezte. Majdánka községben Bik Ábrahám tarfalvi lakos előadja, hogy (olvassa): »Egy ingatlanom van, a melyet 20 éve tényleges birtokomban tartok és a melyet apósomtól kaptam. Ez az ingatlan a telekkönyvben Blesztán Iván, Mária, Jevka tarfalvi lakosok nevére volt tévesen bekebelezve. A midőn a betétszerkesztési eljárás folyamatban volt és én megjelentem a betétszerkesztési bizottság előtt és kértem az ingatlan tulajdonjogának a tényleges birtoklás alapján leendő bejegyezhetése czéljából azt, hogy idézze meg a telekkönyvi tulajdonosokat, a bizottság erre hajlandó nem volt és Bernhardt Károly betétszerkesztő kijelentette, hogy ő nem köteles a telekkönyvi tulajdonosokat megidézni, hanem lépjek fel ellenük perrel, a mire én azt válaszoltam, hogy minek pereljek, hiszen a telekkönyvi tulajdonosok az ingatlant sohasem használták : Bernhardt Károly betétszerkesztő »Mars ki<< szavakkal a teremből kiutasitott«. Ugyancsak Majdánka községből egy másik eset. (Olvassa): »Jakubovies Zelman toronyai lakos előterjeszti: Néhai atyám tulajdonát képezte Majdánka községben (Leveles-telep) egy ingatlan, melyen fürészmalom állott. Ezen ingatlant ugy atyám, mint halála után én tartottam tényleges birtokomban. A betétszerkesztés során azon kérelmet terjesztettem elő, hogy a megnevezett ingatlan javamra jegyeztessék be tulajdonjogilag. Bernhard Károly betétszerkesztő biró kérelmemmel elutasitott, mert, mint monda, a kérdéses ingatlant a viz elvitte. Midőn ugy én, mint Freilich Ábrahám bizalmi férfi kijelentettük, hogy az ingatlan jelenleg is megvan, azt a viz el nem vitte s kértem, hogy a helyszínére kiszállva, győződjék meg a bizottság állításaim valódiságáról, Bernhard Károly biró reám kiabálva azon helyiségből, a hol a tárgyalás folyt, kitiltott s az én tulajdonomat képező ingatlan tulajdoni jogát Pobihacs Péter majdánkalevelestelepi lakosra jegyezte be«. Láthatjuk tehát ezekből az általam előadottakból is, — de még számtalan ezekhez hasonló esetet tudnék felolvasni azokból az iratokból, a melyek kezeim között vannak — hogy miként lett ott lefolytatva a vizsgálat és láthatjuk azt is, hogy ma már nem ugy áll a dolog, a mint azt az igen t. igazságügyministerur Lengyel Zoltánt, képviselőtársam interpellácziójára válaszolva mondotta, hogy csak egyetlen egy esetben történt ilyen tévedés, nem is hamisítás, hanem igenis a vizsgálat folyamán megállapított konkrét tények alapján ma már bebizonyosodott, hogy 863 esetben történtek ilyen hamisítások, a mikor is részben a. régi telekkönyvi tulajdonosok, részben pedig a tényleges birtokosok is károsodást szenvedtek. Láthatjuk tehát, hogy itt nem egyes emberekről van szó, a mint az igazságügyminister ur válaszában mondotta, hanem egy egész bűnszövetkezetről, (Ugy van! Ugy van! baljelöl.) és én hiszem és remélem, hogy az igen t. igazságügyminister ur továbbra is eddig tanúsított jóindulatával és pártatlan igazságosságával fog eljárni, és ma, a mikor az ott megtörtént, bűnök megtorlásáról van szó, igenis szigorúan rá fog térni arra az útra, mikor is ennek a bűnszövetkezeteknek tagjait ki fogja puhatolni, (Elénk helyeslés balfelől.) és menten minden politikai befolyástól, (Zajos helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) szigorúan csak az igazságosság érdekében meg fogja büntetni azokat, a kik eljártak. (Helyeslés balfelől.) Épen azért, miután erről meg vagyok győződve, interpellácziómnak erre vonatkozó részét be is fejezem. De mielőtt ezt befejezném, még felteszem a kérdéseket az igazságügyminister úrhoz, nehogy interpelláczióm további részére zavarólag hassanak a most felolvasandó kérdések, a melyek következőleg hangzanak (olvassa) : »Mit szándékozik az igazságügyminister ur tenni az ökörmezei telekkönyvi hamisítások ügyében ? Hajlandó-e az igazságügyminister ur a lefolytatott vizsgálat adatai alapján a fegyelmi és büntető eljárást azok ellen megindítani, a kik az ökörmezei járásban végzett betétszerkesztési munkálatoknál ezen visszaéléseket elkövették, és hajlandó-e az igazságügyminister ur annak idején itt a házban nyilatkozni, hogy kiket terhel a felelősség ezen hamisítások elkövetéséért és milyen büntetésben részesültek az illetők ?« (Helyeslés balfelől.) Mielőtt interpelláczióm e részét befejezném, még egy kéréssel vagyok bátor az igazságügyminister úrhoz fordulni, t. i. hogy tekintettel az ökörmezői járásban uralkodó különleges viszonyokra, ha talán ezeknek az adatoknak valódiságát még egyszer felülvizsgáltatm óhajtaná, legyen szíves az ottani járásbirót ismét kiküldeni a vizsgálóbiztos mellé, hogy így mód nyujtassék minden egyes sérelmesnek, hogy az előtt a vizsgálóbiztos előtt megjelenhessék és ott panaszát előadhassa. (Helyeslés balfelől.) Most már áttérek interpelláczióm másik részére, a mely a belügyminister úrra tartozik, és a mely részében interpellácziómnak az ottani közigazgatósági hatóságoknak visszaélésével és önkénykedésével fogok foglalkozni. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Interpelláczióm e részére vonatkozólag is hivatkozhatom már Lengyel Zoltán képviselőtársamnak interpellácziójára, melyet még múlt évi deczember hó 17-én terjesztett elő, de hát régi szokás szerint erre az interpelláczióra még mai napig is nélkülözzük a belügyminister ur válaszát. Ezen interpelláczió hatása alatt a vizsgálatot ő el sem. rendelte vagy ha elrendelte, annak eredményé43*
