Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-217

227. országos ülés 1911 nok minden kommentártól, sőt a konzekvencziá'k I levonásától is, pusztán a tényeket terjesztem elő, ; azt hiszem, elég ékesen beszélnek azok is és elég ; világosan mutatnak rá azokra a lehetetlen álla- i pótokra, a melyek nálunk egyes állami üzemekben ' előfordulhatnak, különösen a magyar királyi állam-! vasutak vonalain. .*,"• , Nagybecskerek vasútállomástól este 7 óra | 24 perczkor indul egy vonat, a melynek végére ; egy Pulman-kocsit csatolnak, mint közvetlen. budapesti kocsit. Annak két elsőosztályu fülkéje j van, hat-hat személyre szóló, ugy hogy nem u. n. ' félfülke. A tegnap esti vonatnál megjelentem én j is, és midőn be akartam szállni, ott hölgyek voltak | egy kis szópósgyerekkel, a kikkel együtt érkeztem ' az ajtóhoz, ' Én udvariasságból helyet engedtem és az | illetők bementek a kocsi közepe felé eső fülkébe. ; Én udvariasságból, mivel hölgyek voltak és egy j kis szopós gyermek, én pedig szivaros ember va- | gyök, a másik, teljesen üres fülkében ültem le. : Azon semmiféle jelzés nem volt, sem az, hogy szol- ; gálati szakasz, sem az, hogy bérelt szakasz. (Fölkiáltások a jobboldalon: Nyitva volt.?) Először is kegyeskedjenek megengedni — én nem kívántam volna magam megzavartatni a tények előterjesztésében, de akkor most már rögtön viszontkérdéssel válaszolhatok: hogy a bérelt szakaszon kivüli szakaszokat szabad-e az államvasutaknak lezáratni % (Félkiáltások jobbfelől: Szabad!) Bocsánatot kérek, méltóztassanak megengedni ne- • kem, én készakarva nem adok választ a kérdésre, * mert semmivel nem lenne enyhítve az, ha lé volt zárva, vagy nem lett volna lezárva. (Zaj. Elnök \ csenget.) Méltóztassék talán bevárni a tényeket. j (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Polónyi Dezső : En tehát beültem egy teljesen üres I. osztályú, hat személyre szóló fülkébe. Ekkor a vasúti kalauz hozzám jött és azt mondta : ; Tessék távozni innen, mert ezt a fülkét le kell ' foglalni Tallián Béla kegyelmes ur részére. Erre j én azt kérdeztem, hogy bérelt szakasz-e ez és ha ; igen, miért nem teszik ki akkor az ezt jelző hivatalos czédulát ? A kalauz erre azt mondta , hogy , nem bérelt szakasz, azonban nekem rendeletem van arra, tessék innen távozni. Érre én azt feleltem : semmi vitatkozásom nincs magával, nem vagyok hajlandó kimenni, forduljon az állomásfőnökhöz. , Megjelent azután rövid vártatva egy vasúti tisztviselő, rozetta vagy csillag nem volt rajta és a legenergikúsabb hangon felszólított engem, hogy azonnal távozzam a szakaszból. Nem akarok hosszadalmas lenni, t. ház. Én azt mondtam, hogy hacsak erőszakot nem akar alkalmazni, én erőszak nélkül innen nem távozom. (Helyeslés a baloldalon.) Erre szó nélkül megfordult, öt perez múlva pedig egy háromcsillagos csendőrt hozott oda és jelenlétemben a csendőrnek azt mondotta : — reám mutatva — azonnal vezesse ki innen ezt az urat. EÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. X. KÖTET. augusztus 1-én, hétfőn. 318 Erre én a csendőrnek, a mikor a legszigorúbb ábrázattal felém fordult, azt mondottam: kérdezze meg először is, mi alapon akarnak kivezettetni, mert hiszen tudtommal karhatalmat alkalmazni csak akkor lehet, ha valaki valami kihágást vagy más rendellenességet kövét el; kérdezze meg, hogy bérelt szakasz-e ez vagy szolgálati szakasz és ilyen okból • akarnak-e eltávolítani ? A vasúti tisztviselő ismételten hivatkozott a Tállián Béla kegyelmes úrtól vett rendeletére. Ekkor megelőzni akarván a továbbiakat, — tárgyilagos akarok maradni — azt mondottam a csendőrnek : önnek kötelessége engem igazolásra felszólitani; itt van a vasúti jegyem, ez és ez vagyok, nagyon kíváncsi vagyok reá, hogyan lehetne engem innen erőszakkal kivezetni ? A csendőr megnézve az igazolványt és megmutatva azt a vasúti tisztviselőnek, (Felkiáltások jobbfelől: Megijedt!) nem mondom, hogy megijedt, de észbe kapott és olyanféle kétséges mozdulatot .tett, a mire a vasúti tisztviselő felszólította őt újólag, hogy engem vezessen ki, tekintet nélkül arra, hogy ki vagyok. Ezután az történt, hogy a csendőr nem akart neki engedelmeskedni, én pedig nyugodtan ülve vártam a történendőket. Időközben a nagy kocsiban a publikum, valamint lenn az állomási publikum szemlélte a jelenetet. A vasúti tisztviselőnek ekkor egy mentő gondolata támadt, s reám szólt: Meddig tetszik utazni ? — nyilván azt gondolva, hogy nem Budapestig utazom és ezen a czimen, miután :

az közvetlen kocsi, engem ki lehet onnan zárni. Erre én azt mondottam : Legyen nyugodt, Budapestig utazom. Ekkor egy másik zseniális gondolata támadt, a mi nagyon jellemző és érdekes. Odaszólt a csendőrnek, hogy jó, nem bánom, de akkor vezesse át a három hölgyet a képviselő úrhoz és zárják le azt a szakaszt. (Mozgás és zaj a baloldalon.) Az ottlévő hölgyek, urinők, — nem tudom, kik voltak, de egyikük egészen energikusan azt mondotta: Nem szégyelli magát, a mikor egy nő beszáll egy vasúti kocsiba, protekezió kedvéért csendőri fedezet alatt akarja egy másik kocsiba bevezettetni ? Erre a csendőr szó nélkül eltávozott és minthogy karhatalmat nem alkalmaztak, a vonatot el kellett indítani. T. ház ! Ilyen előzmények után a legközelebbi állomáson olyanok szálltak be, — Juhász Zsigmond testőrőrnagy a fiával — a kiket véletlenül ismerek, s a kikkel beszélgetésbe elegyedvén, gondolkozóra vettem a dolgot és Karlován kiszálltam a vonatból, a kalauznak pedig azt mondottam, hogy adja át tiszteletemet Tallián Béla ő excellencziájának, átadom neki a szakaszt. Én azután a kikindai vonalon utaztam tovább ide Budapestre. Ezek a tények, t. ház, a melyekhez én semmi konzekvencziát fűzni nem kívánok. Gondolkoztam a felett, hogy vájjon az esetet ne egy mentelmi bejelentés alakjában tegyem-e szóvá itt e házban, azonban meggyőződésem szerint a csendőr-szakaszvezetőnél ennek alapja eo ipso ki van zárva, mert hiszen nem vállalkozott a karhatalom alkal40