Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.
Ülésnapok - 1910-217
314 217. országos ülés 19Í1 augusztus 7-én, hétfőn. mázasára, viszont annak a szerencsétlen vasúti tisztviselőnek sem tudom annyira felróni ezt a dolgot, a ki nyilván csak eszköze az ottani — mondjuk — rendszernek. (Igaz! Ugy van! balfelől. Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Azért mondtam rendszert, mert utólag értesültem egy előkelő budapesti ügyvédtől arról, hogy vele ugyanez megtörtént más formában a múlt héten. Tallián Béla kegyelmes ur t. i. egy héten legalább egyszer igénybe veszi ezt az államvasuti előzékenységet és akkor mindig ki van zárva a publikum abból az egy fülkéből. (Zaj balfelől.) Ismétlem, hogy mivel a magam részéről semmi konzekvencziát nem kivántam levonni azzal a tisztviselővel szemben, a ki nyilván utasításra, kénytelenségből cselekedett, azt hiszem, hogy leghelyesebb volt egy interpelláczió, és pedig, minthogy flagráns esetről van szó, sürgős interpeüáczió alakjában hoznom az esetet a ház elé. (Helyeslés balfelől.) Tisztelettel a következő kérdéseket intézem tehát a kereskedelemügyi minister úrhoz. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől. Zaj a jobboldalon. Felkiáltások : Az a kérdés, hordhat-e magánál vasúti kulcsot ?) Kérem, én nem beszéltem vasúti kulcsról. (Felkiáltások jobbfelől: Nem, de azért kinyitotta a fülke ajtaját! Zaj balfelől.) Hát ha a t. ház helyesnek találja, hogy a lényegtől ilyen irányban vonjuk el a figyelmet, én szivesen vitatkozásba bocsátkozom e felett is, mert hiszen mindenki tudja, hogy nálunk a vasúti kocsikat kulcs nélkül is könnyen ki lehet nyitni; van ugyanis a zárnak egy kis peczke, a mit egy erősebb nyomással le lehet fordítani, s akkor nyitva van az ajtó. (Zaj a jobboldalon.) De megnyugtathatom a t. házat, hogy én ezt az eszközt sem vettem igénybe, mert nem volt reá szükségem. Egyébként pedig nem vagyok képes megérteni a közbeszólások élét, és mélyen sajnálom, hogy a mikor egy ilyen eset velem megtörténik, és én annak ismertetésekor nem terjeszkedem ki semmi másra, csak magára a tényre, akkor ilyen személyes éllel biró közbeszólások alakjában kívánják t. képviselőtársaim még jobban komplikálni a dolgot. (Ugy van ! balfelől.) Nekem ez sem czélom, sem szándékom nem volt. Én nem hivatkoztam semmi egyébre, — még Tallián Béla t. képviselőtársunk ez ügyben való szereplésére sem — mint kizárólag a történtekre; nincs is tudomásom róla, hogy t. képviselőtársunknak milyen szerepe volt itt, és ismételten hangsúlyozom, hogy pusztán a vasúti alkalmazott hivatkozott az ő tőle kapott rendeletre. Méltóztassék megengedni, hogy ezek után előterjeszthessem interpellácziómat. (Halljuk! Halljuk ! Olvassa :) »Interpelláczió a kereskedelemügyi minister úrhoz. 1. Van-e tudomása a minister urnak, hogy a Máv. nagybecskereki állomásfőnökségéhez az utazóközönség rovására olyan illetéktelen rendeletek adatnak, melyeknek czélja Tallián Béla képviselő ur részére jogosulatlan előnyök nyújtása ? 2. Van-e tudomása a minister urnak, hogy ezen rendeleteket ki és milyen alapon adja ? 3. Van-e tudomása a minister urnak, hogy folyó hó 6-án este a nagybecskereki állomáson szolgálatot tevő hivatalnok csendőri karhatalmat vett igénybe az illetéktelen rendelet végrehajtása czéljából ? 4. Mit szándékozik a minister ur ez ügyben tenni ?« (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. Zaj jobbfelől.) Elnök: Az interpelláczió kiadatik a kereskedelemügyi minister urnak. TaUián Béla képviselő ur személyes kérdésben óhajt szólni. (Halljuk ! Halljuk!) Tallián Béla: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk I) Minthogy Polónyi Dezső t. képviselőtársam kétszer is hivatkozott személyemre, engedje meg a t. ház, hogy tisztán és kizárólag beszédének személyemre vonatkozó részére nézve néhány felvüágositást adjak a t. háznak, mert azon nézeten és meggyőződésben vagyok, hogy egy pillanatra sem szabad személyemet illető kérdéseket homályban hagynom. (Helyeslés jobbfelől.) Azt hiszem, t. képviselőtársam is meg fog győződni arról, hogy a mi azt a feltevést illeti, hogy tőlem vagy részemről rendelet ment volna ahhoz a kalauzhoz és ő ennek következtében járt volna el igy, e tekintetben t. képviselőtársam tévedésben van. Polónyi Dezső: Nem mondtam ! (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) Tallián Béla: Ezek után kérem a t. házat, méltóztassék megengedni, hogy szives türelmüket személyes kérdésben néhány pillanatra igénybevegyem. (Halljuk ! Halljuk !) Mi, alföldiek, körülbelül hatan-nyolczan jövünk rendesen vasárnap éjjel Budapestre, a hétfői ülésre. E vasárnap éjjeli személyvonaton rendes körülmények között körülbelül 1500—2000 ember szokott utazni. Nem egyszer történt meg velünk, hogy az I. osztályú fülkénkbe, a hol már hatan voltunk, Il-od, sőt IH-ad osztályú utasokat is betettek; nem egyszer történt meg, t. képviselőtársaimmal velem együtt, hogy az I. osztályban nem kaptunk helyet és a Il-ik osztályba mentünk át. Ez bírta képviselőtársaimat arra, hogy hozzám azt a kérést intézzék, hogy biztosítsak ezen a vonaton részünkre egy elsőosztályu fülkét, a melyben felutazhatunk, még pedig meglehetősen kényelmetlenül, mert ott is rendes körülmények között négyen-öten, sőt hatan is szoktunk lenni. (Ugy van ! jobbfelől.) Minthogy az üzletszabályokban benne van, hogy ha négyen akarnak egy fülkét használni, azt előzetesen megrendelhetik, annálfogva ebben visszaélés sem részemről, sem képviselőtársaim részéről egyáltalán nincs. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás a szélsőbaloldalon.) Kijelenthetem, hogy részemről sem utasítást, sem rendeletet,
