Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-216

288 216. országos ülés 1911 augusztus 5-én, szombaton. javaslatokat, hanem támogatja az aggódó hazaszeretet. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Plató mondta ki legelőször, hogy a hazát szeretni annyit tesz, mint kifelé félelmessé, befelé nyugodttá tenni azt. (ügy van ! a jobboldalon.) Ennek a czélnak szolgálatában áll a véderőfejlesztés, ennek szolgálatát teljesiti ez a véderőjavaslat, mert hazát szeretünk mi akkor, midőn véderő nk fejlesztésével kifelé félelmessé, befelé pedig nyugodttá kivánjuk tenni államunkat. (Igaz ! Ugy van ! jobbjelől.) Vájjon félelmessé lehet-e tenni a hazát oly elvekkel, a minőket a t. ellenzék részéről hangoztatnak, hogy Svájcz példájára helyezzük magunkat az európai nagyhatalmak kegyétől függő viszonyba? Avagy félelmessé teszszük-e a hazát akkor, ha felülünk annak az ellenzéki részről jött és szerintem, majdnem megbocsáthatatlan kifejezésnek, hogy nemzetünknek és hazánknak nagyhatalmi állásra való törekvése nagyhatalmi hóbort. (Igaz ! ügy van ! jobbfelől.) Es itt már el is jutok beszédemnek a politikai kérdést tárgyaló részéhez. (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) A történelemre hivatkozom. Hazánknak csakis nagyhatalmi állásában volt biztonsága a múltban, csakis nagyhatalmi állásában keresheti nemzeti jellegének, individualitásának fenmaradását a jövőben. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Mátyás alatt keleti nagyhatalom volt Magyarország, Nagy Lajos alatt világhatalom, mert erős hadszervezete és harczi készültsége volt, és azután jöttek a gúnyos mosolylyal ellátott magyarok, azután jött a visszavonás, azután jött az irigykedés és eljutottunk — akkor már nem nagyhatalom — Csele-patakjáig, eljutottunk Mohács vérmezééig, (Igaz ! Ugy van ! a 'jobboldalon.) és ez az ország, mint nem nagyhatalom, másfélszázados török igában görnyedt. De akkor, t. ház, eljött a megértés. Eljött a német és a magyar erőnek egyesítése, jött Buda vára bevétele, a karlóczai, a passzaroviczi béke, Magyarország felszabadulása a török hódoltság alól. És megalkottatott akkor a multak emlékein okulva az 1687-iki törvény, később az 1723-iki; mint az erők egyesítésének a biztositéka. Majd később, beszédem jogi részében ezekről a törvényekről bővebb fejtegetésekkel leszek bátor szolgálni. Most azután, t. ház, a félreértések szomorú idejét idézem fel : 1848-at a maga dicső nagy alkotásaival; de a nagy sietségben a feltételek előkészitése nélkül, a modus vivendi megkeresése vagy megtalálása nélkül a szabadságharcz jött, egy nemzet titáni hőstetteivel és fényes, de szomorú elbukásával. És eljött az aradi Golgotha, árvák és özvegyek vérbefojtott sóhajtása, eljött az elnyomatás korszaka. De jött a másik hatalomra Schleswig-Holsteinnak a várnégyszögnek és az Adria gyöngyének elvesztése. De jött a megértés, jött az észretérés, jött a megváltás : Deák Ferencz húsvéti czikke, az országgyűlést összehivó királyi leirat és az 1867 : XII. t.-czikk megalkotása. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Mind Deák Ferencz húsvéti czikke, mind a királyi leirat irányitólag hatott és a pragmatica sanctio alapján épült fel. Pragmatica sanctiónak nevezem magam is, holott nálunk tényleg az csak az 1723:1., II., III. t.-czikk. Az 1867: XII. t.-czikk egyfelől a múlttal szemben védi meg a jogfolytonosságot, másfelől biztositani akarja ennek az országnak a nyugodt, békés fejlődést, hogy jövőre a jogfolytonosság megzavarva ne legyen. Ez a törvényes alap, t. ház. Politikailag és jogilag a tárgyalás alatt álló törvénvj avaslatot csakis az 1723 :

1., II. és III. t.-czikkek és az 1867 : XII. t.-czikk rendelkezései szerint lehet és kell elbírálni. (Mozgás a szélsőbahldalon.) Az 1867 : XII. t.-czikk egy szuverén államnak szuverén törvényalkotása. Kiindulási jogalapja a pragmatika szankezió ; czélja : gondoskodás olyan módokról, a melyek segélyével Magyarországnak és társországainak a pragmatika szankezió által is biztosított közjogi és belkormányzati önállósága és a két állam biztonságának és együttműködésének előfeltételei sértetlenül megóvassanak, egyúttal pedig a közös ügyek elintézésére mind a két állam alkotmányos befolyása egyaránt biztosittassék. A történelmi hűség kedvéért, de főleg azért is, hogy álláspontom jogi felépítését világossá tegyem épen a történelem okulásai alapján, és az 1867 : XII. t.-czikkhez való meggyőződéses ragaszkodásom hazafias indokainak kimutatása czéljából szükségesnek tartom, hogy a pragmatika szankeziónak nevezett 1723 :1., II. és III. t.-czikkek keletkezési körülményeit, indokait czéljait és előzményeit, szóval egész lényegét kifejtsem, de szükségesnek tartom röviden az ezt megelőzött jogi és politikai állapotot, (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) a két állam egymásközti helyzete és az uralkodás kérdése tekintetében is vázolni. (Halljuk !) Az 1687:11. és III. t.-czikk tulaj donképen a két első örökösödési törvény. Itt az örökösödési jog Lipót fiörökösein kivül már a spanyol ágra is kiterjesztetik II. Károly és gyermekei személyében. A koronázási esküt az 1687 :

1. t.-czikk már követeli. II. Károlylyal a Habsburg-ház spanyol ága 1700-ban kihalt. Az »actus successionis hispanicae monarchiáé* czimű okiratot késziti azután Lipót, a kit illetett volna a spanyol trón, és elsőszülött fia József, a kik lemondtak Lipót másodszülött fia, III. Károly javára. De ekkor létesitik az u. n. »pactum mutuae successionis«-t, a mely a két ág valamelyikének kihalása esetére a másik ág részére az örökösödési jogot biztositja. I. Lipót meghalt 1705-ben, József meghalt 1711-ben és a pactum mutuae successionis alapján III. Károly jut Ausztria trónjára is. III. Károly azon időben gyermektelen volt. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Bocsánatot kérek, ez lehet talán unalmas is, (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbahldalon.) de azért tartom szükségesnek elmondani, mert a legtöbben — bocsánat, nem a benlévő urakat értem, de legtöbben ebben az országban — az 1867 : XII. t.-czikket azért nem értik vagy nem akarják érteni, mert előzményeit nem ismerik. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.)