Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-216

fid. országos ülés 19 lí a ugusztus 5-én, szombaton. 289 Tehát azon helyzet előtt állott akkor a Habsburg-ház, hogy tartományai részekre oszolnak. Magyarországra, mint szuverén államra nézve pedig a pactum mutuae successionis egyáltalában semmiféle hatással és befolyással nem volt. III. Károlynak tehát minden igyekezete az volt, hogy az örökösödési rendet ujolag és olykép szabályozza, hogy az összes királyságok és tartományok egy uralkodó alatt, a ki a Habsburg-házból származik, örökre, elválaszthatatlanul együtt maradjanak. Puhatolódzások történtek s a lökést a pragmatika szankczió megalapításához 1713-ban tulaj donképen megadta 1712-ben a horvát rendeknek egy felirata, a melyben ajánlatot tesznek III. Károlynak, hogy hajlandók egy olyan osztrák főherczegnőnek uralkodását elfogadni, a ki Alsó- és Felső-Ausztriának, Stájerországnak, Krajnának és Karintiának lesz ura s a ki Bécsben fog székelni. A magyar rendek ebben a magyar szent korona megtámadását látják, mert az 1687-iki törvényben az örökösödési rend a partes adnexaere is, tehát Horvát-SzlavonDalmátországokra is a magyar törvénynyel lett statuálva. Felszólalnak a rendek s III. Károly 1712 Julius havában az u. n. palatinusi konferenoziára összehívja a magyar rendeknek képviselőit. S érdekes, hogy ebben az értekezleten a magyar karok és rendek nagyobb részint olyan feltételeket fűznek akkor a nőági örökösödés elismeréséhez, a mely feltételek az 1723-ik évi törvényczikkben csak részben, az 1867 : XII. t.-czikkben azután többi részében lettek megvalósítva. (Halljuk! Halljuk! jobbfdől.) kz első volt, hogy az osztrák ház uralma alatt álló minden ország és minden tartomány ugyanazon egy kézben örökre egyesítve maradjon. Ez az 1723. évi I. és II. törvényczikkben már szerződéses feltétellé vált. Feltétel volt, hogy az osztrák karok és rendek, az összes osztrák királyságok és tartományok szerződéses szövetséget kössenek s megállapítsák, hogy a Magyarországon lévő ezredek és a határvédelem költségeihez minő arányban járuljanak. Ez már a közös, együttes és kölcsönös védelem elvét képviseli, a mely 1723-ban törvénybe iktattatott s az 1867. évi XII. törvényczikk szerint szerves intézményként állíttatott be. További feltétel volt, — ez nagyon természetes és magától értetődő is — hogy a szövetségi szerződés és az örökösödési szerződés Magyarország országgyűlése elé terjesztessék, azután koronázási hitlevél kikötése, melyben Magyarország önállósága és függetlensége biztosittassék, végül egy érdekes feltétel volt, a mely nekünk, a 67-es alap védőinek és a mi közgazdasági politikánknak nagy igazolását jelenti, hogy a karok és rendek már akkor mint az örökösödési rend elfogadásának egyik feltételét tűzték ki, hogy a vámvonal Ausztria és Magyarország közt hatályon kivül helyeztessék' Érdekes, t. ház, hogy akkor a magyar függetlenséget képviselő hazafiak képviselik, a közös vámvonalnak ezt az eszméjét, mert ismerték az ország gazdasági életerejét és annak feltételeit. Ma RÉPYH. KAPLÓ 1910—1915. X. KÖTET. minket, kik ezen vámközösségnek hívei vagyunk, azért, mert ennek az országnak gazdasági életerejét látjuk bizonyos tekintetekben védve ezáltal, a t. ellenzék a haza érdekei iránt érzéketlenséggel vádol. (Igaz I ügy van ! a jobboldalon.) A palatínus konferencziának határozmányaira jött egy leirat, melyben kívánják, hogy az országgyűlés az örökösödési törvényt szavazza meg. Akkor a karok és a rendek előtt a kérdés még nem volt megérve. Ámde III. Károly nem várt, 1713ban kihirdeti Haupt-Instrument czim alatt a pragmatika szankcziónak nevezett örökösödési alapítást, mely azonban reánk, Magyarországra nézve semminemű joghatálylyal nem bir, sőt még az osztrák karok és rendek előtt is annyira kérdésessé vált, hogy, az egyes tartományokkal és királyságokkal később külön-külön is elfogadtatták. 1723ban azután a karok és rendek és III. Károly király közt megállapodás létesült, mely szerint megalkották az 1723 : I. és II. t.-czikket. Elnök." Kérem a t. képviselő urat, hogy a mennyiben a napirend tárgyától ennyire eltérni óhajt, szíveskedjék talán a ház engedélyét kérni. Ez, bocsánatot kérek, nagyon eltér a véderőtörvényjavaslattól. (Zaj.) Felteszem a kérdést, hogy a ház hozzájárul-e ? (Helyeslés.) A ház megadja az engedélyt. Issekutz Győző : T. ház ! Ez a törvény állami szuverénirásunkra való tekintettel törvény, de mivel az uralkodóház és Magyarország között kölcsönös jogokat és kötelezettségeket állapit meg, szerződéses jelleggel is bir. Ezen szerződéses jelleget ugyanazon törvény III. czikke állapítja meg, és ezen szerződési jellegnek folyománya az együttes és kölcsönös védelem, és ezen szerződési jellegen épült fel az 1867. évi XII. t.-cz. (Helyeslés a jobboldalon.) Vertán Endre : Egységes és közös hogy lett ebből ? (Halljuk ! Halljuk ! jobbjelől.) Issekutz Győző : Ennek a törvénynek is az a czélja, hogy az együttes, a kölcsönös védelem megállapittassék. T. barátom talán az 1867. évi XII. t.-czikknek arra az intézkedésére hivatkozik, mely a 11. §. szerint ugy szól, hogy a magyar hadsereg, mint az egységes hadsereg . . . (Felkiáltások baljelől: Egész, nem egységes! Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) , . . mint az összes hadsereg . . . (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Nagy különbség!) ... Engedelmet kérek, a különbségeket szóval felállitani lehet, de a mikor az 1868. évi véderőszervezet életbelépett, senkinek sem jutott eszébe az akkori közös hadsereget másnak, mint közös szerves intézménynek tekinteni. Az én igénytelen nézetem szerint nem is volna szerencsés dolog, ha a közös véderőnek szervezetét megtámadni, megbolygatni akarnók akkor, a midőn nálunk egyfelől sem a gazdasági, sem a pszichikai feltételek nincsenek meg s a midőn másfelől Ausztriában is ugyanezek a feltételek hiányoznak ; nem volna ez szerencsés akkor, a midőn Ausztriának és Magyarországnak, e két önálló államnak 37