Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-216

$16. országos ülés Í9ÍI c Ugy a véderő kérdése ez. (Ugy van! jobb felől.) A nemzet óhajtásait, vágyait illetőleg a magyar pártok között sem e házban, sem e házon kivül különbség, eltérés nincs. Ámde a nemzet akaratát illetőleg nekünk, a parlament többségének már számot kell vetnünk a felelősséggel, a mely helyzetünkben terhel és számot kell vetnünk azokkal az erőviszonyokkal, a melyek figyelembevétele nélkül a nemzeti akaratot felismerni, megállapítani nem lehet, de a melyek nélkül azután ezen akarat nem is valósitható meg, hanem mint magasröptű sas a vágyak hónába elragad és gyakran veszélyekbe sodor. Az erőviszonyok felismerése és mérlegelése nélkül felállitani a nemzet vágyait: nem jelent egyebet, mint veszélyeztetni a nemzet nagy érdekeit, a nyugodt, békés fejlődést, a közhatalmak egymásra hatásának normális fejlődését. És ha felelőssége tudatában a nemzeti akarat képviseletében a többség a jelen vita rendjén lemondással, a nemzeti jogok feladásával gáncsoltatik, legyen szabad Kisfaludy Károlyt idéznem : »Az, ki akar s nem tud, kész mindig gunynyal itélni. A tehetős hallgat; tette mutassa : mit ér.« Ritkán találóbb ez idézet, mint a jelen alkalomra, a midőn lemondást imputálnak önök nekünk, a többségnek, a melynek soraiban többen ülünk, a kik önöket, az akkori többséget támogattuk, és nehézséget nem okoztunk, hogy akaratukat megvalósítsák. És lemondást imputálnak annak a többségnek, a melynek soraiban nincs senki, a ki az önök akaratának megvalósítását akadályozta, gátolta, nehezítette volna ; (Igaz! ügy van ! jobbfelől.) inkább az aktiv politikától visszavonulva szemlélők maradtak, mintsem a függetlenségi párti többségnek parlamenti ellenzéket alkottak volna. (Igaz I TJgy van! jobbfelől.) És lemondást imputálnak épen azon részről, a hol egy parlamenti többség egy nemzeti akarat képviseletében ezen nehéz kérdés megoldását épen az akarat megvalósítására vonatkozó feltételek hiányában részben elhalasztotta, részben sikerre vezetni nem tudta. (Igaz! TJgy van! jobbfelől.) A közelmúlt tanulsága kell hogy a politikai élet minden számottevő tényezőjének eszébe juttassa és óva intse a t. ellenzéket olyan politikai tényezők érvényre jutásának a megengedésétől, a kikre nézve áll Madáchnak az a mondása : felzaklatni és kormányozni mus.<< (Igaz ! TJgy van ! a jobboldalon.) A tárgyalás alatt álló javaslatot politikai és gazdasági irányban méltóztatnak támadni. Először gazdasági szempontból, értve ez alatt azt a kérdést, vájjon a nagy emberanyag elvont munkája, valamint a véderő fejlesztésére megkívántató pénzáldozatok az ország teljesítési képességével arányban állanak-e, hogy a véderő fejlesztésének költségeit az ország érdeke megköveteli-e % A javaslat védelmét ily irányban a t. előadó ur, a t. honvédelmi minister ur és pártom kiváló gusztus 5-én, szombaton. 287 vezérférfiai e tekintetben már teljesítették. Én tehát erre nézve ismétlésekbe bocsátkozni nem akarok, hanem csak két részletre hivom fel a t. ház figyelmét. Az egyik az altisztképzés intenzív fejlesztése, a mely egyfelől nagy szocziális bajokat van hivatva orvosolni, másfelől a védképesség emelése, a harczi készültségnek könnyebbitése tekintetében nagy előrehaladást jelent. A másik szempont még egy tanulmány, a melynek végzésére felkérem a t. ellenzéket. Méltóztassanak önök, a kik ennek az országnak a teljesítési képességét vitatják, a kik a véderőj avaslat által igénybevett nagy nemzeti áldozatoknak aránytalanságát állítják, összehasonlítást tenni az 1868-iki állapottal. Méltóztassanak összehasonlítást tenni az évtizedekkel ezelőtt megalkotott, ma érvényben levő véderőszervezettel és azok költségeivel. Méltóztassanak ezen 45 év alatt a nemzeti vagyonnak — és értem ezalatt ugy a köz-, mint a magánvagyont — emelkedését, a nemzeti munkának az értékét, annak jövedelmét összehasonlításba venni; méltóztassanak összehasonlításba venni a nemzeti vagyonnak, mint tőkének a jövedelmét és ha ezeket összehasonlítják az 1868. év óta a véderőszervezetünk fejlődésével járó azon veszteséggel, a melyet a polgári munkától elvont emberanyag munkája, mint jövedelem, értékben képvisel és azon pénzösszegeket, a melyet a véderő fejlesztésére, mint tényleges kiadást igénybevettünk : akkor meg méltóztatnak győződni arról, hogy ugy a nemzeti vagyon, mint a nemzeti jövedelem — mindig a köz- és magánjövedelmet, a köz- és magánvagyon értem — arányosan sokkal nagyobb mértékben nőtt és emelkedett, mint a mily mértéket képvisel és a mennyire emelkedett értékben az elvont munka, a mennyire emelkedett az igénybe vett pénzáldozat. (Igaz ! Ugy van I jobbfelöl.) E kérdésnél tovább immorálni nem is óhajtok. Kétségtelen dolog, magam is elismerem, hogy az államok az a nagy versenye, a mely a véderő fejlesztése körül ma folyik, nem eszményi állapot, nem az emberiségnek, mint erkölcsi lénynek hivatását betöltő, feladatát teljesítő állapota. Ámde az is kétségtelen, hogy az az állam, a mely létének öntudatos fenmaradását akarja biztosítani, az a többiek versenyéből ki nem maradhat, (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) hacsak nem akar a többi államok kegyétől vagy mohóságától függeni. A véderő fejlesztésének költségeit szerintem épen a haza nagy gazdasági érdekeinek megvédése végett kell teljesíteni, még akkor is, ha nem gondolunk arra az eshetőségre, hogy^ egy vesztett háború esetén, eltekintve a véráldozatoktól, kiszámíthatatlan gazdasági bajok szármázná nak, talán állami létünk, mindenesetre függetlenségünk és igen könnyen nemzeti egyéniségünk is veszélyeztetnék. (Igaz ! Ugy van! a jobboldalon.) Nem érzéketlenség tehát a nemzet vágyai iránt, nem félreismerése a nemzet akaratának, nem könnyelmű koczkáztatása az ország gazdasági érdekeinek támogatja a tárgyalás alatt lévő