Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-215

282 215. országos ülés 1911 Ha ezt veszszük tekintetbe, nevezhető-e ez a törvényjavaslat kompromisszumnak ? Szerény véleményem szerint nem. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Mert habár ki lett fejezve e ház többségi oldaláról is, hogy a kilenezes bizottság programmjához a többségen levő párt becsületét köti, de az utólag tett Ígéret nem bir kompromisszum jellegével. Ez a lényeges különbség gróf Andrássy Gyula megoldási tervezete és a jelenlegi többség által benyújtott törvényjavaslat között. Nem is nevezhető ez kompromisszumnak, t. ház, hanem inkább a nemzeti álláspont teljes vereségének, (Igaz l Ugy van ! haljdől.) a nemzeti szempontok teljes mellőzésének, a nemzet momentán lehangoltsága kihasználásának. (Igaz ! ügy van ! a haloldalon.) Ezért kell nekünk, igenis, junktimot felállítani egyrészt a katonai terhek szaporítása, másrészt a nemzeti követelések minimumának teljesítése közt. (Helyeslés a haloldalon. Felkiáltások jobhfelől : És a választói jog !) De rátérek a másik szempontra, a katonai szempontokra. Itt az a kérdés merül fel, hogy van-e szükségünk ilyen mérvű hadseregre és ilyen nagy haditengerészetre ? A hadsereg nagyságának vannak természetes korlátai. Itt van a lakosság száma, vagyonossága, külpolitikai viszonyok, az államnak viszonya más külföldi, államokhoz, vannak területi és terepviszonyok, vannak természetes és mesterséges határok. De a mai korban vannak más kérdések is, melyek a hadsereg szaporítását korlátozzák és pedig az a kérdés sem megvetendő, hogy hogyan áll az az ország kulturális, gazdasági, hogyan közegészségügyi és hogyan kereskedelemügyi szempontból ? (Helyeslés a haloldalon.) Ha ennél a szempontnál megállok egy pillanatig, ugy elfogulatlanul és a magam optimizmusával is csak azt mondhatom, hogy bizony más államokkal szemben még nagyon hátra vagyunk. Mert a hol még a mi gazdaságunk alig kezd intenzívvé válni, hol kereskedelmünk és iparunk első gyermeklépéseit teszi, hol a lakosság számához képest aránylag oly sok az analfabéta, hol az iskolák száma még oly csekély, (ügy van! Ugy van ! halról.) hol az ország közegészségügye mondhatnám botrányos, kórházaink száma nagyon csekély, (Ugy va,n ! Ugy van I halról.) a hol közlekedési eszközeink még igen hiányosak, a hol a közutak ilyen állapotban vannak — szabad-e egy ilyen államban, lehet-e egy ilyen államban a budgetnek ilyen nagy százalékát a katonai kiadásokra szánni. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőhaloldalon.) Ha plasztikusan akarnám kifejezni magamat, azt mondhatnám, hogy először gondoskodjunk arról, hogy legyen mit védenünk, azután gondoskodjunk csak a védelemről. (Élénk helyeslés a hal- és a szélsőbaloldalon.) Koldustariszixyának nem kell Wertheim-lakat, (Tetszés és taps a hal- és a szélsőbaloldalon.) annak elég egy régi zár is, és ha az a régi zár elavult, csináltassunk ujat, de abba a hibába ne essünk, a melybe esett az egyszeri gőgös augusztus k-én, pénteken. paraszt, a kinek a kerítése drágább volt, mint a háza. (Helyeslés a hal- és a szélsőhaloldalon.) Ha a lakosság számát veszszük tekintetbe, itt is igen szomorú a perspektíva. Mert ha a nagyhatalmak között, gondolom, a negyedik helyen állunk is, a kivándorlás réme nagyon fenyeget, (Igaz! Ugy van! a hal- és a szélsőbaloldalon.) évről-évre sok ezer katonaköteles férfi és ifjú vándorol ki külföldre, és ezzel szemben a bevándorlás igen csekély, a bevándorlók többnyire Galicziából valók, a kik igen alkalmasak lehetnek altiszteknek a német nyelv ismerete szempontjából, (Derültség a szélsőbaloldalon.) de az ellenség golyózáporai között igen gyenge formát tudnak felmutatni. (Derültség a baloldalon. Felkiáltások a jobboldalon : Jó viczez ! Zaj. Halljuk ! Halljuk ! Elnök csenget.) De a legszomorúbb a perspektíva, ha az ország lakóinak, vagyis magának az országnak vagyonosságát vesszük tekintetbe. Hiszen ezen aránylag szegény ország a nagyhatalmi állás terheinek majdnem felét kénytelen viselni, a nélkül, hogy ez az ország annak a nagyhatalmi állásnak oly sok előnyét látná, a mily sok költséggel az j ár; a nélkül, hogy ez az ország valóban óhajtaná a nagyhatalmi állással együttjáró költségeket viselni; a nélkül, hogy ez a nagyhatalom kifelé mint az ő hatalma jelenne meg. (Igaz ! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mert hiszen a nagyhatalmi állás kifelé mint kettős monarchia, vagy mint az Ő felsége uralkodása alatt levő országok és királyságok, vagy legfeljebb mint Ausztria szerepel. (Igaz ! Ugy van ! a hal- és a szélsőbaloldalon.) Mint minden ember, a ki a saját faluja templomtornyánál messzebb is tud látni és a külföldön is megfordult, ugy én is tudom, hogy a nagyhatalmi állásnak vannak nagy és tagadhatatlan előnyei; ha más nem is, már maga az az egy, hogy a békének erősebb és hatalmasabb őrei lehetünk mind benn az országban, mind pedig kifelé ; már maga ez is nagy előny. De ne felejtsük el, hogy a nagyhatalmi állásnak valódi feltétele a belső béke, a belső megelégedés. {Igaz ! Ugy van ! a hal- és a szélsőbaloldalon.) és az, hogy ez az ország maga is belássa és felfogja nagyhatalmi állásának előnyeit. De ezeket a nemzet természetesen csak akkor foghatja fel, ha nagyhatalmi állásának előnyei valóban vannak. (Igaz! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) De ha látjuk, hogy a terhek az állam háztartásában folyton emelkednek és ezzel arányban a lakosság vagyonossága nem emelkedik s ha ennél a kérdésnél egy perezre megállunk, arra a gondolatra kell jutnunk, hogy az ország teherviselési képességét emelni kell. Az ország teherviselési képességét pedig csak uj kereseti források szaporításával érhetjük el. E helyett azonban mit látunk Magyarországon 1 A legantiszocziálisabb politikát, midőn a legszegényebb népet leginkább sújtjuk a monopólium árának felemelésével (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) és az elsőrendű szükségletek árának felemelésével, a mi által egyrészt óriási terheket ró a kormány az ország népére, másrészt nem végez semmi szocziális