Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.
Ülésnapok - 1910-214
21í. országos ülés 1911 a ugusztus 3-án, csütörtökön. 267 és taps jobbfelől. Nagy zaj és »hoch« felkiáltások a szélsőbaloldalon.) Eitner Zsigmond: Miért nem lépett ki mindjárt! Nem irigyeljük önöktől! örülünk, ha odamegy ! (Zaj. Felkiáltások a jobboldalon : Haragszanak az igazságért! Fáj az igazság!) Menjen oda, ott beszéljen igy ! (Zaf. Halljuk ! Halljuk !) Farkas Pál: Az igazság rosszul esik! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Kérem Farkas Pál képviselő urat, szíveskedjék csendben lenni! Okolicsányi László: De semmiesetre sem magyarázom ki a múlt évi választások eredményéből azt, mintha a nemzet az ő függetlenségéről, (Mozgás és zaj a szélsőbaloldahn.) az ő önállóságáról, az ő nemzeti jogairól lemondott volna; mintha a nemzetet a kislelkűség vagy csüggedés fogta volna el. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Ráth Endre : Miért szavazott mégis az önálló hadsereg mellett ? Kubinyi Géza: Miért nem csinálták meg? Egy hang (jobbfelől) ; Onnan mindig üres frázisokat hallunk ! (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk !) Elnök : Csendet kérek ! Okolicsányi László : A magyar nemzetben a függetlenségéhez és önállóságához való ragaszkodás és az erre való törekvés kiirthatatlanul él, (Ugy van ! Ugy van! jobbfelől. Zaj a szélsőbaloldalon.) de ez a törekvés nincs ellentétben a másik állammal való jó viszony fentartásával; (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) nincs ellentétben a nagyhatalmi állás érdekeivel (Elénk ellenmondások a szélsőbaloldalon.) és ennek következtében nem ellenkezik azzal, hogy azt, a mi az ország védelmére a nagyhatalmi állás szempontjából is szükséges, megvalósítsuk és ezért én elfogadom a törvényj avaslatot. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözlik. Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldahn : Hoch! Hock'!) Elnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak helyüket elfoglalni! (Felkiáltások : Helyre !) A ház előbb hozott határozatához képest hitelesíteni fogjuk a mai ülés jegyzőkönyvének a mentelmi bizottság elé történt utalásra vonatkozó részét. Kérem azt felolvasni. Mihályi Péter jegyző (olvassa a jegyzőkönyv vonatkozó részét). Elnök : Van valakinek észrevétele ? (Nincs !) Észrevétel nem tétetvén, a jegyzőkönyv ezen része hitelesíttetik. Huszár Károly (sárvári) képviselő ur a házszabályokra való hivatkozással szólásra jelentkezett. (Halljuk ! Halljuk ! Felkiáltások balfélől : Helyre ! Zaj. Elnök csenget.) Csendet kérek ! Kérem a t. képviselő urakat, szíveskedjenek helyüket elfoglalni! Huszár Károly (sárvári): T. .ház! A házszabályok 278. §-a alapján kérek szót. (Halljuk!) Az alatt az inczidens alatt, a mely itt a házban lefolyt, egy második inczidens is történt, a mely nem kevésbbé volt sajnálatos, mint az előbbi. (Mozgás és zaj a jobboldalon és a középen. Halljuk ! Halljuk! balfélől.) Meggyőződésem, hogy az első is abból keletkezett, hogy egyes képviselő urak túlságosan türelmetlenek voltak. Egy hang (jobbfelől) : Ezt Huszár mondja ! (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Kérem a t. ház tagjait, szíveskedjenek csendben maradni. A képviselő urnak joga van a házszabályokhoz szólni. Tessék folytatni ! Huszár Károly (sárvári) : A ház nyilvánosságának joga egyik legértékesebb kelléke a parlamentarizmusnak. Egy hang (jobbfelől) : ön beszél ? (Zaj.) Huszár Károly (sárvári); A parlamentésasajtó a legszorosabban összefüggnek egymással, mert az egész parlament egy siketnéma intézmény volna, ha a házban az újságírók, a sajtó joggal nem bírnának arra, hogy a kötelességüket teljesítsék. (Igaz! Ugy van ! balfélől.) A sajtó a nyilvánosságnak szeme és füle, a sajtó az a szócső, a mely minden egyes kimondott szót a közvélemény tudomására ad. Épen ezért (Zaj a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk ! balfelöl.) eddig az volt a szokás, hogy a képviselőház tagjai s a képviselőház mint testület, a lehető legnagyobb tisztelettel viseltetett a sajtónak nagy munkája iránt. A mai ülés folyamán azonban történt egy olyan dolog, a melyet minden tisztességes újságíró, a kit arra késztet a hivatása, hogy itt kötelességét teljesítse, a nemzet és a közszolgálatában, csak fájdalommal vehetett tudomásul. T. i. az történt, hogy odament az újságírói karzathoz a képviselőház háznagya és hivatalos minőségében saját fülem hallatára és a ház több tagja által is ellenőrizhető módon a következőket mondotta: Felszólítom az urakat, hogy tisztességesen viselkedjenek; panasz van az urak ellen. Rakovszky István: ö szakember ! Huszár Károly (sárvári) : Erre azt kérdezte valamelyik újságíró : mi panasz van ellenünk ? Azt mondotta a háznagy ur, hogy az újságírók uszítják a képviselőket. (Elénk derültség a balés a szélsőbaloldalon.) Először is az ellenzék padjairól visszautasítjuk mi képviselők, hogy minket kivülről bárki is uszítana. Másodszor az egy olyan sértés az újságírói kar és az egész sajtó és minden tisztességes úriember ellen, (Nagy mozgás és zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! balfélől.) ha figyelmeztetik arra, hogy tisztességesen viselkedjék, hogy ezt szó nélkül hagyni nem lehet. (Igaz ! Ugy van! balfélől.) T. képviselőház ! Én ebben a sajtó nyilvánosságának korlátozását látom. (Elénk ellenmondás jobbfelől.) Mi tiltakozunk mindenféle ilyen kísérlet ellen. (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. ház ! Huszár Károly (sárvári) : A háznagy ur részéről nem először történik ilyesmi, mióta háznagy. Hiszen ő kísérelte meg, hogy külön rekeszeket készíttessen a ház folyosóján azért, hogy a sajtó képviselőit elzárja a nyilvánosságtól. Most is 34*
