Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-214

268 21í. országos ülés 1911 au ezen inzultust a háznagy követte el. Én ebben mintegy tendeneziát, egy rendszert látok, a mely lehetőleg korlátozni kívánja a sajtót a maga ellenőrző munkájában. (Ellenmondások és zaj a jobboldalon és a közéfen.) Én nagyon kérem a ház mélyen t. elnökségét, hogy kímélje meg a sajtót az ilyen durva inzultusoktól (Helyeslés balfelöl. Nagy mozgás a jobboldalon és a középen ; élénk jelkiáltások : Rendre ! Rendre!) és kérem a háznagy urat (Zaj.) a jó izlés nevében, hogy elégtételt adjon ennek a megsértett testületnek, a melynek nagyon sok tagja ma egészen érdemetlenül és méltatlanul jutott ehhez az inzultushoz. (Mozgás és zaj a jobboldalon.) Ez az inzultus sérelem, maga a sajtó, mint intézmény ellen, sérelme annak a vendégjognak, a melyet a sajtó a törvény jogán ebben a házban élvez . . . Herczeg Ferencz: A sajtó nem vendég! Huszár Károly (sárvári) : . . . sérelme magának a parlamentarizmus szellemének is. (Igaz! ügy van ! balfelöl.) Rosenberg Gyula: A tisztességes sajtó nem szorult az ön védelmére ! Huszár Károly (sárvári): Az önére még kevésbbé szorul rá. Nagyon kérem a t. elnök urat, szíveskedjék a sajtónak e tekintetben elégtételt adni. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. Nagy zaj és élénk ellenmondások a jobboldalon.) Elnök (ismételten csenget): Csendet kérek, t. ház ! Lovászy Márton : T. ház ! (Halljuk ! Halljuk !) Nem szándékom azt az inezidenst, a mely itt felmerült és a melyről az előttem szólt t. képviselő ur megemlékezett, kiélesiteni, sőt ezélom a kiegyenlítést megkeresni. (Helyeslés a jobboldalon.) Épen azért azt a szerény kérést intézem a t. többséghez, hogy a rövid beszédet, a melyet elmondandó vagyok, nyugodtan szíveskedjék meghallgatni. (Halljuk ! Halljuk! Felkiáltások a jobboldalon: Ez más hang !) Én is abban a meggyőződésben vagyok-, hogy az alkotmányosság és a rtarlamentarizmus elutasithatatlan kiegészítő része a nyilvánosság. E nyilvánosság biztosításának két módja van. Az egyik a hallgatóság bebocsáttatása, a másik pedig, a melyet ennél sokkal fontosabbnak tartok, az, hogy a sajtó munkásainak mód és alkalom nyujtassék itt a parlament helyiségeiben az ő nehéz, idegfárasztó, sok tudást, bő ismeretet és nagy figyelmet igénylő munkájukat minden zavaró momentum és minden inzultus nélkül végezni, (ügy van! Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ebből a szempontból én is fájlalom azt az inezidenst, a mely lezajlott akkor, a mikor a t. elnök ur az ülés folyamán történt zavarok folytán az ülést felfüggesztette. Mélyen sajnálom az inezidenst, a melyet ismételni nem akarok, mert hiszen előttem szólott t. barátom már elmondotta röviden, dióhéjban, hogy mi történt. Én, a mint mondottam, a kiegyenlítésre, az elégtételadásra törekszem, mert meg vagyok róla győződve, hogy különben a sajtó munkásai, a kik gusztus 3-án, csütörtökön. teljesen méltán, önérzetes férfiak, nem lennének abban a helyzetben, hogy itt az ő munkásságukat önérzetük mély sérelme nélkül folytathassák, ha ezért az inczidensért elégtételt nem kapnának (ügy van! a bal-és a szélsőbaloldalon. Zaj a jobboldalon.) és nem nyernének biztosítékot az iránt, hogy a jövőben ily inzultusoknak, ily támadásoknak nem lesznek kitéve, (ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezzel körülbelül elő is adtam azt, a mit mondani akartam. Hiszem, hogy a mélyen t. elnökség, de maga az igen t. háznagy ur is meg fogja találni a módját annak, hogy a sajtó munkásainak, a kik itt oly önfeláldozó munkássággal, az egész országra nézve fontos hivatást teljesitenek . . . (Nagy mozgás és derültség a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) . . . engedelmet, de a kik erre nevetnek, azoknak fogalmuk sincs arról a szellemi tőkéről, a melyet a sajtó munkásai képviselnek. (Igaz I ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon. Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Lesz majd erre is névszerinti szavazás! Elnök csenget.) Mondom, mindezekre tekintettel remélem, hogy a sajtó munkásainak a kellő elégtételt a t. elnökség és a háznagy ur meg fogja adni. (Helyeslés a balés a szélsőbaloldalon. Nagy zaj jobbfelöl.) Elnök : A háznagy ur kivan szólani. Angyal József háznagy: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Engedje meg a t. ház, hogy az imént felhangzott beszédekre reflektáljak. (Halljuk ! Halljuk !) Huszár Károly t. képviselő ur beszédére az a válaszom, hogy ha azon a hangon akarnék beszélni, mint a melyen ő beszélt, legelőször is azt kellene mondanom, hogy a tényállást valótlanul adta elő. (Igaz! Ugy van ! Taps a jobboldalon.) Elnök : Csendet kérek. Angyal József háznagy: T.képviselőtársanmak, Lovászy Mártonnak előadására pedig a következő száraz tényállást állapítom meg. (Halljuk! Halljuk !) Abban a zűrzavarban, melynek tanúi voltunk, több képviselőtársam hozzám jött és azt mondta, hogy az urak azon a karzaton . . . Rakovszky István: Mi közülünk senki sem mondta! (Nagy zaj jobbról. Felkiáltások balfelöl : Ki volt az ?) Elnök : Csendet kérek ! (Zaj.) Angyal József: Én nem azt mondtam, hogy az urak közül mondta valaki, hanem hogy képviselőtársaim mondták. (Ugy van! jobbfelöl. Zaj.) Hozzám jöttek képviselőtársaim és azt mondták, hogy azok az urak, kik ott foglalnak helyet (A baloldali újságírói karzatra mutat.) a körülöttük ülő képviselő urakat izgatják és ugratják . . . (Derültség és zaj jobbfelől.) ezeket a szavakat használtam. . . (Nagy zaj.) és hogy figyelmeztetni kellene az urakat, hogy ezt ne tegyék. (Halljuk! Halljuk!) Ennek következtében én odamentem a karzathoz és ezeket a szavakat mondtam az uraknak, sem többet, sem kevesebbet és ezt tessék jól megjegyezni magának ; »A képviselőtársaim azt mond-