Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-214

Sií. országos ülés i9ii augusztus 3-án, csütörtökön. 203 ezt még a jelenlegi hadügyminister ur hivatalbeli elődje, Pittreich volt hadügyminister rendelte el. A 6. pont Horvátország jogaira és azok érintetlenségére, a 7. pont pedig a kétéves szolgálatra, valamint arra vonatkozik, hogy az önkéntesek második szolgálati éve töröltessék, illetve a 9-es bizottság programmjában csak az van mondva, hogy e második szolgálati év kérdése törvényesen szabályoztassék. A kétéves szolgálatot hozza a most előttünk fekvő törvényjavaslat, és ennek következtében kénytelen vagyok (Halljuk ! Halljuk !) a kétéves szolgálat kérdésével kissé bővebben foglalkozni. (Halljuk ! Halljuk !) Megvallom, nem tartoztam azok közé, a kik annak idején, midőn ez a követelés először hangzott fel, a kétéves szolgálat behozataláért lelkesültek. (Mozgás. Elnök csenget.) Én a kétéves szolgálat behozatalától féltem elsősorban azért, mert előre láttam, hogy ezzel egy nagyfokú létszámemelés . . . (Mozgás és zaj balfelől. Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon. Felkiáltások jobbfelől: Helyre !) Elnök ." Csendet kérek ! Okolicsányi László : ... és a létszámemelés nyomában költségemelés fog járni. (Mozgás. Elnök csenget.) Féltem továbbá azért is, mert az volt a meggyőződésem, hogy ugy Ausztriának, mint Magyarországnak sok olyan vidéke van, a melyekről az uj ónozok nem kerülnek a katonasághoz &v. intelligencziának azzal a fokával, a mely a kiképzési idő megrövidítését lehetővé teszi. De leginkább féltem ettől a reformtól azért, mert ez a reform az altiszti létszámnak óriási megszaporitását teszi szükségessé. Én láttam azt, hogy a hadvezetőség eddig is milyen nehézségekkel küzdött, hogy a hadsereg részére kellő számú oktató altisztet tudjon szerezni, és attól tartottam, hogy ha most az altiszti létszámot még szaporítani is akarjuk, akkor e tekintetben a nehézségek még fokozódni fognak. Megvallom, t. ház, hogy ugy a mint magában a törvényjavaslatban látom ezt a kérdést megoldva, nekem ahhoz nem is volna valami sok bizalmam. Az az eljárás, hogy tartsuk vissza a harmadik esztendőre az altiszteknek megfelelő számú legénységet, azokat, a kiket épen altiszteknek akarunk megnyerni, egy harmadik szolgálati évre kötelezzük, ez nem egészen szerencsés dolog, mert hiszen a legénység épen arra való részének elkedvetlenedését vonja maga után. Azonban a megoldásnak egy más módját helyezi kilátásba a t. honvédelmi minister ur a törvényjavaslathoz benyújtott indokolásban, a melyet már egészen máskép kell megítélnünk. Az indokolás 41. oldalán ugyanis azt mondja a honvédelmi minister ur, hogy »a továbbszolgáló altisztek szaporodását bizonyára elő fogja mozdítani az altiszteknek Németországban szokásos mintára külön altiszti iskolákban való kiképzése«. Ha ez meglesz, ha nem lesz minden reménye és számitása a honvédelmi minister urnak arra alapítva, hogy l az önként jelentkező továbbszolgálókból állítsa ki a szükséges altiszti létszámot, akkor ez a kérdés helyesen meg lesz oldva. Mert azt a feltevést, hogy mi az önkéntesen jelentkezőkből, különösen az első időkben egy 53,000 főnyi altiszti szükségletet fedezni tudjunk, ezt a felte\ést túlságos optimisztikusnak tartom. Igenis, Németországban, még mielőtt a kété\ es szolgálatot léptették életbe, gondoskodtak az altisztképzésről olyformán, hogy a tiszti nevelő- és képzőintézetek mintájára felállítottak altiszti nevelő- és képzőintézeteket s ezekben az intézetekben már 17 éves koruktól fogva nevelték és képezték azokat, a kik az altiszti hivatásos pályára akartak menni. Természetesen ezek az emberek azután hosszú időn át maradnak a hadseregben, s mikor már koruknál fogva fegyveres szolgálatra nem egészen alkalmasak, akkor más foglalkozást adnak nekik, irodákba és raktárakhoz vagy egyéb módon való b?osztás által, de egész életüket a hadseregnél töltik altiszti minőségben, s ott egészen tisztességes és jő ellátásban részesülnek. Ilyen módon meg lehet barátkozni az altiszti kérdésnek a törvényjavaslatban kontemplált megoldásával is, mert hiszen a törvényjavaslat 80. §-a értelmében a kétéves szolgálat tulaj donképen csak a törvény életbeléptetése után következő harmadik esztendőben fog megvalósulni. Ennek következtében azok, a kik a törvény életbeléptetése után következő három év alatt soroztainak be, még három esztendei szolgálatra lesznek kötelezve, s igy a kétéves szolgálat folytán (Zaj balról Halljuk ! Halljuk ! jobbról.) létesítendő altiszti képzőintézetek hatása csak hat esztendő lefolyása után fog érezhetővé válni. Nem tudom, hogy a t. kormánynak és hadügyi vezetőségnek mi a szándéka és a terve, de remélem, hogy ezeket a kilátásba helyezett altiszti nevelő intézeteket oly időben fogja létesíteni, hogy a törvény életbeléptetése után hat esztendő múlva már az azokból kijövő sarjadék hadseregünkben mint altiszt elhelyezést fog nyerni. (Helyeslés jobbfelől.) Egyébként azt el kell ismernem, hogy a kétéves szolgálat óriási könnyebbülést jelent mindazokra nézve, a kik azt élvezik. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon és a közéfen.) A hadseregnek pedig tulajdonkép nemcsak azért van rá szüksége, hogy ezáltal nagyobb létszámhoz jusson, mert magában véve a kétéves szolgálat behozatala a békelétszámot még nem növelné, hanem a hadseregnek szüksége van erre a reformra azért, hogy szabaduljon a póttartalékosok iszonyú tömegétől, a mely a mi hadseregünket oly károsan befolyásolta, annyira terhelte, hogy lehet mondani, hogy a kik panaszkodtak a hadsereg harczképtelensége miatt, ezt leginkább az óriási póttartalék miatt tették. (Ugy van ! a jobboldalon.) Hiszen el lehet képzelni, hogy a mikor a háború kezdetén minden csapattestbe nagyszámú oly embert kell beállítani a kiképzettek és fegyelmezettek közé, a kik nincsenek kiképezve és fegyelmezve, azok a ki nem képzett és fegyelmezetlen emberek, a kik nagy százalékát képezik az egész