Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-214

264 21í. országos ülés tóii augusztus 3-án, csütörtökön. csapatnak, mennyire megrontják a szellemet és harczképességet. (Ugy van! a jobboldalon.) De hát a kétéves szolgálatnak egészen természetes következése volt a létszámemelés,, és ennek következtében azoknak, a kik a kilene.zes bizottság programmját akarták, ennek megvalósítását kívánták, akarniok kellett a létszámemelést is, mert a kétéves szolgálat behozatala létszámemelés nélkül teljesen lehetetlen, (ügy van! a jobboldalon.) Épen azért talán rámutathatok arra, hogy mennyire alaptalan az az állítás, a mely a létszámemelést ugy állítja egyszerre elénk, mintha ez valami meglepetés volna az országra nézve, a mely felett az ország még nem gondolkodott és nem határozott. Hiszen a létszámemelést évek óta mint elkerülhetetlen szükségességet bejelentették ; be volt jelentve, hogy elsősorban a kétéves szolgálat behozatala folytán szükséges a létszámemelés, másodsorban az uj alakulások fölállítása folytán is. Áz uj alakulások fölállítása pedig szintén nem most, a legutóbbi időben történt. A tüzérség szaporítása, a géppuskaosztagok fölállítása, a tengerészet szaporítása és uj hajók építése még 1907ben határoztatott el. (ügy van ! ügy van ! a jobboldalon.) Mikor jsedig ezeket akkor elhatározták, akkor csak nem kívánták, hogy ezen alakulások kedvéért ugy megnyirbálják az összes gyalogsági és vadászcsapatokat, hogy azok békelétszáma lecsökkenjen és még hozzá az uj tüzérségi alakulásokban is csak a keretlétszámot tartsák fenn. Hanem egyszerűen akkor a létszámemelés elhalasztatott (Halljuk ! ügy van! a jobboldalon.) a politikai viszonyok következtében és ennek a megoldása bekövetkezett akkor, a mikor ennek a megoldása felett az ország már határozott, a mikor a múlt választáson annak a pártnak adta meg a többséget, a mely a kilenczes bizottság programmját végrehajtani kívánta, (ügy van ! Ugy van ! a jobboldalon. Zaj balról.) Egészen világos tehát, t. ház, hogy a kilenczes bizottság programmjában benne volt a kétéves szolgálat, a kétéves szolgálatnak pedig természetes következménye volt a létszámfelemelés, tehát ez a dolog nem valami uj és meglepő, hanem olyan, mely tulaj donképen már régen megvolt, sőt azt merem állítani, hogy az 1906. évben létrejött paktum alkalmával is a kormány a létszámfelemelést vállalta. (Igaz! ügy van! jobbfelől. Zaj és ellenmondás a baloldalon.) Azt hiszem, ezt nem fogja senki tagadni, s csak azért hoztam fel, hogy rámutassak arra, hogy ez nem lephetett meg senkit és ez nem olyan kérdés, mely felett a nemzet nem döntött volna. Ennek következtében nem lehet azt mondani, hogy a mostani országgyűlés nincs jogosítva vagy nem illetékes e kérdés megoldására. (Helyeslés a jobboldalon.) Most még a kétéves szolgálattal kapcsolatban egy kérdésről kívánok megemlékezni. (Halljuk! jobbról.) Megállapítottam beszédem elején, hogy azok a követelések, melyekhez a hadsereg fejlesztése köttetett, állottak a kilenczes bizottsági programúiból, plusznyelvkérdés. A nyelvkérdés mértéke pedig megállapítható abban a mértékben, a mint azt a legutóbbi stádiumban gróf Andrássy Gyula állította fel. Már most kérdem, a kétéves szolgálat behozatalának a nyelvhasználat szempontjából nem lesz semmi befolyása, semmi eredménye ? Az én meggyőződésem szerint igenis lesz. Minél rövidebb a kiképzés, annál intenzivebbnek kell lenni a legénység oktatásának, és a hadseregnek magának legfőbb szolgálati érdeke az, hogy a kikéjDzésben lehetőleg egy nyelvet használjanak. (Zaj a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Okolicsányi László : Ennek következtében már most fennáll az a gyakorlat, hogy mindazok az ujonczok Magyarországon, kik a magyar nyelvet annyira értik, hogy ezen a nyelven, az oktatást megérteni képesek, a magyar oktatási csoportba osztandók be. Minél rövidebbre szabjuk most a tényleges szolgálati időt, minél inkább a kiképzésre, fektetjük a súlyt, és külön erre a czélra nevelünk magyar altiszti kart, annál nagyobb mértékben kell érvényesülnie ennek a magyar nyelvhasználatnak a legénységi és az altiszti szolgálatban. (Elénk helyeslés jobbfelől.) Nekem, meggyőződésem az, hogy e törvény végrehajtása folytán, a dolgok természetes rendje és fejlődése következtében, be fog következni az az állapot, hogy a legénység és az altisztek szolgálatában más nyelv nem lesz használatban, mint a magyar nyelv, annál is inkább, mert van egy törvényünk a népoktatásról, mely kötelezővé teszi a magyar nyelv tanítását. Ennek végrehajtásától függ tehát az, hogy minden ujoncz, mikor a hadsereghez jön, a magyar nyelvet oly mértékben értse, hogy ezen a nyelven kiképezhető legyen. (Helyeslés jobbfelől.) Hogy én ebben a felfogásomban nem tévedek, s hogy ez nem valami optimisztikus naivitáson alapul, arról meggyőz engem egy, talán a ház minden tagja által elismert kiváló szaktekintély, Pitreioh volt hadügyminister, a ki erre vonatkozólag a következőket mondja. (Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) Idézem magyar fordításból ugy, a mint az gróf Tisza Istvánnak egy czikkében a Magyar Figyelőben jelent meg (olvassa) : »Minden hadcsapat természetes érdeke és törekvése, hogy a legénység kiképzésének és a legénységgel való érintkezésben lehetőleg egy nyelvet használjon*. Ezt mondja Pitreich (Tovább olvassa) : »Ez természetes, elkerülhetetlen dolog és a szolgálati idő rövidítésével fokozottabb mértékben nyilvánul. Ennék folytán a hadsereg a magyar nyelv ismeretének terjesztése terén sokkal többet fog a jövőben tenni, mint a mennyit a legutóbbi időben már fokozódó mértékben tesz és abból a tényből, kog}^ a magyarországi csapatoknál lassanként egészen uralomra jut a magyar kiképzési nyelv, képtelenség veszélyt következtetni a hadseregre nézve, a minthogy általában katonai szempontból csak örvendetes dolog,