Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-214

262 21i. országos ülés 1911 augusztus 3-án, csütörtökön. én meg vagyok győződve róla, hogy ez a kérdés a legrövidebb idő alatt meg fog oldatni. (Zaj a baloldalon.) Elnök; Csendet kérek! Okolicsányi László : Ebben a meggyőződésben megerősít engem a t. többség egy kiváló tagjának, gróf Tisza Istvánnak következő kijelentése, a melyet nemrégen a lapokban megjelent levelében tett, a hol azt mondja (olvassa) : »A leghatározottabban vissza kell utasitanom azt a légből kapott vádat, mintha akadna bárki is közöttünk, a ki a kilenczes bizottság programmját tökéletlenül akarná megvalósitani. A mi ebből még hátra van, az a jelvények rendezése, azt már a kilenczes bizottsági programm elfogadása biztosította a magyar nemzetnek, és annak mielőbbi beváltásához politikai reputáczióját köti az egész munkapark. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Ebben a kijelentésben tehát teljes garancziáját látom annak, hogy ezt a kérdést a legrövidebb idő alatt megoldáshoz fogják juttatni. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) A kilenczes bizottsági programmnak másik pontja vonatkozik a katonai büntető perrendtartásra és a katonai büntető perrendtartásban a magyar nyelv érvényesítésére. Erre vonatkozólag, t. ház, nem kell egyebet mondanom, mint hogy a törvényjavaslat be van terjesztve és ebben a törvényjavaslatban ki van mondva az a nagyfontosságú és reánk nézve megbecsülhetetlen alapelv, hogy a tárgyalásnak és az egész ügyvitelnek nyelve a magyar. Bakonyi Samu : Az ügyvitelnek nem! Barta Ödön : Az ügyvitel német ! Bosszul tetszett olvasni! Polónyi Géza : Bizony ez nem igy van ! (Zaj és felkiáltások jobb felől: Halljuk! Halljuk !) Elnök : Csendet kérek ! Okolicsányi László : Erről a javaslatról részletesebben majd akkor fogok beszélni, a mikor tárgyalás alá kerül. (Helyeslés jobbfelől.) Most csak meg akartam állapítani, hogy a kilenczes bizottság e programmpontjának megvalósítása is abba a stádiumba jutott már, hogy csakis a törvényhozás elhatározása van még hátra, (ügy van! jobbfelől.) A kilenczes bizottság programmjának 3. pontja a honvédelmi minister hatáskörének kiterjesztésére vonatkozik, vagyis arra, hogy a közös hadseregbeli szolgálati kötelezettség teljesítése körül a törvényes következményeknek legfelsőbb eldöntése kizárólag a honvédelmi ministerre bizassék, Az előttünk levő javaslat ennek a követelménynek is teljes mértékben eleget tesz, a törvény 34, §-ában. A kilenczes bizottság programmj ának 4. pontja azt a követelést állítja fel, hogy a magyar csapatoknál kizárólag magyar honos tisztek szolgáljanak és a nem magyar csapatoknál szolgáló magyar honos tisztek magyar csapatokhoz helyeztessenek át. Ez a kívánság annyira végre van hajtva, a mennyire csak annak végrehajtását a magyar tisztek állománya megengedi. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Mert hiszen, hogy mi a hadseregben olyan lassan, olyan nehezen tudunk tért foglalni, annak tulajdonképen legfőbb oka, illetőleg az akadály az, hogy nincsen elegendő magyar tisztünk. (Igaz! ügy van! jobbfelől.) 1910 november 1-én az állományviszonyok a következők voltak : magyar csapattesteknél, parancsnokságoknál, intézeteknél és hatóságoknál összesen szükség lett volna 6677 tisztre, és volt 4639 tiszt; tehát hogy a Magyarországban lévő csapatok, parancsnokságok, intézetek és hatóságok magyar tisztekkel legyenek ellátva, ahhoz még hiányzott 2038 magyar tiszt. (Zaj. Elnök csenget.) Ha már most tekintetbe vesszük azt, hogy 793 magyar tiszt nem magyar csapatoknál szolgált, hanem részint Ausztriában, részint Boszniában lévő csapatoknál vagy ottani katonai hatóságoknál és intézeteknél teljesített szolgálatot, akkor igen természetes, hogy a magyar csapatoknál még mindig volt 2816 nem magyar tiszt. Még rosszabb a helyzet, ha tekintettel vagyunk arra, hogy a magyar bonos tisztek közül hányan tudnak magyarul. A múlt év november 1-én felvett állomány szerint e tekintetben ugy áll a dolog, hogy a 4639 magyar honos tiszt közül magyarul tökéletesen csak 2996 beszél, tehát 1643 olyan magyar tiszt szolgál a csapatoknál, a kik nem tudnak magyarul. T. képviselőház ! Hogy a hadsereget igazán magyarrá tegyük, hogy a szolgálatba a magyar nyelvet, a hadsereg életébe a magyar szellemet bele tudjuk vinni, annak első feltétele, hogy a magyarok tért foglaljanak ebben a hadseregben. (Igaz I Ugy van ! jobbfelől.) Mert nem várhatjuk sem a németektől, sem a csehektől, hogy ők tegyék a mi hadseregünket magyarrá. (Ugy van ! jobbfelöl.) A kilenczes bizottság programmjának 4. pontjában van még egy igen nevezetes rendelkezés, t. i. a magyar tisztnevelés és magyar tisztképzés oly módon, hogy a fennálló tisztképző és nevelő intézetekben bizonyos tantárgyak magyar nyelven taníttassanak ; hogy a magyar nyelv tanítási és vizsgálati n}

r

elvvé tétessék e tantárgyak tekintetében. E részben még az 1904. évben teljes eredményt értünk el, ugy hogy azt lehet mondani, hogy ma magyarországi közös hadseregbeli tiszti nevelő és képzőintézetből egy olyan fiatalember sem kerül ki, a ki ne tudna egészen folyékonyan magyarul beszélni, (ügy van ! ügy van ! a jobboldalon.) Tehát csak be kell várni azt az időt, a mig ezek a most intézetben lévő fiatal emberek onnan kikerülnek, s a hadseregben mint tisztek elfoglalják helyüket, és akkor az eredmények ezen a téren is teljes mértékben be fognak következni. (Helyeslés a jobboldalon.) Az 5. pontnak az a kívánsága, hogy a magyar csapatok az összes magyar hatóságokkal magyarul levelezzenek, szintén már régen teljesítve van;