Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-214

2U. országos ülés Í9Í1 a sek megtételére van szükség. A kérdés tehát az, hogy melyek azok az intézkedések, a melyeket meg kell tennünk, hogy a paritás a mi felfogásunk szerint meg legyen valósítva. (Halljuk-! Halljuk !) Lehetne sok mindenféle kívánságot felállítani, de eddig én csak egy tömören összefoglalt programmot ismerek, a mely e kívánságoknak teljességét magában foglalja és ez az u. n. kilenczes bizottsági programm. (Ugy van! a jobboldalon.) A kilenczes bizottsági programm az, melyet ugy tekintettünk mindeddig, hogy ebben vannak megjelölve azok a feladatok, a melyeknek végrehajtása esetében a hadseregnek paritása meg lesz valósítva. (Ugy van ! a jobboldalon.) Voltak sokan, a kik ezzel a kilenczes bizottsági programmal nem voltak megelégedve, hanem ezen kivül követeltek még •valamit, a mi a kilenczes bizottsági programmban nincs meg : a nyeh kérdésnek megoldását, vagy ha ugy tetszik, a nyehparitás megoldását. A nyelvkérdés megoldásáról ismét különböző módon volt szó. Szó volt vezényleti nyelvről, szó volt szolgálati nyelvről, ezrednyelvről, ügyekezelési nyelvről, belső ügyviteli nyelvről, érintkezési nyelvről, századnyelvről. Es épen ez a századnyelv az, melyet legutóbbi beszédében gróf Andrássy Gyula t. képviselőtársam említett és melynek a lényege abban áll, hogy a legénység és az altisztek szolgálatából a német nyelv kiküszöböltessék és a magyar nyelvvel hely ettesittessék. E szerint az a mérték, a melyet el kell érni, a melynek megvalósítását a most előttünk fekvő törvényjavaslattól is kívánjuk, a kilenczes bizottság programmja feltétlenül. Ennek benne kell lennie, ebből egy hajszálnyit el nem engedhetünk, annál ís inkább, mert ezt a programmot a jelenlegi kormány és a jelenlegi többség pártprogrammjának, megvalósítandó feladatának vallotta (Elénk helyeslés jobbfelöl.) és e felett a legutóbbi választásoknál a nemzet döntött. ( Ugy van ! Ugy van ! jobb felől.) Azok tehát, a kik a kilenczes bizottsági programmon felül még egyebet is követelnek, követelhetik a nyelvkérdésnek megoldását. Most az a kérdés, hogy milyen mérték szerint és milyen terjedelemben. (Halljuk,! Halljuk !) Én a magam részéről — miután csak a saját egyéni. meggyőződésemet vagyok hivatva itt kifejezni — kijelenthetem, hogy én azt a megoldást, a melyet gróf Andrássy Gyula legutóbbi beszédében emiitett, tökéletesen elfogadhatónak, kielégítőnek tartottam, és azt tőlem telhetőleg szívesen támogattam és támogattam volna. Tudom, vannak nagyon sokan, a kik gróf Andrássy Gyulának ezt a megoldását lekicsinyelték, kevésnek jelezték, megvádolták őt azzal, hogy elejtette a korábbi követeléseket, hogy nem volt elég kitartó. En abban a mérsékletben, a mely gróf Andrássy Gyulának ezen állásfoglalásában megnyilatkozott, a legnagyobb bölcseséget látom, mert meggyőződésem szerint a kérdés a legjobb helyen volt megfogva. Az altiszti és legénységi szolgálatban a magyar nyelvet alkalmazni: ez azt jelenti, hogy juszíus 3-án, csütörtökön. 261 a dolog természetes fejlődési rendje szerint nem hosszú idő múlva az egész szolgálatban ez a nyelv fog uralkodni. Nem szükséges ezt külön törvénybe iktatni, nem szükséges ezt külön megparancsolni, a mint hogy huszárezredeinknél nem parancsolta meg senki, hogy a belső szolgálat nyelve magyar legyen, és ma tényleg teljesen magyar. Közös huszárezredeinknél a vezényszón kivül nem hall az ember más szót, mint magyar szót. Ez a dolgok természetes rendje szerint igy fejlődött és azt hiszem, ennek a fejlődésnek nagyobb értéke, nagyobb ereje van, mintha az elrendeltetik és a meghozott rendelet azután a mi viszonyaink között igen könnyen előállható nehézségekbe ütközik. A mérték tehát az, hogy a 9-es bizottsági programm inegvalósittassék és akkor azután vizsgálhatjuk azt, hogy ennek a törvényjavaslatnak nyelvi tekintetben is lesz-e valami hatása, igen vagy nem ? A 9-es bizottság programmjának első pontja a zászló- és jelvénykérdésre vonatkozik. A mint méltóztatnak tudni, ez az, a mi ma még megvalósítva nincs. Évek óta folynak a tanulmányok e kérdésben, és mondhatom, meggyőződésből mondom, hogy e kérdés megoldásának legalább egy pár évvel ezelőtt nem állott egyéb az útjában, mint az, hogy nem találtatott meg a kellő forma, a melyben e jelvények és zászlók a közjogi viszonynak megfelelően alkalmazást nyerhetnének. Bakonyi Samu : Az 1848 : XXI. t.-cz. megtalálta ! Okolicsányi László: Én nekemittrá kell mutatnom arra, hogy e kérdésnek megoldásánál tulaj donképen a legnagyobb nehézség nem is a hadseregnél van, hanem a külügyi képviseletnél. Hiszen a jelvény- és zászlókérdés, hogy az a közjogi viszonyt helyesen fejezze ki, nem egyedül az egyik közös intézményben oldandó meg, hanem az összes közös intézményekben, a külügyben, a tengerészetben, a közös pénzügyben egyformán kell ezt megoldani, (ügy van ! Ugy van! a jobboldalim.) Bizonyos régi aggodalmak állottak fenn arra nézve, hogy a nemzetközi vonatkozásokban esetleg a két államból álló monarchiának valami lazasága jutna kifejezésre az által, hogyha a közjogi viszonyunknak megfelelő jelvényeket és zászlókat állapítanánk meg. Azonban, azt hiszem, hogy ezen aggodalmakat el lehet oszlatni, a kérdést rneg lehet oldani ugy, hogy e jelvényekben kifejezést nyerjen a közjogi helyzetnek valóban megfelelő az a tény, hogy itt két önálló, két egyenjogú állam van, a melyek azonban indivisibiliter és inseparabiliter egymáshoz tartoznak. Polónyi Géza : Az helytelen és valótlan ! Az nem közjog! (Élénk mozgás és zaj a jobboldalon.) Ez nem áll! Egyik egyik részről, másik másik részről ! (Nagy zaj és felkiáltások jobbjelől: Halljuk ! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek, Polónyi képviselő ur ! Okolicsányi László: T. képviselőház ! Ha tehát igy áll ez a dolog, (Halljuk! Halljuk ! jobbfelöl.)