Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-214

260 2U. országos ülés 1911 augusztus 3-án, csütörtökön. nagyon súlyosak, mert hiszen a tétel ugy volt fölállítva, hogy a hadsereg fejlesztésének terheit csakis ugy vagyunk hajlandók vállalni, hogyha bizonyos nemzeti követelések kielégítést nyernek. Ezek a nemzeti követelések mindenesetre igen nagybecsűek. Senki sincs e házban, a Id azokat nagyobbra becsülné, mint én. De az bizonyos, hogy a nemzeti követelések kielégítése államháztartásunk mérlegére semmiféle befolyással nem bir. (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Barta Ödön: Ez rabulisztika. (Ellenmondás a jobboldalon. Zaj. Elnök csenget.) Okolicsányi László: Ez mathematika! (ügy van ! jóbbjelől.) Mert feltéve, hogy mindazon követelések, melyeket felállítottunk, s a melyeket 10 év óta hangoztatunk, teljesülnek, ezáltal a mi államháztartásunk mérlege egy fillérrel nem változik, az bizonyos. Pedig ebben az esetben a hadsereg fejlesztésének terheit hajlandók vagyunk elvállalni. Én tehát azt hiszem, hogy azok a t. barátaim, a kik erre az áUáspontra helyezkedtek, a pénzügyi szempontokat szintén nem tarthatják oly súlyosaknak és sötéteknek, mert akkor ezt a tételt igy nem állították volna fel. Részemről, megvallom őszintén, nem vagyok hajlandó elfogadni azt a tételt sem, hogy mi csakugyan olyan szegények vagyunk. Nekem az a meggyőződésem, hogy Magyarországnak közgazdasági téren még igen sok kiaknázatlan területe és fel nem tárt kincse van. Nagyobb * szorgalom, nagyobb és megfeszitettebb munkásság még igen gyors tempóban gyarapithatná e nemzet vagyonosságát. És ha ezzel a kérdéssel foglalkozom és fölötte gondolkozom, valóban arra a gondolatra jövök, nem volna-e az igen t. ellenzék szemjaontjából is czélravezetőbb politika, ha e törvényjavaslatnak törvényerőre emelésével minél előbb segítene megteremteni azt a békés, rendes, csendes és nyugalmas állapotot ebben. az országban . . . (Nagy zaj a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! 1 Okolicsányi László: . . . mely állapot azután teljes mértékben azt a kötelezettséget hárítaná az igen t. kormányra, hogy minden tudásának és erejének megfeszítésével a gazdasági élet emelésére és az ország megerősítésére vesse magát. (Taps a jobboldalon. Felkiáltások balfdöl: De nem marodra pénz !) Mig ez a nyugalom, béke és rendezett állapot, a mely ilyen nagy gazdasági akczióhoz szükséges, az országban be nem következik, addig a kormánynak mindig megvan az a kényelmes kifogása, hogy hiszen ő az ország megerősítésére szükséges feladatokat e függőkérdések miatt nem képes teljesíteni. (Igaz ! Ugy van ! jobb felől.) Áttérek most már azokra a kifogásokra, melyek a véderő fejlesztése ellen közjogi és nemzeti szempontból hozattak fel. (Halljuk I Halljuk!) Itt elsősorban azt a mértéket kell megállapítani, melylyel ezt a törvényjavaslatot megmérni kívánjuk abból a szempontból, hogy kielégítő és megnyugtató-e ez. E tekintetben az idők folyamán igen sok különböző mértéke a kívánságoknak állíttatott fel. Mindenki igen jól tudja, hogy a legnagyobb, legmesszebbmenő kívánság az önálló magyar nemzeti hadsereg kívánsága. Gr. Károlyi József: Melyet eddig a képviselőtársam is vallott. Okolicsányi László : Az önálló magyar nemzeti hadsereg kérdéséről ma tulajdonképen nem kell sokat beszélni, mert ez a kérdés a jog szempontjából minden vitán felül áll, a gyakorlati megvalósítás szempontjából pedig maguk azok a képviselőtársaim, a kik ezt olyan gyakran és a legerélyesebben hangoztatták, ezt ma megvalósítható gyakorlati czélnak nem is tekintik. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelöl.) A jog szempontjából nem fér hozzá kétség, és nem ismerek ebben a házban egyetlen egy olyan férfiút sem, a ki kétségbe vonná Magyarország jogát az önálló hadsereg felállításához. Nem is vonhatja kétségbe, mert ellene mondana neki a történelmi fejlődés, az állami szuverenitás fogalma és ellene mond neki az a tény, hogy maga a magyar királyi honvédség is hadsereg, és a magyar állam eme jogánál fogva tartja fenn ezt a magyar nemzeti hadsereget. Ábrahám Dezső : Ezt nem igy mondja Tallián Béla ! Okolicsányi László :. . . Tallián Béla tökéle-, tesen igy mondja (Ugy van ! a jobboldalon.) és ő sem vonja, a mint egy magyar ember sem vonhatja kétségbe ezt a jogunkat. (Ugy van ! jóbbfelóí) A gyakorlati megvalósítás szempontjából máskép áll a dolog. (Derültség a baloldalon.) Ebben a tekintetben maga gróf Apponyi Albert t. képviselő ur azt mondotta, hogy »mi nagyon jól tudjuk, hogy azt a fennálló törvényt, a mely ma a magyar önálló hadsereg létesítésének útját állja, csak a király és nemzet egyetértésével lehet megváltoztatni, és tudjuk azt is, hogy ilyen irányban egyetértést elérni ö felségével nem lesz könnyű dolog és nem lesz rövid idő kérdése«. Miután pedig a hadsereg fejlesztésével, a mint kimutattam az előbb, a saját magunk érdekéből nem lehet addig várnunk, a mig ezek a nehézségek legyőzetnek, hanem a hadsereg fejlesztésére a szükségeseket meg kell tenni most, ennek következtében az önálló hadseregnek mint nem gyakorlati feladatnak a hadsereg fejlesztése elé akadályul való odaállitása természetesen kizárt dolog. A kérdés tehát az, hogy melyik az a gyakorlati mérték, a melyben leginkább egyet tudunk érteni. És a múlt azt bizonyította, hogy különböző pártokhoz tartozó, különböző elvi alapon álló férfiak leginkább találkoztak abban a felfogásban, hogy a nemzetnek a hadseregre vonatkozó jogai olyan mértékben elégíttessenek ki, hogy ezek által az 1867 : XII. törvényczikkben Magyarország részére biztosított paritás megvalósittassék. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) A paritás megvalósítása igy magában odaállítva egy elvet jelent, egy czélt, a melynek a gyakorlati keresztülviteléhez bizonyos intézkedé-