Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-214

2H. országos ülés 1911 augusztus 3-án, csütörtökön. 259 a modern háborúban a modern hadvezérnek legfőbb feladata és kötelessége, hogy a háborút minél rövidebbé tegye. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A háborút röviddé tenni pedig csakis azáltal lehet, hogyha jól felszerelt, teljesen készenlétben tartott hadseregeink vannak, a melyeknek a békeállapotból a hadi állapotba való átmenetele a gondolat sebességével történhetik meg, (Élénk helyeslés jobbfelSl.) ugy hogy egyszerre nagy haderőt lehessen odaállítani az ellenség elé, hogy azt egész energiájával, pusztító hatásával minél rövidebb idő alatt ártalmatlanná tegye. (Igaz ! Ugy van! jobbjelöl.) Ebből a felfogásból tekintve a dolgot, a hadsereg fejlesztése képezi a legnagyobb, sőt az egyetlen igazi békebiztositékot. Épen ezért egészen téves felfogás az, a melyet, fájdalom minálunk oly gyakran lehet hallani, mintha a hadsereg fejlesztése valami fejedelmi érdekben .... Eitner Zsigmond : Pedig az ! Okolicsányi László : . . . a király, a császár kedvéért történnék, holott az egyesegyedül a nemzet és az állam érdeke. Bakonyi Samu : Igen, igen, de a dinasztiáé is ! Eitner Zsigmond : A nagyhatalmi állás érdeke ! Okolicsányi László : Ennek legfényesebb bizonyítékát látjuk, ha vizsgáljuk, hogy mit tettek ezen a téren az olyan államok, a melyeknek nincs is uralkodójuk. Felemlitem pl. Franeziaországot, a a melynek óriási mértékben fejlett hadserege volt már tiz évvel ezelőtt, körülbelül 600 millió frank évi budgettel, s ezalatt a tiz év alatt közel 900 millió frankra emeltefel az évi hadi budgetjét. Felemlitem az északamerikai Egyesült-Államokat, a melyek ismeretesek az ő gyakorlatias gondolkozásukról és a melyek szintén köztársaság formájában élő államok ; ezek 10 esztendő alatt 250 millió koronáról — az összeg koronákba van átszámítva — felemelték 675 milüó koronára az évi tengerészeti budgetet. S hogyha mi ezeket látjuk, s olvassuk ennek a törvényjavaslatnak indokolását, a melynek mindjárt az előszavában a honvédelmi minister ur a mi hadseregünkben mutatkozó stagnáczióról beszélve, azt mondja, hogy ez a veszteglés már az állam biztonságát veszélyezteti, (Ugy van ! jobbfelöl.) akkor, azt hiszem, csakugyan nincs szükségünk semmi külön kompromisszumra vagy alkudozásra, (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon és a középen.) hanem az állam biztonságára, fentartására szükséges eszközöket magunktól, saját érdekünkben meg kell adnunk. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) De hát a hadsereg fejlesztésének követelése elé két súlyos és komoly kifogást szoktak állítani minálunk. Az egyik a pénzügyi, sazt mondja, hogy mi nem vagyunk abban a helyzetben, mint más államok ; mi szegények, gazdaságilag elmaradottak vagyunk, mi a hadsereg fejlesztésére nem fordíthatunk annyi anyagi áldozatot, mint más, nálunknál gazdagabb államok. A másik kifogás, a melyet hallunk, a közjogi és ez abban áll, hogy ez a hadsereg nem áll összhangban a magyar nemzeti állammal, ez a hadsereg idegen intézmény, (Igaz ' Ugy van ! a bal- és a szélsöbaloldaLon.) ennek nem hozunk áldozatot, s nem járulunk hozzá annak fejlesztéséhez. Mind a két kifogással fogok foglalkozni. Elsősorban a pénzügyi kifogásról szólva, kijelentem, hogy nem szándékozom semmiféle számadatokkal fárasztani és untatni a t. házat. . . Kelemen Samu : Helyes! Egy hang (jóbbfdöl): Nem is értenék meg ! (Mozgás balfelöl.) Okolicsányi László : .. . mert én egyáltalában a jövőre vonatkozó számításokat mindig csak hozzávetőlegeseknek tekintem. Ezeknek a számításoknak a megbízhatósága annyiban van meg, a mennyiben beválik az a szuppoziczió, hogy bizonyos viszonyok nem fognak megváltozni. Egyszerűen ráutalok egy érdekes tanulmányra, a mely a Pénzügyi Szemle legutóbbi számában jelent meg a katonai javaslatokról. Eitner Zsigmond : Azt hiszem, Halmos Elemér irta. (Mozgás a jobboldalon. Felkiáltások : Nem is Eitner !) Okolicsányi László : Ez tiz évre előre számítja ki, hogy a jövedelmek hogy fognak emelkedni és e 10 év alatt hogyan fognak emelkedni a véderői szükségletek. Kelemen Samu : A hadsereg fog nekünk feleslegeket adni! (Zaj a jobboldalon.) Okolicsányi László: Megengedem, hogy ily számításokban lehetséges a tévedés. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Elismerem, hogy nem 10 évre, de egy évre sem lehet előre a költségeket a valóságnak megfelelően megállapitani. De e számitások, a melyek e közleményben foglaltatnak, mégis alaposak, a múltból való adatokból vonják le a következtetést arra, hogy a fejlődés a legközelebbi jövőben ennél rosszabb nem lesz. Nem mondja, hogy jobb lesz, de rosszabb nem lesz, és ez alapon hozza ki azt az eredményt, hogy az emelkedő bevételekből csupán 14%-ot fogunk fordítani az emelkedő hadügyi budgetre. A czikket mindenki elolvashatja, én ezzel tovább foglalkozni nem akarok. Rám nézve ennél is sokkal megnyugtatóbb az, a mikor a magyar pénzügyminister e törvényjavaslat tárgyalása alkalmából a pénzügyi bizottságban azt a kijelentést teszi, hogy ez a törvény sem adóemelést, vagy a közterhek emelését, vagy uj közterhek behozatalát szükségessé nem teszi, sem nem kényszerit minket arra, hogy a költségek fedezésére kölcsönt vegyünk fel. Kun Béla: Csak a dohány árát emelték. Okolicsányi László: Ez tehát kétségtelenül azt bizonyítja, hogy ez a törvényjavaslat következtében felmerült szükségek a fejlődő állami jövedelmek szaporulatának csak egy részét fogják képezni. Mikor ily kijelentéssel állunk szemben, akkor, azt hiszem, hogy pénzügyi tekintetben aggályainkat ez eloszlatja. De ezek az aggályok nem is lehetnek 33*