Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-199

199. országos ülés 1911 Julius 17-én, hétfőn. IS Hazai Samu honvédelmi minisíer: Mielőtt ezen az alapon a kétéves katonai szolgálat pénzügyi képét bemutatnám, legyen szabad megjegyeznem, hogy a katonaság nem luxus-intézmény, hanem pajzs és lándzsa azon romboló tendencziák ellen, a melyek kívülről az állam épületét döngetni akarják. Ennek következtében, ha mi (Zaj a baloldalon. Halljuk ! Halljuk ! jobbielol. Elnök csenget.) igazságosak akarunk lenni és meg akarjuk tudni, hogy sokat vagy keveset költünk-e hadügyünkre, természetszerűleg összehasonlításokat kell tenni más hasonló viszonyú államok hadseregével azon előállítási költségek tekintetében, a melyekbe a mienk és amazoké kerül, s azután párhuzamot kell vonnunk a hadseregre és kulturális és más produktív intézményekre költött kiadások között. Ezekből a szempontokból leszek bátor hadügyi költségeinket megvilágítani. Az 1911. évi költségvetés szerint Magyarország a közös hadsereg, a haditengerészet és a honvédség rendes kiadásaira kerek számban 220 millió koronát tizet, mely összeg a szőnyegen levő törvényjavaslatok következményeképen a közös hadsereg és a haditengerészet után 33.5, a honvédség után }3edig 41 milió koronával fog gyarapodni, ugy hogy végeredményben az ismétlődő kiadás 22Q millió koronáról évi 294.5 millió koronára fog emelkedni. Magyarország jelenleg 14.1%-ot fordit összköltségvetéséből katonai czélokra és 85.9%-ot kultúrai, szooziális és egyéb kiadásokra. Ezen arány a véderőreform többköltségei következtében sem fog változást szenvedni. Ha már most végignézzük a nagyhatalmak és a szomszédos államok költségvetéseit, akkor azt konstatálhatjuk, hogy hadügyi költségeink aránya az összes állami költségekhez viszonyítva a legkisebb. Ugyanis az összbudget rendes kiadásaiból a haderő rendes kiadásaira esik: Törökországban 41%, a polgári resszortok rendes kiadásaira pedig 59%, Francziaországban esik a katonai kiadásokra 32.3%, a polgári kiadásokra 67.7%, Szerbiában a katonaira 27.1%, a nolgárira 72.9%, Bulgáriában 26.2% és 73.8%,, Oroszországban 22.8% és 77.2%, Olaszországban 21.9% és 78.1%, Németországban 18.8% és 81.2%, Romániában 16.5% és 83.5% és Magyarországon 14.1% és 85.9%. Ha Magyarország és Ausztria is ugyanolyan arányban költene a haderőre, mint az emiitett országok már ezidőszerint is költenek, akkor a jelenlegi 566, illetve a véderőreform befejeztével kontemplált összesen 722 millió korona rendes évi kiadás helyett, Törökország arányszámában 2255, Franciaország arányszámában 1776.5, Szerbia arányszámában 1490.5, Bulgária arányszámában 1441, Oroszország arányszámában 1254, Olaszország arányszámában 1204.5, Németország arányszámában 1034 és Románia arányszámában 907.5 millió korona évi rendes kiadást kellene a monarchiának a haderő fentartására fordítania. E felsorolt államok tehát költségvetésük jóval nagyobb százalékát fordítják katonai czélokra, mint mi, a minek oka részben az illető államok politikai helyzetében keresendő, részben pedig abban, hogy némely állam gazdagabb és igy katonai czélokra többet költhet. A katonai költségvetéseket a békelétszámokhoz viszonyítva, megállapíthatjuk, hogy Németországban a békelétszám egy embere átlag 2234 koronába kerül, Francziaországban 1803 koronába, Olaszországban 1509 koronába, nálunk 1357 koronába, Szerbiában 1300 koronába, Oroszországban 1026 koronába, Romániában 755, Bulgáriában 731, Törökországban 609 koronába. Ezek a számok azt mutatják, hogy némely állam jobban, másik kevésbbé jól fizeti tisztjeit, altisztjeit és legénységét, de mutatják azt is, hogy némely államban a drágább fegyvernemek, haditengerészet, tüzérség és lovasság jobban vannak kifejlesztve mint máshol és végre mutatják, hogy Ausztria-Magyarország a takarékosság határát ezekben a tekintetekben sem lépi túl. A békelétszám viszonylatát az összlakossághoz — bár ez nem tartozik szorosan a hadügyi kiadások kérdéséhez és inkább a közgazdaság területét érinti — én itt azért mutatom be, hogy kitűnjék, hogy a kilencz állam közül, a melyeket szemügyre vettem a véradó tekintetében, még a jövőben is csak a hetedik helyen fogunk állani. A monarchia katonai békeállománya ugyanis a haditengerészetet és a két honvédséget is ideszámítva, jelenleg a lakosság 083 %-a, a véderőreform végrehajtása után pedig a lakosság l'Ol %-a lesz. Törökországban a békelétszám a lakosság 1'79, Francziaországban 171 %, Bulgáriában T39, Romániában 136, Oroszországban 1"32, Németországban T06, Olaszországban 0'97 százaléka, itt tehát kisebb mint a mienk, Szerbiában pedig 0'74%. Ezek után még csak az van hátra, hogy rövid összehasonlítást tegyek a haderőnkre és egyéb kultúrai, szooziális és produktív intézményeinkre fordított kiadások között a múltban és a jelenben. Magyarország 1871-ben költött a 30 : 70 kvóta aránjrában : a közös hadsereg rendes kiadásaira 46 millió koronát, a hadi tengerészeire 5 millió koronát, a honvédségre pedig 11 millió koronát, összesen tehát 62 millió koronát, az összbudget 307 millió koronát kitevő rendes kiadásaiból, ugy, hogy a katonai kiadások az összbudget 20.1%-át emésztették fel, mig az egyéb kulturális, szooziális és produktív kiadásokra 79.9% jutott. Negyven év alatt, vagyis 1911-ig, a katonai rendes kiadások 62 millióról fokozatosan 220 millió koronára, az állam szocziális, produktív és kulturális czélokra forditott rendes kiadásai pedig 245 millióról 1335 millió koronára emelkedtek, a mi azt jelenti, hogy mig a katonai kiadások csak 255%-os, addig a többi állami kiadások 445%-os emelkedést értek el. Désv Zoltán : Hiszen az üzemi kiadások . . . (Nagy zaj. Elnök csenget.) 3*